• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Jófej hely: Hullámtér vendéglő Mártélyon

2010.06.10. /

Mitől lesz jófej egy hely? Nyilván attól, amit és ahogyan árul, és ha a puszta kereskedelmi tevékenység mellé valami pluszt is kapunk ott. Sorozatunk legújabb részében a Tisza-parti, mártélyi Pötyörő vendéglő tulajdonosával beszélgettünk.

 

45 éve nem telik el itt nyár - augusztus első két hete - a Művész Tábor nélkül, ami az idők folyamán Szabadiskolává lényegült. Szabadon tanulható és csiszolható itt a művészetek sokféle ága, szabadon szárnyalhat az alkotó képzelet a fák, a víz, a tanyák felett. Mára már legendává vált ez az egész.

Tornyai János szeretett bele a tájba még 1912-ben, az ő tanyáján alkotott, és itt halt meg 1928-ban Endre Béla is. Rudnay Gyula a főiskolások nyári táborát kezdte el a két világháború között Rácz gátőrék házában. Volt itt Barcsay Jenő, Kántor András, Pekáry István, Medgyessy Ferenc és az expresszionista Frank Frigyes.

1945 után elkészült az Alap alkotóháza és „birtokos" lett itt sok vásárhelyi művész, például Hézső Ferenc, Fodor József, Fülöp Erzsébet, Csete György építész. Szalay Ferenc Késmárki Imre szélmalmát alakította műteremmé és kulturális centrummá, ahol a Másik ember című Kósa Ferenc film játszódik. De alkotott itt Csohány Kálmán, Kurucz D. István, Kohán György, Somos Miklós, Szabó Iván szobrász és még sokan mások. Sokuk neve ma már történelem.

A Pötyörő becenevű Hullámtér Vendéglő nem attól jófej, hogy valami extra van benne, hanem attól extra, hogy egyáltalán létezik! Nem vendéglő vagy kajálda, hanem szellemi központ, találkahely, fórum, kilátó, elemtöltő, lélektöltő, érkeztető és búcsúztató centrum.

Mindenki oda néz be először, és oda ugrik be elbúcsúzni is. Ha valakit keresel, nézd meg a Pötyörőnél. Tulajdonosa, Katona István Pötyörő ott van minden kiállításon, és sokáig szponzorálta a tábort (ld. a keretest) búcsúvacsorákkal is.

A félidős alkotásokból is az első hét végén a Pötyörő fa falain nyílt meg a bárkinek látható kiállítás, és neki nyavalyogtunk, ha nagyritkán eleredt a képekre az eső. Éppen ez az a hely, ahol sokat megtudhatunk a tájvédelmi körzetben élő növényekről, állatokról is, a környék történetéről és nevezetességeiről.

Megszállhatunk, ehetünk vegát is, és Pötyörő maga fogja meg, és készíti el a halat, ha kell. Közben óvják a környezetet is. Nem muszáj ott feltétlenül rendelni sem, ha leül az ember náluk „csak úgy" a fából ácsolt teraszon csodálni a tiszai alkonyt, lehet, hogy ajándékba hoznak egy limonádét. Kinyitnak minden nyáron a 11 méteres víz után is, akkor is, ha két fizetős ember esik be egész nyáron - hogy életben tartsák Mártélyt minden ellenére.

Pötyörővel, Katona Istvánnal beszélgettem ezekről a dolgokról, és rájöttem, hogy az élet kevésbé bonyolult, ha szeretettel és bölcsességgel éljük.

 

Úgy tudom, elég speciális ars poeticád van a vendéglátásról. Elmesélnéd?

A vendéglátás egészen egyszerű tevékenység. Semmi mást nem kell tenni, csupán úgy fogadni a betérő vendégeket, mint amikor az otthonunkba becsenget egy idegen. Üdvözölni, megkérdezni, mit óhajt, ha módunkban áll, teljesíteni azt, azután elköszönni. Nem kell tolakodni, sem hajbókolni, csak embernek lenni mindenkivel annyira, amennyire neki jó. Ennyi az egész, nem több de nem is kevesebb.

Sokan mondják, hogy „első a vendég". Őszintén szólva az az igazság, hogy az ember mindent magáért és a családjáért cselekszik elsősorban, úgyhogy egyáltalán nem biztos az, hogy „első a vendég". Viszont fontos.

 

Honnan jött az ötlet, hogy pont itt és pont ilyen vendéglőt csinálj?

A rendszerváltás előtti zűrzavarban keresni kellett egy képességeimnek megfelelő tevékenységet, és ez lett az.

 

Mióta létezik a Hullámtér Vendéglő?

Régen. 1992 óta lett melegkonyhás vendéglő, akkor alakítottuk ki a feltételeket. Az ezt megelőző időszakban presszóként üzemelt.

 

Mióta vagy Mártélyon? Mi volt a Hullámtér előtt?

Gyermekkorom óta járok ki Hódmezővásárhelyről Mártélyra horgászni, kirándulni. Első találkozásom ezzel a gyönyörű vidékkel úgy 1960 körül volt. Azonnal beleszerettem, és vágytam ide. De ahogy az nálunk szokás, sok minden voltam mielőtt eljutottam a saját utamra. Voltam gumiáru készítő, bérelszámoló, mészüzem vezető, intéző egy NB1-es asztalitenisz csapatnál.

 

Honnan származik a beceneved?

Van egy testvérbátyám, és amikor megszülettem, szüleim nagyon leányt szerettek volna. A szülőszobából a bábaasszony bemutatott apámnak, és azt mondta, ennek a gyereknek bögyörője van. Ez az idők folyamán Pötyörővé változott. Tehát a születésem óta tart a becenevem.

 

Szent Földnek nevezted egyszer ezt a helyet, talán ezért nyittok ki minden évben a 11 méteres árvíz után is. Akkor is, ha egész szezonban alig jön be valami a felújítás árából. Mi adja ezt a hatalmas hitet és eltökélt kitartást?

Az embernek csak egy hazája lehet. Én megtaláltam azt a helyet, ahol jól érzem magam, dolgozhatok, és szórakozhatok is. Horgászom, főzök, zenét hallgatok, útbaigazítok és elbeszélgetek - teljes életet élek. Ezért szentföld ez a hely nekem.

 

A halat is te fogod meg legtöbbször, az ételeket is elkészíted, közben az erre járókat is útba igazítod, ha kell, és rengeteget tudsz a hely történetéről, embereiről, állatairól, növényeiről. Akár tanárnak, történésznek vagy pszichológusnak is beválnál, mégis itt maradsz. Honnan ez a sokrétű tudás, emberismeret és ragaszkodás ehhez a tájhoz? Sosem akartál más pályára evezni?

Nincs ebben semmi különös. Ez a dolgom, és itt vagyok otthon. A helyi ismereteket idős emberek elbeszéléseiből, helytörténeti könyvekből vagy az internetről szereztem. Miért ne adnám tovább?

 

Mi minden tartozik a tevékenységi körötökbe, és mi az, ami elmondható mindabból, amit ide tervezel a jövőben?

A vendéglátáson belül szinte minden van. Van csónak, vízi bicikli, kerékpár kölcsönzés, tájékoztatás a turistáknak, meg a vendégház üzemeltetése. Tervezek folyton mindenfélét, de nem jó ómen előre elmesélni, majd meglátjátok, ha megcsinálom.

 

Gondoltál már rá, hogy esetleg bekapcsolódjatok a fair trade (méltányos kereskedelem) mozgalomba?

Amikor elkezdtem ezt a munkát, már akkor is, azóta is méltányos kereskedelmet, vendéglátást végzek. Ha nem is szorosan a szó mai értelmében, de mindig a legjobbat igyekeztünk adni, a legjobb forrásból. Így legalább a helyi mikrogazdaságot támogatjuk. Minden friss, és ha lehet, bio. Lehetőség szerint nem utazik sokat a szüret és a tányér között az ennivaló. Így ésszerű, nem?

 

Tapasztalatod szerint mire lenne itt a legnagyobb igény? Miért jönnek ide legtöbben?

Megbízhatóságra, barátságra, összetartozásra. Erre kell törekedni. Ezért vagyok itt, ezért vagy itt minden évben, és ezért jönnek vissza évtizedek óta, akik ide tartoznak valamiképpen. Mert itt megvan az, ami hiányzik az embernek. Az emberség. Több nem is kell, mert minden más adott: a táj, a víz, a fény és az a csend, ami nem néma és üres.

 

Odafigyeltek a mindennapokban a környezet megóvására, hogy mibe csomagoltok, és hogy mi történik itt ezzel a tájjal?

Igen, minden lehetőséggel élünk, amivel csak lehet. Környezetbarát termékeket használunk, szelektáljuk a hulladékot, vigyázunk a vízre, fára, földre.

 

Van olyan történés itt a tájvédelemben, ami nem tetszik, és másképpen csinálnád?

Sok dolgot másként tartok fontosnak, mint mások, de ez egyáltalán nem baj. Csak amikor a víztükröt teljesen bezárja a rucaöröm, és azt védik, nem pedig a vizet... Sokan panaszkodnak érte az erre járók, de nincs mit tenni. Hát néha elgondolkoztatnak a természet védelmének tévútjai.

 

A magánéletben is odafigyelsz a környezettudatos dolgokra?

Igyekszem, többnyire sikerül is. Erről mostanában divat beszélni, de nálunk otthon természetes volt vízkő ellen az ecet, a komposztálás meg a többi. A természetet szerető ember ésszerű, nem pocsékolja és mérgezi maga körül a világot.

 

Van olyan szegmense a mindennapi kötelezettségeidnek, amit nem szeretsz? Van „legrosszabb" része ennek a munkának?

Nem tudom. Azt hiszem, nincs olyan. Minden feladat az élet része, csinálni kell, és kész. „Ezt a napot az Úr szerezte, ujjongjunk és örüljünk benne." - mondja Zsoltárok könyve, és én is ezt vallom.

 

Ha egy érvényben lévő törvényt megváltoztathatnál, mi lenne az?

Ezt komolyan kérded? Jó vicc, hiszen ismersz. Nem törekszem a lehetetlenre.

 

Elérhetőség

Hullámtér Vendéglő Mártély Üdülőtelep

Lehet kategorizálni, hogy főleg milyen réteg jár ide?

Azt aztán nem lehet. Ide bárki jöhet, és jön is. Egyszerű emberektől a Kossuth-díjas művészig mindenki megfordul nálunk vegyesen. Hálisten.

 

Mi az itt nálatok, amit sehol máshol nem kaphat meg az ember?

A táj, a barátság, az atmoszféra leírhatatlan elegye. Az, hogy ide vissza lehet jönni minden nyáron, és mi itt várunk. A jó szó, és hogy minduntalan szeretettel rádköszön egy-egy régi ismerős, az asztalokon átívelő beszélgetések és ájulatos röhögések. Meg a sulyom-mártás, a halászlé, a harcsapaprikás, a sör mellé a Holt-Tisza fái mögött lenyugvó Esthajnal csillag innen a teraszról. Kapsz ilyet máshol?

 

Mit szeretsz legjobban ebben a hivatásban? Mi a legjobb ebben az egészben?

Az, hogy a szent földön élhetek. Nem a legjobb jól csinálni a dolgom, közben meg élni a családommal, a barátaimmal boldogságban? Azt csinálhatom jól, amit szeretek. Szeretem a csendet, a betérőket, a jóízű beszélgetéseket. Szeretek gyorsan jókat főzni, elégedett arcokat látni, és szeretem a minduntalan felbukkanó ismerős arcokat.

 

Van legvidámabb és legszomorúbb történeted?

Van. Egyszerre vidám is és szomorú is, mert akiről szól, fiatalon ment el. Megboldogult Kollár Gyuri barátom arra kért 1989-ben - ekkor kezdődött a pénztárgép korszak, és nekem volt egy nem hivatalos gépem, - hogy szeretne egyszer beütni 2 millió forintot. Azt a blokkot menten megmutatná a művészbarátainak, akik természetesen nálam múlatták idejük nagy részét, és várták az ihletet. Megtörtént a 2 milliós vicc, és Gyuri a hosszú gépszalagot boldogan a borzas fejére kötötte. Így jelent meg társai előtt, akik szédítő ujjongással fogadták.

 

Én már régen tudom, de szerinted mitől jófej ez a hely?

Ezt az ide folyton visszatérő vagy rendre betérő emberek tudják legjobban. Itt megvár a Barátság.

 

Fotó [cc] Urbán Beatrice



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében