fbpx

| Jean Johnson, E/The Environmental Magazine

Legjobb gyógyszer a természet

A „gyógyító kerteket” kialakító kórházakban gyorsabban felépülnek a betegek.

 

A természetes fény csodákra képes – állítja Roger Ulrich, a
Texas A&M Egyetem építészet professzora. 1984-ben Ulrich, miután törött
lába miatt kórházba kényszerült, megírta a „Biofília, biofóbia és a természetes
környezet” című tanulmányát, amely azóta klasszikussá vált a gyógyító
környezetek témakörében.

„A betegeket
lényegében találomra osztották be szobáikba, amelyek egyedül a kilátásban
különböztek egymástól: így egyik részük egy lombos fákból álló kis kertre
látott rá, míg a másik egy barna színű téglafalat látott ablakából” – írja
Ulrich. „Azok a betegek, akik elé a természeti kép tárult, kevesebb időt
töltöttek a kórházban egy-egy műtét után, a nővérek kevesebb negatív bejegyzést
írtak kórlapjaikra, és kisebb arányban merültek fel náluk a műtétek utáni
apróbb – gyógyszeres kezelést igénylő – komplikációk, mint amilyen a tartós
fejfájás vagy a hányinger. Ezenfelül a téglafalra néző betegeknek több erős
fájdalomcsillapító injekcióra volt szükségük, miközben a fákat látó páciensek
inkább csak fájdalomcsillapító tablettákat, például acetaminofent kaptak.

 

A természet bevonása

Egyelőre még a kórházak előtt áll a feladat, hogy a
természeti környezetet bevonják a gyógyításba. Azért akad néhány élen járó
intézmény és személyiség is, akik a módszer elkötelezett hívévé váltak. Ilyen
Becky Pape, az oregoni Samaritan Lebanon Community Kórház főigazgatója.

Az intézet Emenhiser Központjában a kemoterápián áteső
betegeket csupán egy földtől mennyezetig ívelő üvegfal választja el egy több
mint ezer négyzetméteres japán kerttől. A Kurisu International díjnyertes,
apa-fia tervezőpárosa, Hoichi és Koichi Kurisu által megálmodott kert három
lágy vízeséssel és érett fekete fenyőkkel büszkélkedik.

„Ma már tudjuk hogy a természethez való közellét nem csupán szép,
de elengedhetetlen is” – mondja Pape. „Soha nem fogunk semmit ugyanúgy építeni,
ahogy azt korábban tettük, amikor még csak a technológia számított. Teljesen
megváltozott a hozzáállásom. A kert létesítése előtt egy CT berendezést vagy valami
hasonlót vettem volna, ha rendelkezésemre áll egy nagyobb összeg, ma pedig azon
gondolkozom, hogyan házasítsam össze a technikát a betegek és az alkalmazottak
számára is megfelelőbb környezettel.

A kórház egyik betege, Alice Koch teljesen egyetért: „Az
ember egyszerűen belevész a kert látványába, ahelyett, hogy azokra a borzasztó
dolgokra gondolna, amik a kórházban történnek vele” – mondja. „Megnyugtat és
pozitív érzésekkel tölt el, ahogy nézem a sziklákon csordogáló vizet, a
medencékben úszkáló halakat és az évszakok változását.”

 

Gyógyító környezet

Koch és Pape nincsenek egyedül a véleményükkel. Ulrich
eredeti kutatását követően orvosi tanulmányok bizonyították, amit ösztönösen is
tudunk: a természethez való közelség biztosítása mérhető előnyökkel jár.
Különösen a külvilág kellemes és érdekes látványát nyújtó gyógykörnyezet az,
amelyről kiderült: hozzájárul a gyorsabb felépüléshez és a rövidebb kórházi
tartózkodáshoz. Nő a kezelések hatékonysága, csökken a fájdalom, s mind a
betegek, mind a kórházi dolgozók elégedettebbek.

„A csöndes,
elmélkedésre késztető környezet terápiás értéke széles körben ismert az olyan
súlyos megbetegedések esetében, mint például a rák” – állítja Dr. Bruce Chabner,
a Massachusetts Közkórház Rák Központjának klinikai igazgatója. A kórház
nyolcadik emeletének gyógykertjében van egy zárt pavilon, ahonnan a betegek, a
látogatók és a kórház dolgozói is egész évben szemlélhetik a majd’ 6000
négyzetméteres parkot. „A gyógykert fontos kiegészítő eleme az általunk
nyújtott magas színvonalú klinikai szolgáltatásnak.”

Anjali Joseph, a non-profit Center for Health Design
(Egészségtervezési Központ) kutatási igazgatója szerint „egyre több kórház
tervezésénél veszik figyelembe a természet bevonását, különösen a kórházat
körülölelő kertet illetően.”

Joseph saját állítása szerint a természet klinikai környezetbe
való bevonását célzó mozgalom szenvedélyes támogatója. „Nagyon fontos, hogy a
betegre emberként tekintsünk, és úgy érzem, hogy a betegségben szenvedők
fokozottan érzékenyek a környezetükből érkező hatásokra” – mondja. „Bármi,
amivel a dizájnerek betudják csempészni a természetet és a természetes fényt
ebbe a környezetbe, az kiemelkedően jótékony hatással bírhat.”

Hoichi Kuirsu osztja Joseph filozófiáját. „Miután befejeztem
az egyetemet Tokióban, csatlakoztam apámhoz, aki Kaliforniában dolgozott
kerttervezőként. Számomra, aki először jártam az Egyesült Államokban, lenyűgöző
volt a gazdagság – az a fajta anyagias élet, amivel találkoztam. Ugyanakkor, az
emberek nem tűntek boldognak, ezért úgy gondoltam, talán tehetnék valamit ez
ellen a szakmám segítségével. Kerteket tervezek az embereknek, hogy minden nap
legalább egy kis idejüket, akár tíz percet is itt tölthessenek, észrevegyék a
virágokat, a tavat.

„Úgy gondolom, hogy a legtöbb beteg magányos, és tele van
nyugtalansággal, feszültséggel” – teszi hozzá Kuirsu. „De a természetben, ha az
ember felfedez egy hatalmas, simára kopott követ egy csöndes tavacska mellett, megérezheti,
hogy nincs egyedül, s elkezdheti kinyitni a szívét. Ez nem azonnal hat, mint az
aszpirin, de valójában ez a gyógyulás kezdete.”

A természet gyógyító erejének kibontakoztatásában hisznek a
harvardi Virginia Thurston Gyógykert (Virginia Thurston Healing Garden)
megálmodói is. „Számomra ez a nálunknál nagyobbal való összekapcsolódás érzéséről
szól” – mondja Elizabeth Tyson-Smith főigazgató. „A kert visszaadja a reményt,
hiszen itt a ragyog a napfény, zöldellnek a levelek és fejlődnek a növények. A
természet tele van ingyenes ajándékokkal, csak észre kell venni őket.”

Egy biztos. Florence Nightingale, aki a 19. század közepén megállapította,
hogy a természetes fény szerepe a gyógyulásban a friss levegőhöz képest csupán
másodlagos, nem találná mindezt korszakalkotónak. Ami azt illeti, talán Vincent
Van Gogh sem: 1889-ben, a Saint Rémy-de-Provence-i elmegyógyintézetbe való
visszavonulásának idején festőállványát a kolostorkertbe állítva festettette
meg híres „Írisz”-ét.

 

Megjelent az E/The Environmental Magazine-ban.
Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította Németh István.

Kép © Samaritan
Lebanon Community Hospital

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás