• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Hol egy bolgárkertész?

2007.08.01. /
Kérdésünkre nem túl sok pontos válasz adható. Valójában nem találunk már egyet sem, de azért akad még négy-öt család, és az sem téved, aki tutira tud egyet a szomszéd utcában.

Mikor az első bolgár kertmesterek megjelentek Magyarországon, egy adott földterületen tízszer annyi értéket termeltek, mint a magyar parasztok. Örökre megváltoztatták a konyhakertészetet, így mondhatnánk, minden melegházi termelő voltaképp bolgárkertész. És van közöttük néhány, aki történetesen tényleg bolgár. Ám ha etimológiát írunk, illő megismernünk az eredeti tartalmat. Kusev Nikola, egy kertészcsalád sarja lesz a kalauzunk.

A bolgárkertészet egy eredetileg apáról fiúra szálló, hagyományőrző mesterség, sajátos eszköztárral. Művelői a XIX. század második felében érkeztek Magyarországra, persze nem kalandvágyból. Bulgária török elnyomás alatt állt 500 éven keresztül, egészen 1876-ig - jelzem, Magyarországon ekkor már villamos járt. A jobb megélhetés reményében nagyon sok bolgár hagyta el a hazáját és telepedett le szerte a világban, így a Kárpát-medencében is. Három szempontot tartottak szem előtt a hely kiválasztásánál: legyen síkság, öntözővíz és lássanak gyárkéményt. Mert a kémények alatt gyárak vannak, ott pedig sokan dolgoznak, tehát van piac; a sík terület és az öntözővíz pedig a bolgár kertészeti módszer két legfontosabb feltétele.

Az első bolgárkerék Szegvárott épült, Szentes mellett, ahová 4-5 család telepedett le. Egy másik, nagyobb központ a Csepel-szigeten, a mai Halásztelek közelében alakult ki, én is innen származom. Itt eleinte tizenöt bolgár család foglalkozott kertészkedéssel, az elsők 1890 körül érkeztek. Sok embernek nyújtottak munkalehetőséget, elsősorban a keleti országrészből ide utazóknak. Jöttek a munkások napszámba, hónaposnak vagy akár csak órabérbe. Gyakran családostól érkeztek, és rengetegen le is telepedtek. Halásztelek mára tízezres lakosságának 70%-a szabolcsi származású.

Most jut eszembe, el sem mondtam még, mi is a bolgárkerék! A hagyomány egyik legjellegzetesebb eleme, sőt mára annak szimbólumává vált - nem véletlenül. Magyarországon az 1800-as években nemigen öntöztek, de még Nyugat-Európában sem. A bolgároknak viszont volt egy ősi módszerük, ami talán még Mezopotámiából ered. Ez az említett bolgárkerék, ami egy ökör- vagy lóhajtotta vödrös-csigás emelőszerkezet. Felállították a patak mellé, és az azzal kb. 3 méterre fölemelt vizet deszkavályúkkal, úgynevezett bakhátakkal sík vidéken viszonylag nagy távolságokra el lehetett vezetni. Mi itt, a Csepel-szigeten három kilométernyire is elvezettük a vizet! Később persze a bolgárok is gőzgépre váltottak. No, nem volt mindenkinek pénze lóra, gőzgépre! Nappal a tulajdonos locsolt, éjjel a szomszéd, nem volt ebből soha semmi probléma, és persze általában is nagy volt az összetartás.

Egy gazdaság területe átlagosan 2-50 hold volt, melyet művelői legtöbbször béreltek.

A másik fontos módszer a melegágyas palántanevelés volt. Az 1,4 x 1 méteres fa rámakeretek üveglapjai alá 60 cm mély gödröt ástak, melyeknek az aljára földdel fedett istállótrágya került. Ide vetették a magot, majd a gödröt befedték a rámával, erre meg gyékényt terítettek. Végül a rámaszéleket paprikaszárral szigetelték a hideg szél ellen. A gyorsan fejlődő palántákat aztán szétültették a földekre, és tovább öntözték. Hamar beérett a termés, és a hozam is jó volt. Később a melegágyakat kezdték felváltani a fóliasátrak és a nagy, üvegből épült melegházak, amiket már fűtöttek is, hogy még hamarabb beérjen a termés...

Mindez egyszerűnek tűnhet, de ennek a szakmának is rengeteg apró fogása van! Tudni kellett, mikor ad az ember „luftot" a melegágynak, mennyit szabad locsolni, mikor kell kiültetni a növénykét, majd azokat hogyan kell kapálni - és még megannyi fontos kis részlet. Ezek azok a finomságok, amiket a fiúk csak az apjuktól tanulhattak meg.

Sok bolgár nem kifejezetten a termesztéssel foglalkozott, hanem kereskedtek. Lovaskocsin hordták a család által megtermelt zöldséget Pestre, pl. az egykori Dimitrov téri [ma: Fővám tér - a szerk.] piacra. Az árukkal megrakott kocsik nem csak a piacra menet voltak tele, visszafelé trágyával megpakolva jöttek. Műtrágyát még akkor sem nagyon használtak, amikor az már elterjedt.

Elsősorban konyhakerti növényeket termeltek a bolgárok, de az 1980-as években sokan átálltak a virágtermesztésre, ugyanis abból könnyebben meg lehetett élni. Ebből sejthető, hogy az eredeti bolgárkertészkedés nehéz helyzetbe került, és félő, hogy lassan feledésbe merül. Manapság a nagyüzemi zöldségtermelés duplafalú házakat használ, ezekkel nehéz versenyezni. Az egykori területeket az önkormányzat kisajátította, a miénket például a 90-es években. Nagyon drága a mag is, sokba kerül a melegházak fűtése, ráadásul az uniós behozatal leszorítja az árakat. Bár a szentesiek az ottani fürdő elfolyó melegvizét használva kicsit könnyebb helyzetben vannak, a legnagyobb probléma, az import, őket sem kíméli. A fiatalokat sem érdekli már annyira a palánta.

Tulajdonképpen maga az öntözés és a melegházi nevelés az, amit aztán a magyarok és mások is átvettek, de a hagyományos bolgárkertészkedés - bár sokan ezzel azonosítják -, nem merült ki ennyiben. Körülbelül négy bolgár család kertészkedik még az országban, és természetesen már ők sem kerékkel emelik a vizet. Csak a valamikori jó hírnév miatt olyan élő még a szó.

Ha a kertészkedés nem is, a bolgár identitástudat viszont még mindig erősen él nálunk. Halásztelken cirill betűs utcatáblák is találhatók, és idén elkészül egy hatalmas, eredeti bolgárkerék a valaha itt élt kertészek emlékére. Mindenkit szeretettel várunk a hamarosan esedékes avatóra!

 

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 7. számában. 

Képek [c] Magyar Néprajz II.

 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében