Nem a sertésinfluenza és az oltás körüli zűrzavart kívánjuk
ecsetelni, elemezni, és tovább gerjeszteni, sokkal inkább egy olyan hozzáállást
mutatunk be, amely összhangban van az ember és környezetének természetes
(együtt)működésével. Ha ezt magunkévá tesszük, jó eséllyel kivonhatjuk magunkat
a szándékos hisztériakeltés és az egymásnak ellentmondó információk hatása
alól, és testileg-lelkileg egészségesebben nézhetünk szembe azzal, ami még
hátravan az influenzaszezonból.

Az elmúlt hónapok történései alapján egyértelmű – még ha a
hivatalos tájékoztatás nem is ezt hangsúlyozza -, hogy az új típusú influenza
nem veszélyesebb a telente amúgy is megjelenő szezonális influenzánál, mert
fertőzőképessége ugyan nagy, lefolyása és halálozási mutatói nem rosszabbak.
Ezt a téli időszakot maga mögött tudó Ausztrália, Új-Zéland és Chile adatai
jelzik leginkább.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mégis világméretű járványt
hirdetett ki (miután megváltoztatta a pandémia definícióját, hogy az a
jelenlegi helyzetre is alkalmazható legyen), és sok országban, köztük hazánkban
is rendkívül agresszív oltási kampányba kezdtek. Mégpedig olyan vakcinákkal,
amelyek nem mentek végig az ilyenkor szükséges kísérleti
vizsgálatokon, tehát mind hatásosságuk, mind biztonságosságuk kétséges
volt.

Mindez rövid időn belül nyilvánvalóvá tette a WHO, az
oltásokkal foglalkozó döntéshozó intézetek és a gyógyszergyártók közti érdekösszefonódást.
Olyannyira, hogy mára egyre több orvos és szakmai szervezet is az oltás ellen fordult.

Jó példa erre a Német Szövetségi Orvosi Kamara, amely nyilatkozatban
fogalmazta meg kételyeit, miszerint a sertésinfluenza „ismét a gyógyszeripar
érdekeit szolgálja ki lobbistái segítségével”. De ott van Lengyelország,
ahol arra hivatkoztak, hogy az oltóanyagot kapkodva, a megfelelő vizsgálatok
elvégzése nélkül gyártották le és dobták piacra, ezért eleve nem kértek belőle  . Az egyik legfrissebb hír pedig,
hogy az Európa Tanács Dr. Wolfgang Wodarg német orvos és járványügyi
specialista indítványára 2010. januárjában vizsgálatot indított a
gyógyszergyártó cégek WHO-ra gyakorolt befolyásának mértékéről, illetve a
H1N1-kampányban való szerepéről. 

Oltás a járvány közepén

Azokban az országokban viszont, ahol jól bevásároltak az
oltóanyagból – hazánk ezekhez tartozik – igyekeznek fenntartani az emberekben a
félelmet, és egy újabb várható influenzahullámra hivatkozva folytatják az oltási kampányt. Az
ANTSZ 2010. január 21-i hírlevelében
olvasható, hogy a WHO szerint a járvány első hulláma ugyan szinte minden
kontinensen lecsengett, várható egy második. Ennek megfelelően a magyar
kormányfő „arra kérte a szakembereket, folytassák oltási kampányukat,
terjesszék minden körben, hogy lehetőség van az oltásra.” Falus Ferenc országos
tiszti főorvos pedig úgy nyilatkozott,
hogy „lecsengőben van az újinfluenza-járvány első szakasza, de január második
felétől, április végéig jön a második, majd ősszel a harmadik.”

Ez a gyakorlat orvosetikai szempontból súlyos kérdéseket vet
fel. Először is, mostanra az emberek jelentős részében tudtán kívül
kialakulhatott a természetes védettség, őket beoltani egy kétes biztonságú
vakcinával nemcsak hogy felesleges, de potenciálisan káros is. Nem csupán a
benne lévő, bizonytalan hatású összetevők miatt (pl. thimerosal, higanytartalmú
tartósítószer, hogy csak egyet említsünk), de azért is, mert így, a járvány
alatt adva az oltás egészen máshogy hathat, mint az elején. Aki ugyanis az azt
követő két hétben megfertőződik a vadvírussal, illetve aki a vadvírussal való
megfertőződés utáni lappangási időszakban kapja meg, súlyosabb szövődményekre
számíthat, mint oltás nélkül.

Megoldás: immunerősítés

Az oltási kampány ugyanakkor azt az orvostudományban mélyen
gyökerező, téves szemléletet erősíti, amely túlbecsüli a kórokozók szerepét.
Pedig – ahogy a természetgyógyászok mellett egyre több orvos is hangsúlyozza
(Dr. Kürti Katalin, Dr. Simoncsics Péter és Dr. Ládi Szabolcs nyilatkozata a
Természetgyógyász Magazin 2010. januári számában) – az influenzával szembeni
védettség, illetve a betegség lefolyásának súlyossága alapvetően a szervezet
saját védekező rendszerének állapotán múlik, a legjobb stratégia tehát ennek erősítése.

Ez történhet egyrészt lelki oldalról, ha megteszünk mindent
nyugalmunk és jókedvünk megőrzése érdekében. Szinte már közhelynek számít az
orvosi kísérletek sorával bizonyított tény, miszerint az immunrendszer egyik fő
gyengítője a negatív érzelmekben (félelem, tehetetlenségérzés, düh, stb.)
megnyilvánuló stressz.
A védekezőrendszer fizikai úton való tuningolásának is megannyi módja létezik
(gyógynövények, vitaminok).

Teljes értékű táplálkozás

Immunrendszerünk karbantartásához azonban nincs szükségünk a
magukat természetes alternatívaként hirdető, méregdrága vitaminkészítményekre
és táplálékkiegészítőkre sem. A lehető legtermészetesebb és leghatékonyabb
megoldás a teljes értékű táplálkozás.

Ennek lényege, hogy ipari feldolgozástól és tartósítástól
mentes ételeket fogyasztunk, amelyek megfelelnek lakóhelyünknek és az
évszaknak. Így – ha étrendünket változatosan állítjuk össze – olyan  fontos mikrotápanyagokhoz jutunk hozzá,
mégpedig a leghatékonyabb,
a szervezetbe leginkább beépülő és azt legkevésbé terhelő formában, amelyek a
feldolgozott és módosított élelmiszerekben nem találhatók meg.

Mindennek ékes bizonyítéka, ami Dániában történt az
1917-18-as influenzajárvány idején, ami valódi pandémia volt. A dánok a
hagyományos nemzeti táplálékok (teljes őrlésű rozskenyér, burgonya, árpakása,
friss tej) újrabevezetését támogató rendelettel a háború utáni szükségállapoton
akartak enyhíteni, azonban azt is elérték, hogy a spanyolnátha a környező
országokhoz képest sokkal kevésbé sújtotta őket. „Ennek a csodálatos dolognak
az egyetlen lehetséges magyarázata a szűkös, de elégséges, védőanyagokban
bővelkedő táplálék” – állítja Dr. Ralph Bircher Szigorúan bizalmas című
könyvében.

Az évszaknak megfelelő étel azért fontos, mert egyrészt ez
az, ami frissen, ipari feldolgozás és tartósítás nélkül kerülhet az asztalunkra,
másrészt tökéletesen összhangban van a természet ciklusaival, így olyan
bölcsesség nyilvánul meg benne, amelyet a legújabb dietetikai kutatások sem
írhatnak felül.

Hogy csak egy példát említsünk, a hagyományosan télen
fogyasztott savanyú káposzta amellett, hogy magas a C-vitamin tartalmú, a
bélrendszer egyik legjobb karbantartója. Azt pedig már a joghurtreklámokból is
tudjuk, hogy itt található az immunrendszer jelentős része – azt azonban nem,
hogy a joghurt fogyasztása télen nem ajánlott, hiszen nagymértékben hűti a
szervezetet. Annál inkább jó hatásúak ilyenkor a meleget adó hagymafélék, főleg
a fokhagyma, aminek természetes vírusölő hatása szintén közismert.

A betegség lelki vetülete és a szelíd gyógymód előnye

Szinte alig esik szó róla, hogy mint minden betegségnek, az
influenzának is létezik lelki vetülete, amelyet a betegnek érdemes figyelembe
vennie. Eszerint a szemlélet szerint a betegség nem mindenáron elkerülendő,
tűzzel-vassal irtandó jelenség, hanem a szervezet jelzése, hogy valamilyen
szempontból nem a megfelelő úton haladunk, illetve önkorrekciós, tisztulási
folyamat, ami által a pszichés szinten nem megoldott problémáktól testi úton
igyekszünk megszabadulni.

Hibás hozzáállás, ha ahelyett, hogy figyelnénk,
értelmeznénk, és tiszteletben tartanánk testünk hangját, drasztikus
módszerekkel csírájában elfojtjuk, elnyomjuk a betegséget. Ebben az esetben ugyanis
nem oldódik meg az alapprobléma. Ez pedig lehetőséget ad arra, hogy később
sokkal súlyosabbá váljon, és a szervezetben a mélyebb rétegek felé haladva
igazán komoly problémákat okozzon.

Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke A teljesség felé című
könyvükben leírták, hogy az influenza nem bevallott, hétköznapi
krízishelyzetekben lép fel, amik nem látványosak ugyan, a psziché számára mégis
túlterhelést jelentenek.

A betegséggel a konfliktus áttolódik testi szintre, vagyis
lelkünk helyett testünk éli ki, hogy valamiből elegünk van, és egy időre
szeretnénk visszahúzódni, „kivonni magunkat a forgalomból”. Az ágyban,
pihenéssel töltött egy hét alatt nem csak az orrfújással távozó halott
kórokozóktól, de jelentős mennyiségű pszichikai stressztől is megszabadulunk,
„a krízisből test és lélek egyaránt megerősödve kerül ki”.

Kép [cc] zomerstorm