• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Legyen meleg tudatosan! A fűtési rendszerekről

2007.01.15. /
A téli hideg ellen is védekezhetünk környezettudatosan. Fűtési, szigetelési, öltözködési tanácsainkat mindenkinek melegen ajánljuk.

 

Mini fűtéstörténet

A fűtés egyidős a tűz megismerésével, amit őseink tűzgyújtási ismeretek híján eleinte még csak őriztek. Később azonban az ideiglenes vagy állandó hajlékok része lett a tűzhely, így a honfoglaló magyarok jurtáinak közepén is volt tűzrakó hely.

Az első igazi fűtési rendszert a rómaiak találták fel. Aquincum és Szabadbattyán területén is több, a második században épített ún. hypocaustum is található. Ezekben a padlófűtéssel ellátott épületekben elkülönült a tűzrakás helye és a melegített helyiség.

A kései középkorban a jobbágyok egyetlen tekintetben jobban jártak nemes uraiknál: házaikban a kemence már néhány kukoricaszár - ma úgy mondanánk: biomassza - eltüzelésével is kellemes meleget adott, míg a huzatos kővárak óriási termeit képtelenség volt kandallókkal kifűteni - csakúgy mint a későbbi barokk kastélyok hatméteres belmagasságú szobáit a díszes cserépkályhákkal. Forróvizes központi fűtés az újkori Európában először Nagy Péter cár nyári palotájában működött, különálló épületeket összekötő távfűtést pedig Svédországban alkalmaztak először 1716-ban.

A XIX-XX. századi nagyvárosokban a szén- vagy fatüzelésű vaskályhák terjedtek el, égéstermékeik - így a füst és a korom - elborította az utcákat. Ez már a 18-19. században is nagy probléma volt, amit motorizáció csak tovább fokozott. Ezen „fejlődés" tragikus állomása volt az 1952-es, 4000 ember halálát okozó londoni Nagy Szmog.

Az első távfűtőmű ugyan már 1877-ben megkezdte működését a New York állambéli Lockportban, de a távfűtés csak ezután terjedt el világszerte. A XX. század utolsó negyedében tisztább egyéni fűtési módok is megjelentek, mint a gázkonvektor, majd később az elektromos olajradiátorok és hőtárolós kályhák.

Mindenekelőtt: a környezettudatosság célja télen sem a minimalizálás, hanem az optimalizálás!

A fűtés több ezer éves története során többnyire volt elég fa, szén, olaj vagy gáz - a környezetvédelmi és energiahatékonysági megfontolásokat csak a kényszer hozta előtérbe. (Lásd keretes írásunkat.) Nem akarunk milliós hőszigetelési és fűtés-átalakítási beruházásokat kényszeríteni senkire, és nem várjuk el senkitől azt sem, hogy hideg szobában takarókba bugyolálva fagyoskodjon. De már egyszerű odafigyeléssel, mértéktartással és kisebb beruházásokkal is jelentős eredményeket érhetünk el, azaz rengeteg energiát takaríthatunk meg.

Fűtési rendszer ahány annyiféle, céljuk azonban azonos: minél tisztábban és hatékonyabban termeljük a hőt, majd minél kisebb veszteséggel juttassuk célba. A fűtési rendszer három alapvető eleme a hőtermelő, a hőszállító és a hőleadó egység. Kevésbé tudományosan: a kazán, a szabályozó és biztonsági berendezésekkel, illetve keringető-szivattyúval ellátott (cső)vezeték és a lakáson belüli fűtőtest. Takarékosságra mindhárom esetében van lehetőség.

Hőtermelők

Távfűtés esetén nem sok beleszólásunk lehet abba, hogy milyen kazán működik az erőműben. Zárójelben csak annyit jegyzünk meg: nagyon nem mindegy, hogy a környékbeli erőmű mit éget el, pakurát, szenet, lignitet, földgázt, netán kommunális hulladékot, milyen szűrőkkel van felszerelve, és mi jön ki a kéményen.

Tekintettel arra, hogy a legjobb távfűtőműből is kilométereket utazik a távhő - legtöbb esetben az „ezüsthernyó"-ként emlegetett magasépítésű csővezetékeken -, a hőveszteség a legjobb szigeteléssel is igen nagy lehet. Így hát jogosnak tűnik úgy vélni, a jövő a cirkó, a kondenzációs és kombinált berendezéseké lesz.

Az első viszonylag tiszta egyéni fűtési mód a gázkonvektor volt, amely a szén- és fatüzeléshez képest meglehetős tisztasággal égette el a finomított földgázt. Hátránya ugyanakkor, hogy a konvektor nyílt lángja a szoba levegőjét használja (el), míg a ház oldalára applikált kivezető csövek és rács-piramisok látványa nem épp a legesztétikusabb.

A modern gázkazánok már a pincében is remekül működnek. Aki kazáncserén gondolkodik, cirko vagy kombi készüléket válasszon, amely egyszerre biztosít fűtést és melegvizet. E készülékek ún. lamellás hőcserélőkkel vannak ellátva, azaz a kazán belsejében futó csövek felületét bordázással megnövelik. A készülék gyenge pontja az elkoszolódás lehetősége.

A piacon már versenyképes áron kaphatóak az új generációs ún. kondenzációs kazánok, amelyek nem csak hogy tisztán égetik el a földgázt, de a dupla csövezésnek hála, az égéstermékek, füstgázok hőjét is hasznosítják. A kéményen így már viszonylag hideg, duplán hasznosított füst - jobbára csak vízgőz - távozik.

Végezetül az alternatív megoldásokról pár szót. Elsősorban vidéken, tanyákon alkalmazható az olyan vegyes tüzelésű kazán, amelyben biomasszát: fát, lágy szárakat, szalmát is égethetünk. Mindenképp oda kell azonban figyelni, hogy az együtt égetett biomassza megfelelően száraz legyen. Ellenkező esetben a biomassza nehezen éri el a gyulladási hőmérsékletet, kormol és füstöl.

Említést érdemel, hogy napkollektor, illetve a környező levegő vagy a talajvíz hőmérsékletét hasznosító hőszivattyú segítségével jelentősen rásegíthetünk a fűtésre. Egy pár négyzetméteres napkollektor segítségével például télvíz idején, a nap halovány derengése mellett is 20-25 fokosra melegíthetjük elő a jéghideg vizet. A „fordított hűtőszekrény" elvén működő, és jelenleg még 2-3 millió forintba kerülő hőszivattyú hasonlóképp járul hozzá a kazán működéséhez, így annak nem a „nulláról" kell a kívánt üzemi hőmérsékletre: 50-60 fokosra fűtenie a vizet.

 

Vezetékek

Alapelv: megfelelő minőségű - nem korrodáló, jól illeszthető és toldható - illetve megfelelő keresztmetszetű csövet kell választani. A csőhálózat a kazán égésterében kezdődik, ezzel nem sok dolgunk van, leszámítva azt, hogy a fűtési szezon végén és elején érdemes a hozzáférési lehetőségekhez mérten portalanítani a csöveket. Természetesen csak száraz ronggyal vagy inkább levegő-befújással, semmiképp sem vízzel vagy vegyszerekkel! Elvégre senki nem akar tisztítószer-cseppeket párologtatni a kazánon belül.

A csőrendszert jól méretezett keringető szivattyúval, megfelelő szabályozó csapokkal, légtelenítő szelepekkel és tágulási tartállyal is fel kell szerelni.

A modern rendszerek többsége már „elfelejtette", hogy a melegebb víz „magától is" felfelé áramlik, a lehűlt víz pedig elnehezülve visszaérkezik. Magyarán a gravitációs elven működő rendszerek mára szinte teljesen eltűntek. Előnyük abban állt, hogy működtetésükhöz nem kellett elektromos áram, se keringető szivattyú, legfeljebb a víz-körforgás beindításához pár percre. A gravitációs rendszer hátránya viszont, hogy csak rövidebb csőhálózat és alacsony szintkülönbség esetén, valamint csak meglehetősen nagy átmérőjű csövekkel működik. Családi házak, vegyes vagy kombinált fűtési rendszerek esetén azonban ma is kihagyható az állandóan zümmögő szivattyú.

A fűtési rendszereket szakemberek építik ki, de nem szakemberek működtetik. Így fordulhat elő, hogy a rendszerben nincs elegendő víz, vagy levegőbuborékok maradnak a csövekben. Ez akadályozhatja a keringést, illetve energiaveszteséget is okoz, hiszen egy félig töltött radiátor nem tud megfelelő mennyiségű hőt leadni. Érdemes megemlíteni, hogy a rendszerben nyáron is benne kell hagyni a vizet, nem szabad leereszteni! Sőt, a modern radiátorokban hideg vizet is keringethetünk kánikula idején, amivel hűthetjük a lakást: e tekintetben a hőszivattyúval felszerelt falfűtő-hűtő rendszerek járnak az élen.

Hőleadók

A radiátor olyan, mint az agy: nem a méret számít, hanem a bordázottság. A régi középületekben található vasradiátorok több négyzetmétert foglaltak el. Hatékonyság tekintetében mégsem veszik fel versenyt a modern lapradiátorokkal, amelyek lamellázott felülete jóval több hőt képes leadni.

Célszerű minden radiátorunkat - akár utólag beépítve is - megfelelő szabályozó-csapokkal ellátni. Használatukhoz egyetlen „bölcs tanáccsal" szolgálhatunk: azokkal lehet letekerni a fűtést. A takarékosság alapelve, hogy csak azokat helyiségeket fűtsük, amelyekben tartózkodunk. Ha nincs programozható termosztát beépítve, akkor ne legyünk restek éjszakára lejjebb venni a fűtést, továbbá egészen alacsony „temperáló" fokozatra kapcsolni, ha hosszabb időre távozunk a lakásból.

Természetesen nem szabad hagyni, hogy teljesen kihűljön a szoba, mivel akkor a falak is kihűlnek, és megfagynak például kedvenc szobanövényeink is. De a 16-18 fok bőségesen elég egy üres lakásnak. A manuális szabályozók is megfelelnek a célnak, de az elektronikus termosztátok még kényelmesebbek. Ezeket programozhatjuk például úgy, hogy napközben csak temperálják a szobák hőmérsékletét, majd hazaérkezés előtt fél órával „felemelik" azt a kellemes 20-21 fokra.

Ugyanez vonatkozik az éjszakára is: a meleg takaró alatt nem zavaró a hűvösebb szoba. Aki pedig nem szeret a jó meleg ágyból a reggel dermesztő hidegébe lépni, „ébresztő hőmérsékletre" is programozhatja a termosztátot. A gyermekorvosok véleménye szerint a kicsiknek sem egészséges a kórházakban, óvodákban és iskolákban uralkodó 24-26 fokos meleg. A gyerekszobában is elegendő 18 fok éjszakára, inkább öltöztessük fel alváshoz a kicsit. Ettől még nem fázik meg, viszont a bacilusok melegben mindenképp jobban szaporodnak.

A radiátorok mellett említést érdemel a padló- és falfűtés is. Ezek a rendszerek komolyabb beruházást igényelnek, mivel a csőhálózatot bele kell építeni a „hőálló" falba, padlóba. Ahogy a radiátorokat sem szerencsés például földig érő függönnyel eltakarni, a padlófűtés is csak akkor érvényesül igazán, ha nem teszünk rá vastag szőnyeget. A falfűtéses házakba pedig nem árt gardrób- és könyvtárszobát is tervezni, mert a nagy szekrényekkel szintén lefojtanánk a fűtést. További „hátrány", hogy ismernünk kell a vakolat alatt futó csövek pontos helyét, mert nem verhetünk be akárhová még egy szöget sem.

Ugyanakkor a fal és padlófűtésnek számos határozott előnye is van. Amellett, hogy a helyiségeket nem csúfítják el csövek és radiátorok, a kellemesen langyos padló és falak jelentősen megnövelik a hőérzetünket, ami által több fokkal csökkenthetjük a szoba valós hőmérsékletét azonos komfort mellett. 1 celsius fokkal alacsonyabb lakáshőmérséklet egy fűtési szezon alatt 250 kilogramm széndioxid-kibocsátás csökkenést, és nem mellesleg 15000 forintnyi költségmegtakarítás jelenthet.

 

 

 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében