Az Olaszországból indult Slow Food mozgalom a komótos étkezést, az elfeledett ízeket, az étkezés hagyományait szeretné újra divatossá tenni, megmenteni a rohanó modern világban. Erdős Zoltánnal, az egyik magyarországi slow food csoport vezetőjével beszélgettünk a tudatos étkezés fontosságáról és magáról a mozgalomról.

Hogyan került először kapcsolatba a slow food mozgalommal?

Egy előadást hallottam arról, hogy 20 évvel ezelőtt Olaszországban indult egy mozgalom a kiveszőben lévő ízek megmentésére. Kicsit hasonlít ez a biodiverzitás megőrzéséért indított harcra. Felismerték, hogy ha kihal egy íz, egy termék, azt gyárilag nem lehet pótolni, ezért itt az idő a cselekvésre, most vagy soha! A cél újra felfedezni az ízlelést, az ízeket, komótosan étkezni, hiszen az evés egy ősi rituálé. Az olaszok felismerték azt, hogy ki vannak téve a globális gazdaságban az elsodródásnak, egyedül kicsik a túléléshez. Ezért összefogást hirdettek és mára sikerült 100 országot maguk mellé bevonni. Egységes elvek, egységes érvek mentén szerveződik a mozgalom, ugyanazt a gondolatot próbálja minden lehetséges fórumon terjeszteni.

Hol tart most a mozgalom Magyarországon?

Magyarországon jelenleg 6 csoport működik és 2-3 van épp alakulóban. Helyi csoportot 5 fő alakíthat. A mi budapesti csoportunk neve „Régi Jó Ízek Barátai”, rajtunk kívül elég aktív például a baranyai, a kunpusztai és a szatmári csoport is. Reményeink szerint hamarosan megjelenhet majd a magyar nyelvű slow food újság is. A nemzetközi Slow Food mozgalomnak közel 100 000 tagja van, és több százezer az édeklődők száma, akik ugyan nem regisztrált tagok, de érdeklődnek a slow food iránt. Japánban, az Egyesült Államokban, Németországban nagyon sok csoport létezik.

Hadd említsem meg egyik magyar sikerünket. Tavaly ősszel bemutatót tartottam a Slow Food olaszországi irodájában a penyigei szatmári szilvalekvárról. Vetítettem képeket a termesztésről, a skanzenről, a környékről. A lekvárnak és a bemutatónak olyan sikere volt, hogy a lekvárt felvették a Prezídium programba, amelynek célja a kihalóban lévő ízek megmentése. A programot fenntartó alap ezután támogatást ad a termék további termeléséhez, megismertetéséhez, kiadványokhoz. Világszerte 30 ország 65 terméke található meg a listán, Magyarországról a lekvár mellett a mangalicakolbász kapott eddig védettséget.

Ön számára ez hobbi vagy munka, vagy a kettő ötvözete?

Egyelőre hobbi, hiszen nincsenek pályázati lehetőségek. Ugyanakkor több élelmiszergyártót bátorítottam arra, hogy régi termékeket vegyen elő, élesszen újra. Ilyen volt például egy kelet-magyarországi húsipari gyár töltött káposzta készétele, vagy a szárított kolbászfélék. A gyártók fogékonyak erre, belátják, hogy hosszú távon érdemes ebben gondolkodni, mert nő a kereslet ezekre a minőségi, hagyományos termékekre.

Én szakmámból kifolyólag – az élelmiszeriparban dolgozom mérnökként – tisztában vagyok a tömeggyártás velejáróival, az adalékokkal, a technológiákkal. Sok az ember a Földön, szükség van a tömegtermelésre, ami együtt jár ezek használatával. A világgazdaság kényszerítette rá az élelmiszeripart, hogy egyre olcsóbban termeljen, de a termelés csak úgy lehet olcsó, ha minél több nemes alapanyagot hagyunk ki az élelmiszerből. A túlfüstölt hús sem éppen egészséges, de az évszázadok során ehhez alkalmazkodott már a szervezetünk, megszoktuk. Ezzel szemben viszont a vegyszerezés, az adalékok nagymértékű használata ma még egyáltalán nem lehet látni, hova vezet. Egyes becslések szerint a Föld lakosságának akár 70%-a is allergiássá válhat. A többi 30% szerencsés kivétel, egyszerűen „alkalmatlan” az allergiára, de a többség nem ilyen szerencsés.

A “Slow food” nevéből adódóan is nyílt hadüzenet a “fast food”-nak, a gyors étkezésnek. Ennek ellenére úgy tűnik, a mozgalom nem harcol, hanem alternatívát kínál.

Valóban alternatívát kínálunk és nem kizárólagosságot hirdetünk, hanem egyfajta tudatosságot. A széles tömegeket szeretnénk józanabb irányba terelni. Nem azt mondjuk, hogy kizárólag házilag készített bioételt fogyasszunk és tagadjunk meg minden E-számot, hanem azt, hogy ésszel vásároljunk. Próbáljuk ki mi a jó testünknek és mi nem. Nem lehet kikerülni az adalékokkal teli joghurtot, de oda lehet figyelni arra, hogy hetente mondjuk kimenjünk a piacra friss élelmiszerért, vagy hétvégén együtt főzőcskézzünk.

Vallom, hogy a fogyasztót saját tudatával kell megvédeni, nem törvényekkel, razziákkal. Ha a fogyasztó elegendő információval rendelkezne, okosan és ésszerűen tudna vásárolni. Ez az iskola, a bölcsöde, a családok feladata lenne, füzeteket kellene erről kiadni, de sajnos jelenleg ez a kérdés háttérbe szorul. A fogyasztóvédelem nem ezzel foglalkozik, az egészségügynek nincs rá pénze, kapacitása.

Egyik cikkében azt írja, “A gyorsétkezésre persze szükség van, az időszűke a gazdasági küzdelemmel, a kényszerű sok munkával is nő.” Csak a játék kedvéért a végén hadd kérdezzem meg, Ön mikor járt utoljára gyorsétteremben?

Nem csak a meggyőződés miatt, de egyszerűen nem szeretem a hamburgert és társait. Így egyáltalán nem járok gyorsétterembe.

Folytatás, azaz további kérdések és válaszok a Tudatos Vásárló nyolcadik számának lapbemutató beszélgetésén.