• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Hogyan védekezzünk a címzett szemétposták ellen?

2006.01.19. /
A tudatos vásárlók sajátosan működnek. Vásárlói döntéseiket saját értékrendjük szerint hozzák, beszerzéseiket a valós szükségleteikhez és anyagi lehetőségeikhez igazítják. Könnyedén kihagyják a kihagyhatatlan akciókat, a szemétpostát pedig a fogyasztói társadalom idétlenségének, felesleges zaklatásnak tartják.

Témánk ezúttal nem a postaládákba dobált szórólap, prospektus, hanem a kéretlenül címünkre érkezett kereskedelmi ajánlat. Ezeket a postás hozza, de őt ne szidjuk, mert neki a szabályosan címzett küldeményeket kézbesítenie kell. Izgalmas kérdés viszont, hogy a feladó vajon honnan tudja nevünket, lakcímünket - és hogy jogszerű-e személyes adataink felhasználása?

Hogy kartotékadat vagyunk, tudjuk jól. Születéskor saját nevet, számot kapunk, melyek újabb és újabb könyvekbe, számítógépekbe kerülnek, miközben ügyeinket intézzük. Nyilvántartanak minket. A személyes adataink azonban védettek: az adatvédelmi törvény (1992. évi LXIII. törvény) garanciális rendelkezése szerint felhasználásukra csak az érintett hozzájárulásával vagy külön törvényi felhatalmazás alapján van mód.

Problémás felhatalmazás

A fogyasztók problémája éppen egy ilyen felhatalmazásra, az 1995. évi CXIX. törvényre vezethető vissza. A törvényben ugyanis a kereskedelmi cégek felhatalmazást kaptak arra, hogy (közvélemény- és piac-) kutatás, valamint közvetlen üzletszerzés (direkt marketing) okán kapcsolatfelvétel céljából az érintett személyes adatait előzetes hozzájárulásuk nélkül megszerezhessék és kezelhessék.

Ennek korlátjaként a cég első megkeresésében köteles tájékoztatni ügyfelét arról, hogy az adatait kitől szerezte, és mire kívánja azt felhasználni. A tájékoztatóban fel kell hívnia a figyelmet arra is, hogy az érintett miképpen tudja adatainak további felhasználását megakadályozni (törlés, tiltó listára helyezés). Mindezt elméletileg jól látható helyen és módon kellene közölni – ehhez képest általában valamelyik oldal aljára préselik, a világ legkisebb betűjével…

Szabad adatkereskedelem

A törvény tehát – a kereskedelmi lobbi nyomására – sajnos a szabad adatkereskedelmet tette főszabállyá, amit csak maga az érintett, kifejezetten a letiltást kérelmező nyilatkozatával tud megakadályozni. A tudatos vásárlók jogosan érzik úgy, hogy ennek éppen fordítva kellene lennie, hogy itt valójában a magánélethez való alapvető joguk szenved sérelmet.

Felhívom a figyelmet arra, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokra más (szigorúbb) szabályok vonatkoznak. A kéretlenül küldött tömegreklám (spam) problémájának révén a reklámjog itt erősebben ütközik az alkotmányos jogokkal, ami szigorúbb jogi korlátok felállítását tette szükségessé.

Más dolog, hogy a spamek elleni fellépésre jogosult fogyasztóvédelmi felügyelőségek alkalmatlannak tűnnek erre a feladatra. De erről majd máskor.

Az állam a legnagyobb adatkereskedő

Izgalmas kérdés, hogy a cégek honnan szerzik meg személyes adatainkat. Nos, mivel ezek legfőbb kezelője a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal (KÖANYV), vagyis maga az állam lett a legnagyobb adatkereskedő. Furcsán hangzik ugyan, de a KÖANYV bevétel centrikus szerv, s mint ilyen anyagilag érdekelt az adatkereskedelemben. Adatainkat a megkeresésben foglalt kívánalmak szerinti osztályozásban (életkor, nem, családi állapot, lakóterület stb.) szolgáltatja ki a kérelmezőnek - pénzért.

A KÖANYV persze nincs egyedül az adatpiacon: a kereskedelmi vagy csomagküldő cégeken kívül üzérkednek saját ügyféllistáikkal a pénzintézetek, a kórházak, a telefonos cégek, a kamarák és különféle közszolgáltatók is. A jámbor polgárnak pedig fogalma sincs, mikor indul el adataival a cégek közti cserebere.

„Hahó, három falusi pedagógust adok egy aktív korban lévő nőért, stb.”

1998-tól egyébként a hazai adatkezelők jogszerűen kezelt adatállományukat legálisan adhatják el külföldre is.

Emellett időről időre megjelennek a különféle adatbegyűjtő barbatrükkök is, amikor piackutatásnak álcázva (pl.dohánygyárak) vagy sorsjegyek bolti kitöltetésével gyűjtik be a fogyasztók adatait, szokásait.

Ellentétben a szórólapokkal, itt nem a tájékoztatás, hanem a kapcsolatfelvétel a cél, és maga a „boldog megszólított” – a potenciális ügyfél - dönti el, hogy kiadja-e személyes adatait.

A válasz-levelezőlap, kérdőív, sorsjegy beküldője tehát önként és aktívan járul hozzá adatainak felhasználásához, s természetesen felkerül a cég címlistájára. Miként az is, aki rendelés, vásárlás okán kapcsolatba kerül valamelyik csomagküldő céggel...

Általános letiltás

A helyzet tehát elkeserítő – de korántsem reménytelen. Aki ki akar maradni a reklámok kínálta sok jóból, hívja inkább a jogot segítségül. Kicsit macérás ugyan, de megéri.

Elsőként a központi adatkezelő szervnél kell kezdeményeznie, hogy személyes adatait ne adhassák át üzleti célú felhasználásra (általános, jövőbeni letiltás). Ezt személyesen vagy írásban is megteheti. A „Nyilatkozatot” ajánlott levélben kell a lakó- (tartózkodási) hely szerint illetékes jegyzőnek vagy a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalvezetőnek megküldeni.

A kiskorú gyermek helyett a szülő (törvényes képviselő) nyilatkozhat. Ajánlatos ezt rögtön a baba megszületése után megtenni – a törvény ugyanis az első három hónapban nem engedi meg, hogy a kórházak kiadják az újszülöttek adatait. Az általános letiltással megszűnik a veszély, hogy adatainkat a központi adatkezelő a későbbiekben bárkinek is eladja.

Tiltás a cégnél

Akinek azonban nevét, címét már előzőleg kiadták, esetleg felkerült valamelyik csomagküldő vagy reklámcég listájára, annak az általános letiltás nem elég. Mivel az ő adatai már forgalomban vannak, azok letiltását közvetlenül a szóban forgó cég(ek)től is kérnie kell. Az 1995. évi CXIX. törvény értelmében az adatkezelő kereskedelmi cég az érintett kérésére köteles a birtokában lévő valamennyi üzletszerzési listáról a kívánt adatokat törölni, beleértve a harmadik személy részére továbbadottakat is.

Telefonkönyv

A 2003. évi C. törvény alapján a vezetékes távközlési szolgáltató az előfizető kifejezett kérésére köteles a telefonkönyvben feltüntetni, hogy az érintett személyes adatai (telefonszáma is az) nem használhatók fel közvetlen üzletszerzési célra.

Az ehhez szükséges nyilatkozatok mintái letölthetők a Reflex Környezetvédő Egyesület vagy a Hulladék Munkaszövetség honlapjairól (www.reflex.gyor.hu ill. www.humusz.hu).

A fenti kérelmek illetékmentesek. Az adatkezelők kötelesek az érintettet írásban tájékoztatni, hogy adatait kérésének megfelelően a tilalmi listára tette.

A fogyasztók és a környezet legnagyobb örömére…

dr. Kalas György - Reflex Jogsegélyszolgálat

Nem árt tudni

A kereskedelmi cégnek a postán küldött ajánlatán meg kell neveznie vállalkozása nevét, székhelyének (belföldi telephelyének) pontos címét, nyilvántartási számát is. Aki ezt nem teszi meg, az gyanús, inkább ne is válaszolj neki.

Ha csomagküldő cégtől kapsz ajánlatot, nézz utána, hogy az tagja-e a Magyar Áruküldők Egyesületének. Ha tagja, akkor valószínűleg hivatkozik is rá. Ez esetben nagyobb az esélye, hogy egy létező céggel van dolgod, amely személyes adataidat a törvényben előírt módon fogja kezeli.

A személyes adatokkal kapcsolatos előírások megsértése esetén az érintett polgár az adatkezelő ellen a bírósághoz fordulhat, vagy az adatvédelmi biztostól kérhet segítséget.

(Ombudsman Iroda, 1051 Budapest, Nádor u.22., Telefon: (+36 1) 475 7100, Telefax: (+36 1) 269 3541, www.ombudsman.hu).

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 5. számában.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében