Nyugaton az állami nyugdíj-biztosítási
alapok beszedik a pénzt a tagoktól, befektetik, majd ezek hozamából osztják ki
a nyugdíjakat. A későbbi nyugdíjasok tőkéje nemritkán kockázatos, de jól
jövedelmező iparágakban forog – így a géntechnológiában is. A norvég
nyugdíjalap a világ második legnagyobb állami befektetési alapjaként például az
egyik legnagyobb biotechnológiai óriásba, a Monsantóba invesztál, a francia és
az amerikai állami nyugdíjalapok is vásárolnak olyan nagyvállalatok részvényeiből,
mint a Syngenta, Pioneer, DuPont, Pharmacia, BASF vagy a Monsanto.

A génmódosított élelmiszer-alapanyagokkal
kapcsolatban egyre több a kétely. A neves biokémikus, Pusztai Árpád szerint (akinek
brit kutatócsoportja a kilencvenes években arra jutott, hogy a genetikailag
módosított [GMO] burgonyával etetett patkányok egészsége károsodik) számos
országban rossz a szabályozás, mert nem kötelezi a vállalatokat alapos
vizsgálatokra. A kedvezőtlen eredmények nyilván piackorlátozó intézkedésekkel
járnának, ami aligha tenne jót több nagy nyugdíjalap jövedelmezőségének.

Pusztai
Árpád szerint a nyugati kormányok a nyugdíjalapokon keresztül az elmúlt húsz
évben rengeteg pénzt fektettek a gyorsan fejlődő és pénzügyileg ígéretes technológiába,
ezért aligha tekinthetők semleges döntéshozóknak. Valóban találunk példát a
kettős állami szerep ellentmondásosságára. A tudós furcsállja például, hogy a
brit kabinet egy ujjal sem nyúl a piachoz, holott a közvélemény többsége
elutasítja a génkezelt élelmiszereket. A holland Biotechnology and Development
Monitor című lap arról számolt be, hogy New Jersey állam törvényhozása az
állami szervek és a nyugdíjalapok számára megkönnyíti a GMO-kutatás támogatását,
és tiltja a helyi önkormányzatoknak a biotechnológia korlátozását.

Az állami hátszél
gazdasági szempontból érthető. Az elmúlt évtizedekben a biotechnológia az
átlagos tőzsdei hozamokat messze meghaladó eredményt hozott, és ez a pénzügyi
válság alatt is így maradt. Erre hivatkozott nemrég a walesi helyi parlament
nyugdíjpénztárának kuratóriuma is, amikor arról faggatták, hogy a tagok pénzét miért
fektették a Monsanto részvényeibe is. Más szereplők viszont óvatosságra
intenek. A holland állami nyugdíjalap kezelője és a Deutsche Bank arra
figyelmeztetett, hogy a géntechnológia a környezeti és egészségügyi
kockázatokon túl pénzügyi rizikót is jelent. Úgy tűnik, hogy amíg nincs veszteség,
ezt sokan elengedik a fülük mellett.

Génmentes alapok, aktív részvényesek

A GMO-szabályozás szigorításának hiányát
talán pótolják a piaci erők. Az angol magánnyugdíjpénztárak gyakorlata például
sokat változott. A részvénycsomagok kialakításakor elsősorban a kisebb, megyei
tanácsok által üzemeltetett nyugdíjalapok tartják szem előtt a környezeti és
társadalmi alapelveket, ám ezt sok viaskodás előzte meg. A norfolki zöld párt 1999-ben
azért tiltakozott, mert a tanács több millió fontot fektetett be súlyos
környezetszennyezésben és állatkísérletekben érintett géntechnológiai cégekbe. Öt
évvel később független szakértők az ország kétszázötven legnagyobb
nyugdíjpénztárát vizsgálták az etikus befektetések szempontjából, a felmérés
elől elzárkózó pénztárak jelentős civil nyomással szembesültek.

A brit nyugdíjpénztárak
többsége azóta vállalta, hogy befektetéseiben társadalmilag felelősen jár el. Ez
persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne fektetnének kifogásolható cégekbe,
ehelyett inkább úgynevezett aktív részvényesként akarják érvényesíteni szempontjaikat.
Így szerintük hatékonyabban tudják befolyásolni a vállalatokat, és közben a
magas megtérüléstől sem esnek el. A civilek és zöld pártok szerint a módszer
nem elég átlátható, és nem biztos, hogy nem éppen ellentétes hatásokat vált ki.
Világszerte léteznek olyan nyugdíj- és befektetési alapok, amelyek kifejezetten
keresik az etikus cégeket, bár sokszor még azon is vita folyik, mi számít annak.
Az Egyesült Államokban van olyan társadalmilag felelős befektetéseket támogató
szervezet, amely a géntechnológiát forradalmi áttörésnek tartja.

Magyar alapok géntechnológiai befektetései

A magyar állami kezelésű Nyugdíjbiztosítási
Alap a nyugatiaktól eltérően nem kezel befektetéseket, így természetesen nincsenek
géntechnológiai részvényei sem. A magánnyugdíjpénztárakon keresztül viszont milliók
rendelkeznek tőzsdei befektetésekkel, de hogy milyen vállalkozásokat
finanszíroznak, arról keveset tudni.

Nem egyszerű kideríteni, hogy a hazai magánnyugdíjpénztárak
finanszíroznak-e géntechnológiai cégeket. Magyarországon a nyugdíjpénztárak
befektetéseit általában alapkezelők végzik. A legnagyobb pénztárak befektetési
politikájában nem találtunk kifejezetten etikai szempontokat, és valószínűleg
az alapkezelők sem szűkítik önkéntesen saját lehetőségeiket. Mivel egy-egy
részvény gyakran csak néhány hónapig szerepel egy csomagban, nehéz megmondani,
hogy kezelője vett-e géntechnológiai részvényt, és ha igen, milyet és mennyit. Az
alapkezelők általános befektetési politikája azonban adhat némi támpontot. A
piacvezető Pioneer Investment honlapján például fontosnak nevezi a társadalmi
felelősségvállalást, ám ügyfeleit csak a pénzügyi hozamról tájékoztatja
részletesen. Ennél is fontosabb, hogy a Pioneer által társadalmilag felelős
befektetésként kínált Global Sustainable Equity Fund csomagjában szereplő tíz legnagyobb
vállalat között két biotechnológiával foglalkozó cég is szerepel: a Merck és a
Synthes.

A magyar pénztárak kezdőnek számítanak a részvénypiacon, de valószínű,
hogy a fogyasztók sem nyaggatják őket tömegesen felelős befektetésekért. Első
lépésként tehát fogjuk magunkat, és kérdezzünk rá nyugdíjpénztárunknál, hogy befektetési
csomagjaiban szerepelnek-e géntechnológiai cégek papírjai. Ha igen, próbáljuk
meg őket jobb belátásra bírni.

Hogyan döntenek befektetéseikről a
nyugdíjalapok?

A befektetések két fő formája a kötvény és
a részvény. A kötvény kibocsátója kölcsönt vesz a kötvény vásárlójától, amelyet
egy előre meghatározott időpontban és kamattal együtt visszafizet. Részvényvásárlással
viszont tulajdonrészt lehet szerezni egy vállalkozásban, ami részesedésre is
jogosít a vállalkozás eredményéből. Ezért a vállalkozás sikerességétől függ,
hogy a befektető mennyit keres vagy bukik egy részvényen. Nagyban függ a
kötvény, illetve a részvény kibocsátójától, de pénzügyi szempontból a
részvények általában kockázatosabbak.

A magyar magánnyugdíjpénztárak hosszú ideig
főleg államkötvényekbe fektettek, ezért a hozam kiszámítható, de a piaci
lehetőségekhez képest csekély volt.

Elemzők szerint a hosszabb távú
befektetéseknél érdemes növelni a kötvényeknél általában kockázatosabb
részvények súlyát, így nagyobb az esély a kiemelkedő nyereségre (és persze a
kiemelkedő buktára is). Ennek nyomán született meg a szabályozás, amely
2009-től előírja, hogy a nyugdíjalapoknak három különböző kockázati besorolású
lehetőséget kell kínálniuk tagjaik számára. A besorolás attól függ, hogy egy
befektetési csomag mekkora részét teszik ki részvények: alacsony, közepes vagy
magas részvényhányadú csomagot lehet választani.

A 2008-as értesítő
kiküldésével együtt a pénztárak meg is kérdezték erről tagjaikat, de a nagy
többség nem reagált, így a cégek maguk választottak. Ennek eredményeként a
becslések szerint a tagok pénzének hetvenöt-nyolcvan százaléka a
legkockázatosabb, azaz a legnagyobb részvényhányadú befektetési csomagokban található,
ami a válság idején ütött vissza. 2008 első felében a pénztárak ugyanis gyors
részvényvásárlásba kezdtek, hogy a 2009-es határidőre el tudják érni a
törvényben előírt hányadot.

A helyzet súlyosbodásával a pénztárak vagyonának
egyötöde a részvénypiaci értékvesztés áldozata lett. Időközben egy
jogszabály-módosítás a részvényhányad elérésének határidejét 2011 nyarára tolta
ki, de ez már csak a veszteségeket mérsékelheti.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 16. számában.  

Kép [cc] soylentgreen