A biobor kissé könnyített és egyezményes rövidítése az
ökológiai gazdálkodásban termesztett szőlőből (vagyis bioszőlőből) előállított
bornak. A megfogalmazás nem véletlenül ilyen kacifántos, hiszen az EU
biorendelete (a Tanács 2092/91 Rendelete) szerint nem beszélhetünk bioborról,
csak bioszőlőből készült borról.

Ugyanis míg a rendelet szabályozza az ökológiai
gazdálkodásból származó szőlő termesztését, a bio alapanyagból történő borfeldolgozásra
már nincs előírás. Vagyis a „biobor” készítése „csak” az uniós és nemzeti
borkészítési szabványoknak megfelelően történik. A teljes káosz elkerülésére
egyes országokban vannak egyéni
védjegyek, amelyek kiállítói a feldolgozásra vonatkozó különböző
feltételeket írnak elő, illetve például Olaszországban erre vonatkozó nemzeti
jogszabály is született.

Nálunk a Biokontroll Hungária Kht.ad ki biobor minősítést a 2006 után előállított borokra – a Magyar Biokultúra Szövetség ajánlásai
alapján. Ennek megfelelően a mustjavításhoz kizárólag ökológiai származású
mustkészítmények használhatók fel a megszokott répacukor helyett. A palackokat
pedig csak parafa-dugóval lehet zárni, amelynek jelölése is csak égetéssel oldható
meg, nyomtatással nem. Palackozni pedig csak üvegbe szabad.

 

Jók az adottságaink a bioszőlő termesztésre

Az uniós előírás szerint az ökológiai gazdálkodásban termesztett
szőlőnövény védelmére csakis természetes és ásványi eredetű növény-védőszereket
használhatnak fel. Ilyenek pl. réz- és kéntartalmú szerek, sütőpor, vízüveg (azaz
kvarc), növényi kivonatok, viaszok.

E növényvédő szerek többsége a szőlőnövényt leginkább
veszélyeztető penészgombák ellen hatékony. A konvencionális szőlőtermesztés
növényvédelme is javarészt réz- és kéntartalmú szereket használ, de ott
alkalmazhatnak még egyéb, a növényben felszívódó rovar- és gombaölő szereket,
műtrágyát és gyomirtót is.

Az ökológiai gazdálkodás elve szerint, ha jelentősen nem
avatkozunk bele a természet rendjébe (például nem irtjuk ki az összes ott található
rovart), akkor az ott élő egyedek egyensúlyi állapotban lesznek, vagyis egyik
sem szaporodik el túlzottan a másik kárára. A szőlő esetében a növényt károsító
atkákat felfalják a ragadozó atkák, a tetveket a katicabogarak, az összes
fellelhető rovarfajt pedig a madarak ritkítják.

Az ökológiai gazdálkodásra való átállási időszak a szőlő
esetében is 3 év. A tapasztalatok alapján az első években nagyobb nehézséget
jelent a korábban mesterségesen kialakított kvázi egyensúly megtartása, de
idővel új fajok jelennek meg a szőlőben – akár betelepítés révén, és kialakul a
természetes egyensúly.

Magyarországnak jók az adottságai az ökológiai
szőlőtermesztéshez, amelyet rezisztens fajták (bianca, kunleány, arany
sárfehér) használatával még inkább lehet fokozni. Hazánkban az összes
szőlőterület 80-90.000 hektár,
ennek kb. 1%-án, 800 hektáron termesztenek ilyen módon szőlőt.

Ökológiai gazdálkodásban az európai mezőny élén 30 ezer
hektárnyi szőlővel Olaszország áll, amelyet fele ekkora területtel követ
Franciaország (vin biologique) és Spanyolország (vino ecologico).
Németországban (Ökowein) pedig egyelőre kétezer hektáron termesztenek szőlőt ilyen
módon. Egyértelműen nő ugyanis a fogyasztói igény e borok iránt – külföldön. A
magyar biobor jelentős részét is – a konvencionális borhoz viszonyítva
lényegesen nagyobb arányban – külföldön értékesítik.

 

Egyre népszerűbbek a biodinamikus borok is

Ejtsünk szót napjaink egyik legmisztikusabb termékéről, a biodinamikus gazdálkodásban
előállított borról is. Az Osztrák-Magyar Monarchia szülötte Rudolf Steiner
(1861-1925) antropozófiai tanai napjainkban újjáéledni látszanak a
borászatban is. 

Steiner korunkba átültetett nézeteit Nicolas Joly francia
borász közvetíti elsősorban az arra nyitott borászok számára, de
általánosságban az átlag fogyasztó számára is van mondanivalója. Az Ég és föld
szülötte bor című könyvében nem ajánlja a fém támrendszer használatát a
szőlőben, mivel az felveszi az elektromos szennyeződést a környezetből. Ugyanezen
okból a pincéből is kiűzné az elektromos vezetékeket és a fémtartályokat.

Óva int az uniformizálódó „ipari” boroktól, amelyek a világ
minden részén ugyanazt az íz-világot közvetítik, megszüntetve a helyi fajták és
a termőhelyi sajátosságok (terroir) nyújtotta egyediséget. Ezért elsősorban a
bornak jellegzetes banán- vagy éppen eperillatot kölcsönző fajélesztők és a
világfajta szőlők alkalmazása felelős.

A régi közhelyeink – miszerint jó bor a csopaki, az egri
vagy a tokaji – is azokra az időkre vonatkoznak, amikor még a gazdák nem
ismerték az intenzív növénytermesztést, és nagyon kis különbséggel, de
nyilvánvalóan ugyanazzal a technológiával állították elő boraikat.

Réz-gáliccal és csalánteával permetezték a szőlőt. Ként
égettek a hordók fertőtlenítéséhez és a bor kezeléséhez. Akkoriban nem
figyelték, hanem érezték és tudták a hold járását. Nem vonta el semmi a figyelmüket
a természeti jelenségektől.

Ezt a régi szemléletet hivatott a biodinamikus és a biogazdálkodás
is felidézni. Követői meggyőződésből vagy a piaci igények kielégítése érdekében
döntöttek mellette. Akár így, akár úgy, a fogyasztó és környezete profitálni
fog belőle. A biodinamikus gazdálkodással és minősítéssel foglalkozó
legjelentősebb – nemzetközi hatókörű – szervezet a németországi Demeter.

 

Hol vásároljunk és mit?

Borokat, bioborokat leginkább vinotékákban érdemes beszerezni,
mivel ott az eladószemélyzet érdemben tud segíteni a kiválasztáskor. Az eladó
valószínűleg itt ténylegesen ismeri a borászt és annak termékét is. Bioborokat
természetesen bioboltokban
is vásárolhatunk.

A családi pincészetek többsége – és az ezt a kategóriát
kinőttek is – előzetes egyeztetés után szívesen fogad érdeklődőket. Ott végigkóstolhatjuk
a teljes kínálatot – eldöntve, hogy melyik a számunkra leginkább kedvező, és ez
alapján meg is vásárolhatjuk a kiválasztott terméket.

Fektetve pár hónapig bármelyik lakásban minőségromlás nélkül
tárolhatók. Ne feledjük, hogy a hely szellemisége meghatározó tényező a bor
megítélésében. Útra fel!

 

A szerző élelmiszermérnök.

Kép [cc] rogersmj