• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Lehangoló jelentés a hipermarketek „ruháiról”

2009.07.06. /

80 órás munkahét, 4000 forintnak megfelelő havi bér, továbbá rendszeres megaláztatások és szexuális zaklatás jellemzik a nagy európai áruházláncok ruhaipari beszállítóinál uralkodó munkakörülményeket – legalábbis a Clean Clothes Campaign legújabb jelentése szerint.

A Clean Clothes Campaign (Tiszta ruha kampány) a ruhaipar legnagyobb nemzetközi érdekvédelmi tömörülése. Szakszervezetek és különféle munkajoggal foglalkozó civil szervezetek hozták létre 1989-ben, hogy kampányszerűen fellépjenek a ruhaiparban dolgozók jogaiért és munkakörülményeik javításáért.

A 2008-ban elvégzett felmérésben 30 indiai, Sri Lanka-i, bangladesi és thaiföldi ruhagyár 440 dolgozója, továbbá helyi civil szervezetek képviselői, üzletkötők, gyárvezetők, és az érintett multik alkalmazottai vettek részt, és adtak betekintést az Aldi, a Lidl, a Tesco, valamint a Walmart és a Carrefour beszállítóinál jellemző munkakörülményekbe.

A kutatás eredménye alátámasztja a War on Want 2008-as, Bangladesről szóló beszámolóját, amely súlyosan elmarasztalta a vizsgált áruházláncokat. (ld. Olcsó divat - milyen áron >>> )

A jelentés egyik központi témája a hipermarketek beszállítóinál jellemző munkaidő és bérszínvonal. A War on Want megállapításaihoz hasonlóan a Clean Clothes Campaign (CCC) is lesújtó képet fest a vizsgált 4 országban uralkodó munkakörülményekről. A jelentés készítői Bangladesben mérték a legalacsonyabb munkabéreket, az Aldi egyik beszállítója például 13,5 Eurót (kb. 4000 Ft) fizetett havonta a dolgozóinak. A legmagasabb béreknek az indiai ruhagyártók dolgozói örvendhetnek, ők 45 Eurót (kb. 13500 Forintot) kerestek havonta, ez Indiában a háztartási létminimumnak nagyjából a fele.

A gyártók ezzel együtt általában megfizetik a törvényileg előírt minimálbért, ami persze nevetségesen alacsony. Ahol a bérköltségeken már nem lehet spórolni, ott a munkaidő ad némi játékteret a munkaadóknak: a jelentés szerint az üzemek sehol sem tartják be a törvényileg maximalizált munkaidőt.

A Tesco egyik Sri Lanka-i beszállítójánál a munkások heti átlag 64 órát dolgoznak, a megvizsgált bangladesi gyárak felénél pedig 80 órás volt az átlagos munkahét. A gyártók gyakran a heti egy szabadnapot sem biztosítják dolgozóik számára.

 

Rendszeres a lelki és fizikai megaláztatás

A munkaadók leggyakoribb eszköze a nyomásgyakorlás. Azok a dolgozók, akik nem vállalják önként a túlórát, vagy panaszkodnak a bér miatt, hamar az utcán találják magukat. Ugyancsak az állásával játszik az a munkás, aki bármilyen szervezkedésbe kezd a munkahelyén, ugyanis a beszállító cégek semmilyen szakszervezetet nem tűrnek üzemeikben. A dolgozóknak gyakran beszélgetniük sem szabad egymással munka közben

A CCC tanulmánya kitér a munkahely bizonytalanságának állandó veszélyére, és a nők sokszorosan hátrányos helyzetére is. A munkások többsége határozott idejű szerződéssel él hónapról hónapra, a foglalkoztatottak töredéke rendelkezik csak hosszú távú szerződéssel.

A nőket rendszeresen érik fizikai és lelki megaláztatások. Többen munkatáborokhoz hasonlították az üzemek hangulatát, rendszeres, hogy várandós nők is félnapokat töltenek megállás nélkül a gyártósorokon.

A jelentés említést tesz a hipermarketek álszent üzletpolitikájáról is. A multik szigorú megfelelési elveket írnak elő beszállítóiknak, de azokat alig kérik számon, sőt, tisztában vannak vele, hogy azokat az elvárt árszínvonalon nem is lehet betartani. Erre rímel a jelentésben megvizsgált áruházláncok kommunikációja is.

 

Bort isznak és ...

A felmérésben szereplő három, Magyarországon is jelenlevő áruházlánc mindegyike állást foglal az említett kérdésekben. A legrészletesebben a Tesco fejti ki az etikus kereskedelemmel kapcsolatos elveit. A Tesco tagja és alapítója a nemzetközi Etikus Kereskedelmi Kezdeményezésnek (Ethical Trading Initiative - ETI), amely az egyes országok és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organisation - ILO) előírásainak elterjesztését hivatott elősegíteni.

Nyilvánvaló ellentmondás látszik a Tesco által is vallott ETI alapelvek, és a CCC jelentésében leírtak között. A Tesco ugyan nem reagál konkrét vádakra, de a felelősséget elsősorban a beszállítókra hárítja: „Nem tudunk minden összetett foglalkoztatási és társadalmi kérdésre választ adni, elvárjuk azonban beszállítóinktól, hogy biztosítsák, hogy a beszállítóinknál foglalkoztatott alkalmazottak munkahelyi körülményei megfeleljenek a vonatkozó magyar és európai uniós jogszabályi előírásoknak és nemzetközileg elfogadott normáknak. [...] Beszerzőink feladata tehát alapelveink képviselete minden Tesco terméket szállító partnerrel történő tárgyalás, napi munka, illetve a hosszú távú együttműködés kialakítása során." Az elvek számonkéréséről viszont már nem nyilatkozik a Tesco beszámolója sem.

Honlapján az Aldi is röviden felsorolja a munkavállalókkal kapcsolatos elveit, amelyek gyakorlatilag megegyeznek a Tesco által is vallottakkal. Ezenkívül vállalást tesz az ILO előírásainak betartására, de ezek gyakorlati megvalósulásáról szintén nem közöl semmilyen információt.

A Lidl oldala a legszűkszavúbb, csupán egy rövid felsorolás olvasható a munkatársaikkal kapcsolatos alapelvekről. Első helyen a következő elv olvasható: „Úgy viselkedünk, hogy vonzó munkaadóként ismerjenek és értékeljenek bennünket."

 

Kép [cc] gerry, labour behind the label

 

A cikk az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával készült.   



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében