• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Honnan jön a mangó? - A vevői erő hatása

2014.05.20. /

Megszerettük a mangót. De honnan érkezik Magyarországra és milyen körülmények között termesztik? Cikksorozatunkban most azt mutatjuk be, hogy milyen hatása van a szupermarketek vevői erejének a mangó beszállítói láncára. Kockázatkerülési taktikáik miatt rendszerint a lánc másik oldalán dolgozó munkások kerülnek méltatlan helyzetbe.

A helyi termelők és a perui kormány mellett a szupermarketláncok is felelősek a tisztességtelen munkakörülményekért. Óriási vevői erejük miatt nyomást tudnak gyakorolni beszállítóikra: lenyomják az árakat, aminek hatása végigfut a teljes ellátási láncon, melynek leggyengébb, utolsó láncszemei a termelők és az exportőr cégek dolgozói

Visszaélések a vevői erővel

A kutatásban megkérdezett szakértők szerint a tisztességtelen forgalmazói magatartás része a szupermarketláncok mindennapi gyakorlatának. Például utólagosan árengedményt kérnek

“a túl lágy gyümölcs“-re hivatkozva, vagy a beszállítók pénzbeli hozzájárulását kérik saját reklámjaikhoz. Ez szakértői becslések szerint a számlaérték 1%-a körül alakul. Az előzetes kutatási eredményekre reagálva az Aldi Nord és a Lidl is tagadta a reklámhozzájárulás szedését.

Minazonáltal az Aldival és a Lidl-lel kapcsolatban a szakértők “brutális piacról” beszélnek. Mindkét diszkont lánc beszerzései nagy részét heti, vagy kétheti tendereken bonyolítja le. Tehát a beszállítónak minden egyes héten (vagy kéthétben) meg kell alkudnia a lánccal. Nem egy szezonra szerződnek, hanem minden heti-kétheti tenderen újratárgyalják a mennyiséget és a beszerzési árat is. A tenderen az összes beszállító részt vehet, de senki nem tudja, hogy összesen mennyit vásárol fel a lánc.

Emiatt túlkínálat alakul ki, ami lenyomja az árakat. Ebben a modellben az üzleti kockázatok legnagyobb részét a beszállítók viselik; a lánc elhárítja ezeket magától. A megkérdezett szakértők arra is felhívják a figyelmet, ha lassan is, de változik a helyzet a gyümölcspiacon. Mégis, a szakértők szerint mostanában a változás jelei mutatkoznak a gyümölcsök piacán. A német Lidl például egyre több szezonális megállapodást köt, az Aldi Süd pedig megnövelte beszerzői létszámát.

A perui exportőrök, akiken keresztül Európába kerül az áru, szintén nagy üzleti kockázatot viselnek. A mangót általában bizományosan értékesítik. Ez azt jelenti hogy csak akkor kapnak pénzt az árut átvevő európai importőrtől, ha már az is megkapta az ellenértéket a kereskedelmi lánctól. A helyzetet tovább rontja az exportőr számára, hogy a végső ár csak menet közben derül ki.

A megállapodás ugyanis egy “referenciaáron” történik, amelyet a világpiaci árhoz igazítanak. A végső ár azonban felfelé és lefelé is eltérhet a referenciaártól, és attól függ, hogy az importőr és a szupermarketlánc milyen árban egyezik meg. Ebben a rendszerben az exportőr viseli az esetleges veszteségek, vagy hibák kockázatát.

Náluk is rosszabb helyzetben vannak a kistermelők. Az exportőrök a világpiaci ár alapján kalkulálják a nekik járó összeget, amelyet a logisztikai, csomagolási  és a közvetítőknek fizetett költségeik levonása után fizetnek ki.

Felelős szavak

A dolgozók helyzete annak ellenére nehéz a mangó ellátási láncában, hogy az érintett vállalatok több önkéntes kezdeményezéshez is csatlakoztak. A Lidl-nek szállító Camposol és a Metro beszállítója, a Dominus is csatlakozott egy olyan nemzetközi kezdeményezéshez, a BSCI-hez, amely a teljes kereskedelmi láncban megfelelő munkakörülményeket kíván elérni. A BSCI elvileg kizárhatja tagjai közül azt a vállalatot, amelyik ellenzi a szakszervezetek munkáját, mert ezzel megsérti a szervezet etikai kódexét.

Mindkét cég rendelkezik a GLOBALG.A.P tanúsítvánnya, amely alapvetően egy élelmiszerbiztonságra és higiéniára vonatkozó önkéntes ellenőrzési rendszer, de létezik a munkások egészségét, biztonságát és jólétét minősítő kiegészítése. A tanúsított termelők adatai bekerülnek egy nyilvános adatbázisba. Ez azért lehet fontos, mert így a kereskedők, a nagyobb láncok is tudják ellenőrzini, hogy a termelők tesznek-e lépéseket például a megfelelő munkakörülményekért vagy a fenntarthatóságért. Szintén mindkettőjüket minősítette a Fair for Life Social & FairTrade Standard.

Ez a minősítő rendszer a méltányos munkakörülményeket tanusítja, és ahhoz hogy egy vállalat minősítést kapjon, nem csak neki, hanem a neki beszállító kisebb gazdálkodóknak is meg kell felelniük az elvárásoknak. Ez főleg az olyan esetekben érdekes, ha mint a vizsgált mangó termelők esetében, a gyümölcsök nagy részét nem maguk termelik, hanem felvásárolják. A Fair for Life címke a termékekre is felkerül.

Ha ilyet látunk egy terméken, az azt jelenti, hogy a mangót méltányos munkakörülmények között termesztették, a termelő társadalmi beruházást is megvalósít, támogatja a hátrányos helyzetű csoportokat. Szintén elvárás, hogy a fizetéseknek elegendőnek kell lenniük egy család alapvető igényeinek fedezésére.

Ennél valamivel gyengébb a for Life cimke, amely a tisztességes munkakörülményeket tanusítja. Az Oxfam kutatói jónak találják a Fair for Life megközelítését, de felhívják a figyelmetlenséget a tökéletlenségekre, például, hogy a Dominus úgy is kaphatott minősítést, hogy bár csomagolóüzemében a bérek magasabbak, mint más exportőröknél, még mindig a regionális szegénységi küszöb alatt vannak.

Az is beszédes, hogy vizsgálatban résztvevő csomagolóüzemi dolgozók nem ismerték a különböző szabványokat. A kisbirtokosok legalább ismerték a GLOBALG.A.P.-et és a for Life, valamint Fair for Life-ot.

Az Aldi-nak szállító Tropical Fruit Trading a szintén a brit Etikus Kereseskedelmi Kezdeményezés etikai kódexét követi. Erről 2013-ban tanúsítványt is szerzett. A minősítő vizsgálat is rámutatott, hogy a cég a törvény szerinti minimum bért, a túlóráért pedig a törvény szerinti többletet fizeti, de nincs munkásképviselet és a munkaórákat nem vezetik pontosan.

Bizakodásra ad okot, hogy a négy vizsgált szállító közül három, a Dominus, a Tropical Fruit Trading és a Camposol esetében társadalmi auditokat folytattak, melynek során megvizsgálták, hogy a cégek valóban megfelelnek-e az alkalmazott minősítőrendeszerek elvárásainak. Azaz a ha nincs is minden rendben, ezek a vállalatok biztosítják Magyarországon szokatlan átlátható működést és a nyilvánosságot, ami sokat segíthet helyzet javításában.

Szavak szintjén a szupermarketláncok is jeleskednek a felelősségvállalásban. Az Oxfam 2013-as kutatása idejére az öt legnagyobb német szupermarketlánc kijelentette, hogy a társadalmi felelősségvállalás üzleti stratégiájuk részét képezi. Az Aldi, Lidl és a Metro csatlakoztak a BSCI-hez. A BSCI tagjai elkötelezik magukat, hogy a BSCI etikai kódexével összhangban járnak el beszállítóikkal szemben.

Folyamatosan információt kell gyűjteniük a saját ellátási láncaikban tapasztalható munkakörülményekről, környezeti kérdésekről, és erőfeszíteseket kell tenniük a helyzet javítása érdekében. A jelen vizsgálat során feltárt tények azonban azt mutatták, hogy a láncok elkötelezettsége a BSCI kódex értékei felé önmagában nem garantálja megfelelő munkakörülményeket.

Bár a láncok magyar megfelelői nem nyilatkoztak, a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján azoban elmondható, hogy Aldi legalábbis a kommunikációjában törekszik a felelős beszerzésre a Metro pedig csatlakozott a tisztességes forgalmazói magatartást önkéntes vállalásokkal előre mozdítani kívánó európai kezdeményezéshez.

Kép: dreamstime

Folytatjuk.
 
 

Jelen cikksorozat az Európai Unió támogatásával jött létre. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében