• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Híres bojkottok: a Montgomery buszbojkott

2005.11.07. /
A néhány hete elhunyt Rosa Parksra emlékezünk, aki az ötvenes évek Amerikájában egy egyszerű hétköznapi döntésével elindított egy emberi jogi mozgalmat.

A mai napig az egyik legemlékezetesebb bojkottként tartják számon az USA-ban az 1955-ös „Montgomery busz ügyet”, amit a modern emberi jogi mozgalmak kezdeteként is emlegetnek.

Ülésrend feketén-fehéren

hires_bojkottok_rosa_parks3.jpgAz ötvenes évek Amerikája koránt sem volt olyan felvilágosult, liberális gondolkodású, mint amilyennek manapság tűnik. A társadalomban erős volt a faji szegregáció, a faji diszkrimináció, természetes volt a feketék mozgásterének, jogainak korlátozása. Teljesen elfogadottnak számított, hogy a buszokon külön ülőhelyet jelöltek ki a feketék és a fehérek számára. Ezt mindenki elfogadta, kivéve Rosa Parksot. Az Alabama állambeli fekete nő ugyanis 1955. december 1-n úgy döntött, nem hajlandó átadni ülőhelyét egy fehérnek. Az önérzetes asszony akciója nem csupán hétköznapi purparlé volt, hanem a helyi szegregációs törvények megszegése is. A buszvezető a rendőrség beavatkozását kérte, így Rosa Parksot letartóztatták.

Bizonyos magyarázatok szerint Rosa Parks tettének semmilyen politikai üzenete nem volt, egyszerűen egy hosszú, munkával eltöltött nap után nem kívánt állva utazni a buszon. Ennek ellentmondani látszik, hogy Parks korábban is részt vett politikai akciókban és 1943-tól a helyi, színes bőrűek boldogulását segítő egyesület (National Association for the Advancement of Colored People, NAACP) titkára volt, sőt 1940-ben is volt már egy, a fentihez hasonló ügye.

Parks és a helyi civilek

Annak ellenére, hogy a leghíresebb bojkott Rosa Parks nevéhez kötődik, számos helyi aktivista tett a feketék hátrányos megkülönböztetése ellen, úgymint E.D. Nixon a feketék helyi szakszervezetének vezetője, vagy Jo Ann Robinson az Alabamai Állami Iskola angoltanára.

A Robinson vezette Nők Politikai Tanácsa (Women’s Political Council, WPC) már 1945-ben panaszt tett a városvezetésnél a helyi buszrendelet ellen. Kifogásolták, hogy a feketéknek akkor is állniuk kellett a buszon, amikor a fehéreknek fenntartott részben voltak üres helyek, hogy a hátsó ajtón kellett felszállniuk, holott jegyüket az első ajtónál kell megváltaniuk, és hogy a fekete körzetekben fele annyi buszmegálló van, mint a fehérek lakta negyedekben. A WPC már 1954-ben fontolóra vette a busztársaság bojkottját, amikor egy Claudette Colvin nevű fiatal lányt letartóztattak, mert megtagadta helyének átadását. Akkor azonban Nixon és más helyi vezetők nem támogatták az ötletet, mivel Colvin házasságon kívüli gyereket hordott a szíve alatt, s ez könnyű célponttá tette volna őt a fehérek szemében. Rosa Parks azonban ideális „áldozat” volt: visszahúzódó, tiszteletteljes középkorú nő, aki nemcsak a feketék politikai képviseletében volt aktív, hanem az egyházi közösségben is.

Szervezkedés az éj leple alatt

Pénteken, Parks letartóztatásának éjszakáján Jo Ann Robinson elkezdte a buszbojkott megszervezését: két megbízható diákja segítségével több mint 50 000 bojkottra hívó szórólapot juttatott el a fekete közösség tagjaihoz az éj leple alatt. A következő hétfőre hirdetett akció sikere szinte borítékolva volt: a busztársaság utasainak háromnegyede fekete volt, így a társaságnak jelentős anyagi érdeke fűződött a fekete utasok szállításához. A szervezési megbeszéléseket a templomban tartották. A péntek esti találkozón több mint 100 szimpatizáns jelent meg. A frissében megalakult közlekedési bizottság önkéntes taxisokat, autótulajdonosokat szervezett be, térképekkel segítette a hétfőn munkába igyekvő feketéket. A bojkott híre futótűzként terjedt, a helyi média is felkapta az ügyet. A szombati és vasárnapi lapok mind beszámoltak a kezdeményezésről.

Martin Luther King beszáll, a sikersztori elkezdődik

A hatalmas sikerrel záruló hétfői akción felbuzdulva a szervezők létrehozták a Montgomery Haladás Egyesületet (Montgomery Improvement Association, MIA) a bojkott további kézbentartására. Vezetőjükként az éppen Montgomery-be érkező, kivételes szónoki tehetséggel megáldott, 26 éves tiszteletest, Martin Luther Kinget választották, aki azon melegében találkozót hívott össze a bojkott jövőjének megvitatására.

A találkozón 6000-en vettek részt, fenomenális siker volt: a feketék fellelkesültek a bojkott folytatására, amely végül 382 napig tartott. Azoknak a feketéknek a 90 százaléka, akik az első hétfőn csatlakoztak, végig kitartott az ügy mellett. Lassan kialakult a bojkottálók közössége. Elég sokan voltak ahhoz, hogy a MIA önálló tömegközlekedési rendszert alakítson ki számukra. Jo Ann Robinson szerkesztésében heti hírlevél segítette tájékozódásukat, az aktuális teendőket pedig a heti templomi találkozókon vitatták meg.

A bojkott sikeréhez hozzájárult, hogy a résztvevők lelkesen adakoztak a kampány fenntartására, sőt más államokban élő feketéktől, és feketéket tömörítő szakszervezetektől, civil szervezetektől is sikerült anyagi támogatást szerezniük.

A hatalom visszavág

A busztársaság és a törvény képviselői nem hagyták annyiban a dolgot. Az első heteket követően a rendőrök többször bántalmazták a MIA által alkalmazott sofőröket. King házát is támadás érte, majd a helyi bíróság illegális bojkott szervezéséért vád alá helyezte a MIA 90 vezetőjét és támogatóját.

A végső győzelem és a hálás utókor

A vádlottakat a NAACP vette pártfogásába, és az ügyet szövetségi bíróság elé vitte, amely törvényellenesnek nyilvánította a szegregációt. A döntést a fellebbviteli bíróság is jóváhagyta, így Montgomery vezetése a szegregációt előíró törvény megsemmisítésére kényszerült. A média hatalmas figyelmet szentelt az ügynek, amely többek szerint jelentős befolyással volt a feketékkel kapcsolatos közgondolkodásra és további helyi szegregációs törvények felszámolására.

A Montgomery buszbojkott történetét a több politikai témát is feldolgozó soul együttes, a Neville Brothers is megénekelte 1989-ben:

„December 1, 1955, our freedom movement came alive. And because of Sister Rosa you know, we don’t ride on the back of the bus no more.

Sister Rosa Parks was tired one day
after a hard day on her job.
When all she wanted was a well deserved rest
Not a scene from an angry mob.
A bus driver said, "Lady, you got to get up
cuz a white person wants that seat."
But Miss Rosa said, "No, not no more.
I’m gonna sit here and rest my feet."

Chorus

Thank you Miss Rosa, you were the spark,
You started our freedom movement
Thank you Sister Rosa Parks.
Thank you Miss Rosa you were the spark,
You started our freedom movement
Thank you Sister Rosa Parks.

Now, the police came without fail
And took Sister Rosa off to jail.
And 14 dollars was her fine,
Brother Martin Luther King knew it was our time.
The people of Montgomery sit down to talk
It was decided all gods’ children should walk
Until segregation was brought to its knees
And we obtain freedom and equality, yeah

Chorus

So we dedicate this song to thee
for being the symbol of our dignity.

Thank Sister Rosa Parks.”

Rosa Parks néhány hete, 2005. október 24-én hunyt el. A bojkott jelentőségét jól mutatja, hogy november 3-ai temetésén Rosát több ezres tömeg búcsúztatta, és többek között Bill Clinton volt amerikai elnök és felesége mondtak beszédet.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében