fbpx

| Markovics Vera

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

A kőolaj alternatívái – Világosság a fekete aranyon túl

Újabb olajár-robbanás rázta fel a világot: meddig elegendőek a tartalékaink? Milyen alternatívái léteznek a kőolajnak? A megújuló energiaforrások kora elkezdődött.

Az olajár-robbanás témaköre mindennapossá vált a nagy európai lapok hasábjain; a szerzők véleménye megegyezik abban, hogy komoly veszély fenyegeti az ipasodott világot. Autósok milliói szitkozódnak, mivel a benzinárak az 1 eurós literenkénti ártól egyre inkább a másfél eurós ár felé távolodnak. A gazdaság vezetői pedig a konjunktúrát féltik az olaj több mint 42 dolláros hordónkénti (159 liter) árától – ami történelmi csúcsnak számított. Az olaj árának növekedésével a termelők és a fogyasztók költségei is emelkednek, nő az infláció veszélye. Aztán néhány héten belül ismét csökkennek az olajárak, és mindenki felsóhajt. Később minden kezdődik elölről: a 42 dolláros hordonkénti ár május-júniusban volt jellemző, ez júliusban visszaesett 30 dollárra. Mára azonban már 50 dollár fölött jár.

Milyen okai vannak az olajár ingadozásának?

Labilis térségek

A kőolaj jelentős része labilis térségekből származik. Ilyen például Irak: a világ harmadik legnagyobb olajtermelője romokban hever, az újjáépítést pedig zavargások nehezítik. Terroristák csoportjai több mint 100 támadást intéztek olajvezetékek ellen, az elavult és leharcolt olajfúrógépek cseréje milliárdokba kerülne, de hiányoznak a befektetők mindehhez. Egy másik példa a világ olajtartalékainak kétharmadával rendelkező Szaúd-Arábia. Az ország élén egy feudalisztikus módszerekkel kormányzó autokrata vezetés áll, amely egyre gyakrabban válik iszlám fundamentalisták támadásainak célpontjává. Az Al Quaida májusban 22 külföldit mészárolt le, akik a Chobar nevű olajvárosban dolgoztak. Szakértők szerint az olaj hordónkénti ára akár a 60 dollárt is elérheti, ha nem nő a biztonság és kiszámíthatóság az országban. Az árak ugyanis a termelés akadozása nélkül is könnyen elindulnak felfelé, ha a gazdaságon úrrá lesz a bizonytalanságtól való félelem. Irak és Szaúd-Arábia mellett Irán, Nigéria, Líbia, Venezuela és Azerbajdzsán is a labilis olajtermelő országok közé tartozik.

A szomjas Kína

Az egyes fejlődő országok gazdaságának növekedésével nő az olaj iránti igény: gyárak épülnek, bővül az infrastruktúra, a lakosok pedig világításra, fűtésre és autóra vágynak. Kína GDP-je az év első negyedében 9,8 százalékkal emelkedett, olajfogyasztása pedig 18 százalékkal, és ezzel a világ második legnagyobb olajfogyasztójának számít. 1993-ban még napi 3 millió hordó olajjal beérte a kínai gazdaság, mára 6,2 millióra emelkedett ez a szám a Nemzetközi Energiaügynökség szerint.

A világ olajfogyasztása 1960 óta megháromszorozódott, és jelenleg napi 80 millió hordónál tart. Előrejelzések szerint ez a szám 2030-ra további 70%-kal fog emelkedni .

Korlátozott tartalékok

Az ENSZ számításai szerint a mai kitermelési technológiákkal még 40 esztendőre elegendőek a Föld tartalékai. Bár már 1919-ben napvilágot láttak olyan kutatási eredmények, melyek szerint belátható időn belül elfogy az olaj, az olajtársaságoknak mindig sikerült újabb mezőket feltárni, többek között az Északi-tenger alatt, Oroszországban és a Kaszpi-tengerben. A kitermelés 20%-ról 35%-ra, sőt helyenként 60%-ra emelkedett. Míg régebben csak minden huszadik fúrás járt sikerrel, ma már minden tizedik sikeres. Az olaj-multik gyakran hangoztatják, hogy inkább új tartalékok felderítésével fedezik a szükségletet, mintsem azzal, hogy feléljék a régieket.

Az év elején azonban a Royal Dutch-Shell vezetői beismerték, hogy tartalékaik nagyságát a valósnál 20 százalékkal nagyobbnak adták meg, jóval több olajat termeltek, mint amennyi új forráshoz jutottak. Gyakran az állami adatok sem megbízhatóbbak: Ománról egészen 1997-ig azt hitték, hogy hatalmas tartalékokkal rendelkezik, de a termelés hamar összeomlott, napi 250 000 hordóról 50 000-re csökkent.

Az olaj jelenleg nélkülözhetetlen

Az iparosodott országok gazdasága összeomlana olaj nélkül. Németország energiaszükségletének legnagyobb részét, 36,7 százalékát az olaj fedezi, a maradék részt pedig szén (25%), földgáz (22,2%), és atomenergia (12,5%) teszi ki. Az olaj közel fele a közlekedésben kerül elégetésre, egyharmadával fűtenek, és nagyjából egyhatodát a vegyipar használja fel. A német közlekedés 90%-ban az olajtól függ. Németország az USA, Kína, Japán és Oroszország mögött a világ 5. legnagyobb olajfogyasztója. Annak ellenére, hogy a 70-es évek olajválsága arra ösztönözte az ipart, hogy alternatív energiákra építsen, a háztartások és a közlekedés olajfelhasználása tovább növekedett, a függőség nem csökkent.

Az alternatívák

Az olaj egyre kisebb mennyiségben áll rendelkezésre, egyre drágább, és kitermelése károsítja a környezetet, de szerencsére egyre több alternatívája van már. A közlekedésben rövid távon a környezetkímélő földgáz, hosszú távon pedig a hidrogén váltja fel, a háztartásban pedig egyre nagyobb szerepük lesz a megújuló energiáknak, és az energiahatékonyságnak.

Kipufogógáz helyett gőz

Sokak szerint a közlekedés forradalmát a tüzelőanyag-cellás gépkocsik fogják jelenteni, de egyelőre ez a technológia kiforratlan. Az alapelv az, hogy meg kell fordítani az elektrolízist, tehát nem hidrogénné és oxigénné bontjuk a vizet áram felhasználásával, hanem hidrogénből és oxigénből vízgőzt nyerünk, miközben elektromos áram szabadul fel. Ez a módszer nem ismer káros anyagokat, és 2,5-szer hatékonyabb a hagyományos motoroknál. Az első ilyen rendszerrel működő autók talán a következő években már megjelennek a piacon, de tömeges gyártásuk 2010 előtt nem valószínű. A technológia legnagyobb problémája, hogy a természetben a hidrogén csak igen kis mennyiségben fordul elő, tehát mesterségesen kell előállítani. Viszont a jelenleg ismert módszerekkel a hidrogén előállításához több energia szükséges, mint ugyanannak az autónak az árammal való üzemeltetéséhez. Tudósok szerint a tüzelőanyag-cellás technológia erőltetett terjesztése az elkövetkezendő 30-40 évben gazdaságilag nem indokolt.

Átmeneti megoldás: a földgáz

A földgáz ugyan nem olyan hatékony és tiszta, mint a tüzelőanyag-cella, de jobb, mint a benzin. Egy kiló földgáz energiatartalma megegyezik másfél liter benzinével. A kipufogó gáz 25%-kal kevesebb szén-dioxidot, és 20%-kal kevesebb nitrogén-dioxidot tartalmaz, valamint mentes a dízel autókkal járó koromtól. A földgázzal üzemelő autók már most teljesítik az EU-ban négy év múlva hatályossá váló környezetvédelmi normákat. Gyárilag is lehet gázos autókat rendelni, de utólagosan is átalakítható a gépjármű. Hátrányuk, hogy a gázpalack sok helyet foglal, és az autók hatótávolsága jóval rövidebb, mint a benzineseké. Vigaszt jelent azonban, hogy ha elfogyna a gáz, bármikor vissza lehet váltani benzines üzemmódba. A gázt is kínáló benzinkutak száma egyre gyarapodik, úgyhogy ez a veszély egyre kevésbé fenyeget. (Annak ellenére, hogy egy gázos kút üzemeltetése négyszer annyiba kerül, mint egy hagyományosé.) Attól pedig, hogy az autó felrobban, nem kell félni, mert a gáz biztonságosabb, mint a benzin. Azonban a földgáz-tartalékok is kimerülőben vannak, ezért csak átmenetileg orvosolhatják a problémát.

Egyéb alternatívákkal is próbálkozik a tudomány. Több országban terjed a biodízel, amelynek alapanyaga a napraforgóolaj, azonban itt is komoly problémát jelent, hogy végső soron a napraforgóolaj megtermeléséhez is rengeteg energia szükséges, és nincs annyi megművelhető földterület, hogy a fogyasztás jelentős részét fedezni lehessen belőle.

Meddig marad divat az olaj?

A Német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal tanulmánya szerint 2050-re már szinte senki nem fog tüzelőolajjal fűteni, csupán a lakosság öt százaléka marad ennél a ma még elterjedt energiaforrásnál. Helyébe a megújuló energiák lépnek. A megújuló energiák legnagyobb előnye, hogy bőségesen rendelkezésre állnak. A Szövetségi Napenergia Kutató Intézet szerint a megújuló energiaforrások háromezerszer annyi energiát tudnának szolgáltatni, mint amennyit jelenleg civilizációnk használ. A mai technológiákkal azonban ennek csak töredéke hasznosítható, ami még így is a Föld energiaszükségletének hatszorosa. Napenergiából a felhasznált energia 3,8-szorosa, geotermikus energiából az egyszerese, szélből a fele, biomasszából 0,4-szerese, vízenergiából 0,15-szorosa, és a tengeráramlás energiájából pedig 0,05-szorosa fedezhető. A fejlett országok a Kiotói Egyezményben vállalt széndioxid-kibocsátási normákat csak a megújuló energiák terjesztésével fogják tudni teljesíteni az elkövetkezendő években.

A jövő

Az irány egyértelmű: törekedni kell a megújuló energiaforrások nagyobb arányú felhasználására, és általában a hatékonyság növelésére. Az átmeneti időszakban pedig biztosítani kell a hagyományos energiaforrások (olaj, gáz, atom) környezetbarát és takarékos felhasználását. A szükséges átalakulás csak a politika és a gazdaság összefogásával lehetséges, és persze kizárólag nemzetközi szinten.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás