• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Olcsó halnak.... a pangasius

2011.12.19. /

A tengeri herkentyűk itthoni kínálata épp annyira katasztrofális, mint a kizsákmányolt tengerek állapota. A fenntarthatósági jelzéseket alig ismerik, a mélyhűtőkben kikötő egzotikus halak nagy része pedig ázsiai halfarmokról jön.

A világon a tengerihal-fogyasztás soha nem látott méreteket öltött, és a tányérokra érkező csemegék kilencven százalékát nyílt tengeri halászattal fogják. Ennek akár még örülhetnénk is, hiszen a tenger gyümölcsei egészségesek, és sokan jóllaknak tőle: a világszinten elfogyasztott állati fehérjének mintegy hatoda a halakból származik. A halak iránti óriási keresletért azonban nagy árat kell fizetni. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) figyelmeztetése szerint 2010-re a gazdaságilag jelentős halfajok harmada végveszélybe került a túlhalászat miatt. Egy hajszálon függ az atlanti tőkehal, a vörös tőkehal és a lepényhalak sorsa.

Ha továbbra sem korlátozzák a nagyipari halászatot, még több halfaj sodródik a kihalás szélére. A teljes halállománynak már így is több mint felét a végletekig kizsákmányolják, hét százaléka pedig már teljesen kimerült. A kilátásokat rontja, hogy a halfajták mindössze egy százalékának sikerül felépülnie a túlhalászat okozta állománycsökkenésből. A kékúszójú tonhalak megmenekülésének például az lenne az egyedüli módja, ha egy időre teljesen leállítanák a halászatukat a szaporodási időszakban – állítja a WWF.

A fenntarthatósági verseny startvonalánál
A Greenpeace (GP) aszerint rangsorolja a brit élelmiszerláncokat, hogy sajátmárkás tonhalkonzerv-kínálatuk mennyire felel meg a fenntarthatóság követelményeinek. Az áruházláncok így nemcsak az árban versenyezhetnek, hanem abban is, hogy melyikük sajátmárkás terméke nem készült veszélyeztetett fajtákból, vagy hogy melyek esetében alkalmaztak fenntartható halászati módszereket. Érdekesség, hogy a hasonló értékelési szempontok ellenére a GP nyolcas listájának harmadik helyén a Tesco található, mely a Tudatos Vásárló tesztjében a sereghajtók közt tanyázik.

Kihaló tengerek, éledő halfarmok

Az illegális fogások mértékéről csak becsléseink lehetnek. A FAO szerint a védett vagy az élővilág szempontjából különösen fontos fajok orvhalászata megközelíti az évi 7 millió tonnát, ami a világszintű halfogyasztás öt százaléka. Ez nem kevés. Nem túlzás azt állítani, hogy ha tovább folytatódik a tengerek kizsákmányolása, bizonyos halfajok nemcsak a tányérunkról, de a Föld színéről is eltűnhetnek.

Ez történt a Kantábriai-tengerből származó szardellával is, amely a közelmúltban a kihalás szélére került. Az ínyenc csemege állományának vészes fogyása miatt 2005-ben kongatták meg a vészharangot. Míg az 1960-as években még évi 85 ezer tonnát tett ki a fogás az európai vizeken, 2005-ben ennek csupán a fél (!) százaléka volt. Végül az Európai Unió megtiltotta a szardella halászatát a fő lelőhelynek számító Vizcayai-öbölben, az Atlanti-óceán spanyol és francia partjainál.

A veszélyben lévő halak megmentésére siethet a farmos haltenyésztés, amely a haltermelés leggyorsabban fejlődő ága. A legnépszerűbb farmi halak közé tartozik a lazac és a tőkehal, az édesvíziek közül pedig a ponty, a tilápia, a sügér és a harcsa. A módszer a közeljövőben a haltermelés elsődleges forrásává válhat, de a túlhalászat miatt a pusztulás szélére sodródott fajok kérdését nem oldja meg egy csapásra.

 

Felesleges áldozat

Az Északi-tengeren évente több mint egymillió tonna döglött vagy döglődő halat dobnak vissza a halászhajók fedélzetéből. Ez az összesen kifogott zsákmány fele. A jelenség ellen az Európai Unió tengerügyi és halászati biztosa is szót emelt. „Etikátlannak és a környezeti erőforrások pazarlásának tartom a halfelesleg kifogását” – jelentette ki Maria Damanaki. Szerinte a „halhulladékért” az uniós és a nemzeti jogszabályok, illetve a halászati társaságok egyaránt felelősek. Az európai vizeken ugyanis a fogások többsége vegyes halászterületeken történik. A halászat során többfajta hal kerül a hálóba, mire egy bizonyos fajtából összegyűjtik a megengedett és értékesíteni kívánt mennyiséget. A halászati cégek természetesen abban érdekeltek, hogy csak az értékesebb halak maradjanak a fedélzeten. Az uniós biztos arra figyelmeztetett, hogy ha tovább folytatódik ez a gyakorlat, felborulhat a tengeri élővilág egyensúlya. Ez nemcsak környezeti probléma, hanem a halászok és a tengerparti régiók megélhetése is veszélybe kerülhet.

 

Méltányos hal – halászati védjegyek

A túlhalászás megakadályozására az Unió mellett a FAO is hoz szabályokat, de léteznek regionális korlátozások és üzleti kezdeményezések is. Ezek közül legfontosabb és legismertebb a Marine Stewardship Council (Tengergazdálkodási Tanács, MSC) minősítése. A termékcímkéken található jelzés azt jelenti, hogy sem a halászat mértéke, sem módszerei nem veszélyeztetik a halfajtát és az élővilág más tagjait. A feltételek teljesülését folyamatosan ellenőrzik. Az emblémát azok a vállalkozások használhatják, amelyek bizonyítani tudják, hogy fenntartható halászatot folytatnak, innen származó halakat árulnak vagy dolgoznak fel. Az MSC jelét megtalálhatjuk fagyasztott árukon, konzerveken, sőt a tengeri halászat gazdag hagyományaival rendelkező országokban még éttermeken is.

Hogy találjuk meg a fenntartható tengeri halat?

 

 

 

 

A fenntartható halászatokat ellenőrző Marine Stewardship Council honlapján a „Where to buy” gombra kattintva országok szerint felsorolják, hol és milyen minősített termékeket vásárolhatunk. A listán a magyarországi lehetőségek is szerepelnek. www.msc.org

 

Olcsó halnak… A pangasius

Európa halpiacain néhány éve bukkant fel a társainál lényegesen olcsóbb, szépen filézett, a kereskedők által egészben vagy élőben szinte sosem látott pangasius, azaz cápaharcsa. Kedvező ára, kellemes íze és fehér, jóformán szálkátlan húsa miatt hamar meghódította a világpiacot.

A pangasiust Délkelet-Ázsiából, elsősorban Vietnamból hozzák be hatalmas mennyiségben. A távol-keleti halgazdaságok, hogy bírják a világpiaci megrendelések iramát, hormonokkal fokozzák a halak termékenységét, ellenálló képességüket pedig antibiotikumokkal tartják fenn. A takarmányozástól a halak négyszer olyan gyorsan fejlődnek, mint természetes körülmények között, így a haltermelés robbanásszerűen nőtt. A családi és hatalmas ipari gazdaságokban nevelt halak óriási tömegben, szennyezett vizekben fejlődnek, és húsukban felhalmozódnak a káros anyagok. A takarmányozáshoz használt haltáp nagy részben haltetemből készült halliszt, vagyis lényegében halszemét. Ehhez adnak némi helyi rizst, dél-amerikai szóját és egy kis vitamint. Ugyanakkor a pangasiustelepek és a gomba módra szaporodó állomány teljesen felborítja környezete, elsősorban a Mekong folyó torkolatának természeti egyensúlyát.

Mára számos szervezet hirdetett bojkottot a szennyezett húsú és hatalmas ökológiai lábnyomot produkáló, erőltetetten tenyésztett pangasius ellen, a WWF külön munkacsoportot hozott létre a probléma orvoslására. Ám a bojkott alig hatja meg a vietnami átlagfizetés mintegy négyszeresét kereső helyi halászokat, és egyelőre az európai halfilé árának kb. feléért halhoz jutó vásárlók sem lázadtak fel. Így a pangasius él, mint hal a vízben.

 

A lesújtó magyar valóság

A tengeri halak hazai piacán egyelőre nem létezik „zöld szemlélet”. A forgalmazók a kereskedelmi láncok által diktált árversenyre és a fogyasztók árérzékenységére hivatkoznak. „Azt a luxust, hogy a kereskedelem valamiért önként felárat fizessen, Kelet-Európában nehéz lenne elképzelni” – mondja Sándor Gyula, a Delforg Kft. ügyvezető igazgatója. A cég 1992 óta meghatározó szereplője a fagyasztott élelmiszerek, főként tengeri halak, kagylók, rákok piacának. „Az óriási és kíméletlen árharc olyan lefele ható árspirált generál, amely sajnálatos módon a minőséget is ugyanebbe az irányba nyomja. Komoly fejtörést okoz, hogy ebből a szorításból hogyan lehet kitörni” – folytatja az igazgató. Szerinte is olyan megoldásra lenne szükség, amelynek segítségével a fogyasztók pár százalék felár megfizetésével támogathatnák a nemes célkitűzéseket. Jelenleg azonban a döntés joga a kereskedelmi láncoknál van, amelyek az egymással folytatott kíméletlen versenyben gyakran csak az árra koncentrálnak. Nem véletlen, hogy a Greenpeace brit kampánya éppen a nagy kereskedelmi láncokat állította kereszttűzbe (lásd erről keretes írásunkat – a szerk.).

 

Ki tudja?

A magyar polcokra kerülő termékek többségén tehát sajnos hiába keressük a fenntarthatósági címkéket. A hazai piacon komoly részesedéssel rendelkező QualityTrade Kft. által forgalmazott termékek kilencven százaléka is bangladesi, vietnami, malajziai, kínai farmokról származik. A nagyipari gyártásra szakosodott ázsiai halfarmokon dúló állapotok ellenőrzésére nem sok lehetőség van.

„Szabad piacon értékesített, úgynevezett vad fogásokat nem forgalmazunk” – szögezi le megnyugtatásképp Dóra László, a cég beszerzési és értékesítési vezetője. A tengeri termékeket a cég a legtöbb magyar forgalmazóhoz hasonlóan nyugat-európai és lengyelországi nagykereskedésektől vásárolja. Dóra László elmondta, hogy nincs külön módszerük annak vizsgálatára, hogy a termékekben vannak-e szennyező anyagok, így a termékcímkén szereplő információkban bíznak. „Eddig még nem volt probléma egyetlen árunkkal sem, így megbízunk a szállítóinkban” – teszi hozzá.

Az optimizmust lelohasztja, hogy 2010-ben 452 alkalommal tettek közzé riasztást halakkal és haltermékekkel kapcsolatban az EU-s élelmiszerbiztonsági információs rendszerben, a RASFF-ban. A szállítás során megszakadó hűtőlánc, kadmium- és higanyszennyezés vagy a halhúsban kimutatott élősködők lépett életbe a riadólánc.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 23. számában.

 

 
***
Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
 
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!

Hozzászólások

szombi / 2012. augusztus 11. 17.05

A pazarlás nem a halászok hibája, hanem az idióta szabályoké.
A kifogott halak több mint felét - elpusztulva - vissza kell dobni, mert a halászok nem vihetik ki a partra.
Közöttük értékes tőkehal is van, tehát nem igaz hogy a szelektálás gazdasági alapon történik.

A selejtezett halak miatt újra ki kell vetni a hálót, amibe tőkehal is jócskán beleakad.
Nem lehet kiírni a hálóra hogy "tőkehalból nem kérünk". Azaz lehet, csak nem érdekli a halakat...

Míg emberek milliói éheznek, naponta több száz tonna halat kell visszadobni néhány uniós léhűtő fontoskodása miatt.

A selejtezés nem segíti a fajok védelmét, a túlhalászás megelőzését, mert a kifogott halak mind elpusztulnak, a visszadobottak helyett pedig újakat kell kifogni!

Halas Gábor / 2012. március 5. 22.45

Kedves Joe,
100 %-os bizonyossággal állithatom, hogy minden Európába érkező tétel kötelező vizsgálaton esik át.
Állatorvosi igazolás nélkül nem kerülhet be az EU területére, már a kikötőben elkoboznák vagy visszafordítanák. Ez a törvény.

Joe / 2012. február 24. 12.48

Kedves Halas Gábor!

A sorokat olvasva bennem az a kérdés fogalmazódik meg, hogy az Ön által tett határozott, "megfellebbezhetetlen" kijelentés, miszerint
"MINDEN KONTÉNER HALAT MEGVIZSGÁLNAK A LABORATÓRIUMBAN INDULÁS ELŐTT, ÉS EURÓPAI ÉRKEZÉS UTÁN IS. Tehát nem kellene az állítani, hogy a pangasius húsa bármivel szennyezett." milyen ismereteken alapul! Még mindig jobb a szóban forgó esetekben talán óvatos "túlzásokba" esni, mint válogatás nélkül mindent magabiztosan megkérdőjelezni. Kevésbé veszélyesnek tartom az ilyen jellegű felhívásokat - még akkor is, ha csak 50%-ban megbízható forrásból származnak is -, mint azokat amelyek akár 90%-os biztonsággal cáfolják őket!

Halas Gábor / 2012. február 18. 16.04

Ez az írás semmi más, mint a pangasius ellen a közelmúltban indult kampány része.
Nem is igazán értelmezhető, mert a cikk szerzője aggódik a természetes vizek túlhalászata miatt, ( jelzem jogosan és későn ) másrészt ócsárolja a túlhalászatot jelentős mértékben csökkentő pangasius tenyésztést, a kettőt mintegy összemosva.
Kedves fogas Kriszta! Gyakorlatilag mindenhol alkalmaznak a szaporítás során mesterséges módszereket , azaz hormonkezelést,DE CSAK a szülőpárnál, hogy az ovuláció megtörténjen. Piaci halnál ilyet nem alkalmaznak. A pangasius húsa nem szennyezett, folyamatos az állategészségügyi ellenőrzés ugyanúgy a tenyésztés, mint a feldolgozás során.
MINDEN KONTÉNER HALAT MEGVIZSGÁLNAK A LABORATÓRIUMBAN INDULÁS ELŐTT, ÉS EURÓPAI ÉRKEZÉS UTÁN IS. Tehát nem kellene az állítani, hogy a pangasius húsa bármivel szennyezett.

Dóra / 2012. február 15. 08.46

A panagasiusról csak annyit, hogy egy nem kellően átsütöttől négy napig voltam kórházban, mert toxikus allergiás sokkot kaptam tőle. Ez nem tréfa dolog!

szabi / 2012. február 5. 09.29

Végig tengeri halakról beszél, meg a tengerek élővilágáról. A pangasius viszont folyami hal, így nem illik a képbe.

gre / 2011. december 25. 13.28

Ezek a mindenféle iparágban terjedő fenntarthatósági cimkék az esetek legnagyobb részében majdnem annyira fenntarthatatlan gazdálkodási módszereket takarnak, mint elődeik. Csupán az egyszerűsítés határait húzták meg valahol máshol. Legtöbbször csak egy drágán megvásárolható védjegy, ami a piac elit részeit hivatott biztosítani az azt megvásárlóknak, és eltartja a védjegy létrehozóit. A probléma egészen máshol van.
És bocs, de mégegy: törekedjünk a "faj" és "fajta" szavaink korrekt használatára.

Eisenbeck Tamás / 2011. december 19. 14.20

Aztán az is könnyen előfordulhat, hogy jövőre már nem a pangasius lesz a legolcsóbb hal a boltokban, ugyanis a vietnami iparnak is jelentős problémákkal kell szembenéznie:
http://halaszat.blog.hu/2011/12/14/es_tenyleg_osszeomlik_a_pangasius_piac

Hozzászólás beküldéséhez belépés vagy regisztráció szükséges.