fbpx

| Török Katalin

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Idő és fogyasztás – beszélgetés Vörös Miklós szociológus- kultúrantropológussal

A Tudatos Vásárló magazin „Idő” számának bemutatója előtt arról kérdeztük Vörös Miklóst, hogyan jellemezné szociológus-kultúrantropológusként fogyasztói társadalmunk időháztartását, különös tekintettel a fogyasztással való összefüggéseire.

Vörös Miklós szociológia és pénzügy szakos diplomát szerzett a budapesti közgázon, majd posztgraduális kulturális antropológiai tanulmányokat folytatott a Chicagói Egyetemen. Tizenöt éve tanít szociológiát, kulturális antropológiát és gazdaságtörténetet budapesti, pécsi és brnoi egyetemeken. A kilencvenes évek közepén a Replika című társadalomtudományi folyóirat szerkesztőjeként szorgalmazta a kritikai kultúrakutatás (cultural studies) szemléletmódjának és kutatási programjának magyarországi elterjesztését. Kutatásaiban főként a gazdasági tevékenységek kulturális meghatározottságainak és kultúraformáló hatásainak tanulmányozásával foglalkozik: végzett antropológiai terepmunkát piacokon és bevásárlóközpontokban, vizsgálta a márkásítás folyamatát és a márkásodás jelenségét, valamint több cikkben és tanulmányban elemezte a fogyasztás változó morális és politikai megítélését, illetve tudományos értelmezéseit a különböző társadalomtörténeti korszakokban.

 

Kérem, bevezetésként mondjon néhány szót a fogyasztáskutatás területén végzett szociológiai és kulturális antropológiai munkájáról! Úgy hallottam, hogy szociológusként a piackutatásban is dolgozik. Milyen területen?

A kilencvenes évek közepe óta érdekel a fogyasztói kultúrák történetének és a fogyasztói társadalom jelenének kutatása. Akkortájt a Replikában több tematikus blokkot is szenteltünk a fogyasztás témájának; ezek közül egy éppen a fogyasztás történetiségével, a fogyasztás időben strukturálódó tevékenységével foglalkozott. A piackutatás ennek megfelelően alapvetően mint kutatási terep érdekelt: annak a szemléletmódnak a mélyebb megismerése, amely érzésem szerint egyre inkább elterjed a mindennapi gondolkodásban. Röviden ez úgy foglalható össze, hogy a társadalmi csoportok helyzetének javítása iránti elkötelezettséget a piackutatás és a marketing szakmája felváltotta a célcsoportok újratermelésének profitorientált technológiájával. A fogyasztás kutatása tehát azért érdekel, mert véleményem szerint az ezredforduló környékének társadalmi változásait nagyon jól le lehet írni a fogyasztás szimbolikus súlyának megnövekedésével a mindennapi életben.

 

A mai ember szinte a nap 24 órájában fogyasztó, hiszen amellett, hogy vásárol, mindenütt reklámokat „fogyaszt”, és például moziba is a bevásárlóközpontba megy. Ilyen értelemben életünk egyre nagyobb része szerveződik tudatosan vagy tudat alatt a fogyasztás köré. Milyen hatásait látja ennek az egyén és a társadalom szintjén?

Azt gondolom, hogy a fogyasztás demokratizálásának, nyitottá és nyilvánossá válásának lehetünk szemtanúi és résztvevői is egyben. Ez a folyamat egyre több árut és terméket tesz elérhetővé egyre szélesebb rétegek számára, csökkentve a rendi és osztálykülönbségeket a társadalom egyes csoportjai között. A fogyasztás mindig is a létfenntartási ciklusok szerves része volt, csak míg korábban a háztartáson belül is megtermeltük mondjuk az élelmiszerek egy részét, ma már a háztartás legkisebb kellékeit is, a fogpiszkálótól az eldobható törlőkendőig, boltokban vagy éppen bevásárlóközpontokban vásároljuk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a fogyasztáson belül megnőtt a vásárlás és a vásárlással eltöltött idő szerepe.

 

Egyik tanulmányában írja, hogy a fogyasztás nem egy pillanatszerű történés, nem csak maga a vásárlás, hanem folyamatként, tevékenységek láncolataként értelmezendő. Kifejtené röviden ezt a gondolatot és annak szociológiai jelentőségét?

A fogyasztás egyre kevésbé tekinthető végfogyasztásnak, vagyis a termelési ciklust, a tárgyak életciklusát lezáró mozzanatnak. Korábban, amikor a fogyasztás túlnyomórészt élelmiszer-fogyasztást jelentett, még nagyjából helytálló lehetett egy ilyen értelmezés. A tartós fogyasztási cikkek, a gazdagon felszerelt háztartások, a kulturális árubőség és a turizmus korában azonban a fogyasztás egyre összetettebb folyamatába szervesen beépül a vágykeltés és a vágyak felismerése, az értékracionális tervezés és a beosztás kalkulációja, a vásárlói terepszemle és a beszerzés logisztikája, a megszerzett áru vagy szolgáltatás ápolása és gondozása, majd elfelejtése és kidobása. A fogyasztás tehát időigényes és komoly szellemi munkát igénylő folyamat, egyre kevésbé tekinthető szabadidős kedvtelésnek, a pénzkereső munka is egyre inkább a szolgálatába áll. A szociológiai jelentősége mindennek óriási, hiszen egy alapjaiban megváltozott társadalomban a szociológiailag is értelmezhető csoportidentitást immár nem az osztályérdekek, a termelési viszonyok és a foglalkozás határozzák meg elsősorban, hanem a stílusközösség, a közös ízlésvilág, a márkák és a sztárok világának szimbolikus jelentéstartalma. A gazdasági determinizmus teljesen új értelmet nyer akkor, amikor már nem a kínálat mennyisége, hanem a kereslet minősége határozza meg a termelés irányát, trendjeit.

 

Hogyan lehetne megragadni a fogyasztás időbeliségét? Hogyan befolyásolják a fogyasztás különböző kulturális mintázatai az idő észlelését-érzékelését, s fordítva, hogyan befolyásolja az idő-struktúra a fogyasztás mintázatait?

A fogyasztóinak nevezett társadalmakban az imént említett dinamika alapjaiban határozza meg időbeosztásunkat, és erre egyre inkább kényszerít minket a fogyasztás éves naptára is: a hétvégi kulturális programok, az ünnepekhez kapcsolódó ajándékozás vagy a nyaralás évenként ismétlődő ciklusa. A fogyasztás ugyanakkor különböző feladatokat időben elrendező, célorientált projektekben is megnyilvánul, és ennek során a múltban gyökerező szokásokra és a jövőbe mutató vágyakra egyaránt épül. Az egyén élettörténetében egyre fontosabb szerepet töltenek be ezek a szakaszok, és ezek révén kapcsolódik össze több ember élettörténete is, ami közös élményeket és közös emlékezetet hoz létre.

 

Hogyan próbál védekezni a társadalom a felgyorsult élettempó negatívumai ellen? Milyen „ellenkulturális” gyakorlatokat, kísérleteket (azaz alternatívákat) tart említésre méltónak?

Az egyének különböző közösségei természetesen elégedetlenek lehetnek a társas lét – fent említett folyamatokhoz köthető – megváltozása miatt. Vannak olyan közösségi értékek, amelyek sokak számára veszni látszanak a fogyasztóivá váló társadalomban. A mesterséges anyagok egyre nagyobb méretű felhalmozódása az egyének szervezetében és a környezetben ugyancsak aggodalomra adhatnak okot. Való igaz, hogy amikor a fogyasztói társadalomban való részvétel az általánosan elfogadott értelmében normálissá válik, minden ezzel ellentétes törekvésű csoport szubkultúraként kénytelen létezni. Az amerikai downsizing mozgalom, amely a fogyasztás önkéntes visszafogását hirdeti és gyakorolja, éppen olyan jelentős kritikai szubkultúra, mint az európai indulású slow food mozgalom, amely a minőségi, gondosan megválasztott táplálékok fogyasztását és a közös étkezés hagyományát tarja fontosnak.

 

Megvalósítható a mai világban, mondjuk egy fiatal budapesti munkavállaló számára a nyugodt, testileg, lelkileg kiegyensúlyozott tempó? Ellen lehet(ne) állni a környezet, a rohanó világ nyomásának?

Amikor egy egyre inkább strukturálatlanná és bizonytalanná váló világban önmagunk promóciója és az érvényesülés kényszere mindennél fontosabb, valóban csak két megoldás létezik: a kilépés, vagyis a domináns diskurzus következetes figyelmen kívül hagyása (pl. kiköltözés az egyre feszesebb időbeosztást követelő városi létből egy viszonylagosan önellátó közösségbe) vagy a lelassulás, vagyis a domináns diskurzust szabotáló magatartás követése (pl. olyan foglalkozás választása, amely alacsonyabb jövedelmi szinten is képes egyensúlyt teremteni a visszafogottabb vágyak és a jól megválasztott lehetőségek között).

 

Folytatás, azaz további kérdések és válaszok a Tudatos Vásárló nyolcadik számának lapbemutató beszélgetésén.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás