A makeITfair nemzetközi kampány (a program magyarországi partnere a Tudatos Vásárlók Egyesülete) keretében a közelmúltban Közép-Kelet-Európa került górcső alá.

Egy komplex tanulmány keretében a munkavállalással és munkakörülményekkel kapcsolatos feltételeket vizsgálták a térség két országában: Lengyelországban és Csehországban. Azt nézték, hogyan érintették a változások a térség foglalkoztatási politikáját és gyakorlatát, és hogyan vehetők rá az itt jelenlevő cégek felelősebb vállalati magatartásra.

Kis történeti áttekintés

A kelet-európai export-orientált elektronikai szektorban mára az összes nagyobb cég megtalálható: Philips, Siemens, Nokia, Motorola, Sony, IBM, Microsoft, Intel, Canon és Samsung. A nagy gyártók is itt vannak: Flextronics, Foxconn, Celestia, Jabil, Salectron, Zoliner, Benchmark, Plexus és Elcoteq.

A Közép-Kelet-Európai térség jelentős versenyelőnyt kínált: nagy létszámú jól képzett munkaerő, rugalmas munkaerőpiac, alacsony munkáltatói költségek és földrajzi közelség – pl. Kínával szemben. Emellett jelentős adókedvezményekkel is bátorították a külföldi tőke betelepülését.

Kérdés azonban, hogy a jelenlegi növekedési mutatók fenntarthatóak-e. A térségre a gyártás munkaerő-intenzív szegmense jellemző, a foglalkoztatás költségei azonban folyamatosan emelkednek.

Az elektronikai piacon a fogyasztói igények gyors változást diktálnak – ezért a gyártók előnyben részesítik a rugalmasabban kezelhető foglalkozatási formákat (ideiglenes foglalkoztatás, külföldi vendégmunkások alkalmazása ügynökségeken keresztül), amelyek a munkaerőtől való gyors megszabadulás lehetőségét jelentik. Mindkét tényező a munkaerő kiszolgáltatottságának irányába hat.

Alacsony bér, bizonytalan munkahely, túlóra

Lengyelországban számottevő az elektronikai ipar jelenléte. A makeITfair felmérése döbbenetes munkaviszonyokat talált. A mobiltelefon alkatrészgyártásban a munkások 12 órás műszakokban dolgoznak, mindössze két 15 perces szünetet tarthatnak. Sokan ügynökségen keresztül kapnak alkalmazást, a szakszervezetek gyengék.

2007-ben túlórával együtt a kereset havi 200-350 Euro között mozgott, nagy a munkaerő fluktuációja. Míg Írországban pl. a Dell gyártó cég futószalagjánál dolgozó munkás havi bére legalább 1600 Euro, addig 2009-ben Lengyelországban ugyanazért a munkáért havi 281 Eurot adtak.

2007 júniusában az LG Electronics gyárában két halálos áldozatot követelő baleset után a szakszervezetek megelégelték az áldatlan viszonyokat, és kampányt indítottak a túl hosszú munkaidő, a kényszer-túlóráztatás, az ideiglenes alkalmazás, a balesetveszélyes munkakörülmények és a szakszervezetek munkájának akadályozása miatt.

Bár Csehországban a cseh munkásokra vonatkozó bérek megfelelnek a máshol tapasztaltaknak, virágzik az ideiglenes munkaerővel és külföldi vendégmunkásokkal bizniszelő, kétes módszereket alkalmazó ügynökségek által fenntartott olcsó munkaerő piaca.

A cseh munkavállalási szabályozás (munkahelyhez kötött vízum) értelmében a külföldi munkavállalók munkahelyük elvesztésével könnyen illegális munkássá válhatnak. Az így kiszolgáltatott munkaerőt pedig az ügynökségek gyakorlatilag zsarolással kényszerítik még rosszabb munkakörülmények és még alacsonyabb bérek elfogadására.

Az elektronikai iparra gyenge szakszervezeti mozgalom jellemző két okból is: egyrészt jó részük zöldmezős beruházásként valósul meg, tehát alacsony szervezettségű helyszínekre települ, másrészt a foglalkoztatottak között magas a nők aránya, hagyományosan gyengébb érdekérvényesítési lehetőségekkel.

Lengyelország kivételével, ahol – a Szolidaritás mozgalomnak köszönhetően – erős volt a szakszervezeti érdekérvényesítés, Csehországban és a többi volt szocialista országban hiányoznak a valódi érdekképviseletet hitelesen megjeleníteni tudó szakszervezeti hagyományok és szerveződési formák. Leginkább a helyi, vállalati szintű, kollektív szerződéseken keresztül megvalósuló érdekérvényesítési törekvések jellemzők – ezek viszont gyakran ütköznek a munkáltatók, elsősorban a külföldi cégek erős szakszervezet-ellenes politikájával.

Vállalati felelősség (CSR): nincs független kontroll

A Kelet-Közép-Európában működő nagyobb cégek általában saját etikai üzletszabályzattal rendelkeznek, és többségük tagja az EICC (Electronic Industry Citizenship Coalition) nemzetközi szervezetnek, amely globális szinten szeretné etikusan szabályozni a vállalati üzletpolitikát.

Sokan csatlakoztak a Global e-Sustainability Initiative (GeSI) tömörüléshez, amely az etikus üzleti magatartás betartását vizsgálja az elektronikai iparban. A gyakorlatban azonban a vállalatok saját magukat világítják át. Egyelőre ritka az olyan felmérés, amely külső és független szakértőket vonna be, a tényleges munkafeltételek vizsgálata is ritkán történik meg.

Kivétel a Hewlett-Packard példája. Másfél éves kísérleti projekt keretében, a beszállítók bevonásával három országban – Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban – vizsgálták, hogy a jobb munkakörülmények és a környezeti feltételek javítása mennyiben hat a vállalati hatékonyságra. Az eddig gyűjtött tapasztalatokat egy jelentésben összegezték (Small Suppliers in Global Supply Chains).

Íme néhány az ajánlások közül:

• a cégeknek felelősséget kell vállalniuk az egész beszállítási láncért,
• külön figyelmet kell fordítani üzleti szabályzatban az ügynökségek által közvetített munkaerő alkalmazási gyakorlatára,
• a beszállítókkal is be kell tartatni a munkavállalási feltételekre és munkakörülményekre vonatkozó üzleti szabályzatot,
• az ellenőrzési folyamatokba be kell engedni a külső és független szakértőket,
• együtt kell működni a helyi civil szervezetekkel és a szakszervezetekkel,
• el kell ismerni a munkavállalók szakszervezet alapítási jogát.

A fogyasztók is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elektronikai iparban igazságosabb és fenntarthatóbb üzleti gyakorlat valósuljon meg, pl. azzal, hogy megismerjük azokat a munkafolyamatokat és körülményeket, amelyek eredményeképp egy-egy kedvenc elektronikai termékünk piacra kerül. Fogyasztóként nyomást gyakorolhatunk a munkabérek és a munkakörülmények javítására – ezzel a lehetőséggel élnünk is kell!

Kép [cc] elmada