• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A hétköznapi aktivisták eszköze: a bojkott

2004.02.03. /
Bojkott a Danone, a Pepsi ellen – hogy csak a legismertebb Magyarországi példákat említsük. A vásárlók nemtetszésüket fejezték ki a hazai munkahelyek megszüntetésével és a visszaváltható üvegek forgalomból való kivonása ellen.

A vásárlók bojkottal is ki tudják fejezni a környezethez és a társadalomhoz kapcsolódó értékeiket. Tudatos vásárlásról lévén szó, egyértelműnek tűnik, hogy az értékrend kinyilvánítása valamilyen módon kötött a vásárlás mozzanatához.

Az etikus fogyasztói értékrendet többféleképpen is kifejezhetjük vásárlásaink során. Az egyik az egészséges, környezetkímélő, „erőszakmentesség” és tisztességes munkakörülmények között gyártott termékeket kereső út, amikor a vásárlók a jó ügy támogatásáról szavaznak. A másik a kategorikus elzárkózás a bizonyos szempontoknak nem megfelelő termékek vásárlásától, ez utóbbi a bojkott. Az etikus fogyasztók legfontosabb eszköze értékrendjük kifejezésre juttatására a bojkott. Egyre több hazai vagy akár nemzetközi szintű bojkott mozgalmakat koordináló szervezet működik szerte világban. Céljuk, hogy a vásárlókban tudatosítsák: vásárlói döntéseikkel jó vagy rossz ügyeket is támogathatnak – így befolyásolhatják a vállalatok magatartását.

A bojkott-szervezetek információt szolgáltatnak azokról a cégekről, akik a környezet vagy a helyi társadalom ellen folyamatosan „bűntetteket” követnek el, és azokról a termékekről, amelyek megfelelnek környezeti, etikai vagy társadalmi elvárásaiknak.

Mi a bojkott lényege? A vásárlók vásárlásaik felfüggesztésével gazdasági nyomást gyakorolnak arra a vállalatra, amelynek üzleti gyakorlata az ő nézeteik szerint kifogásolható. Amikor a Nestlé például több milliárd dollárt követelt az éhező Etiópiától, nemzetközi bojkottmozgalom indult a vállalat ellen, aki ennek hatására enyhítette addigi álláspontját. Egy 2003-ban született felmérés szerint a britek közel negyven százaléka részt vett már hasonló bojkott akcióban.

Vannak olyan, bojkotthoz hasonló vásárlói magatartások is, amikor a fogyasztóknak nem céljuk a vállalat viselkedésének befolyásolása, csupán haragjukat vagy bűntudatukat fejezik ki azzal, hogy tartózkodnak bizonyos termékek vásárlásától. Ilyen például az állatbarát vegetáriánusok esete, akiknek nem céljuk a mezőgazdasági gyakorlatok megváltoztatása, csak nem éreznék jól magukat ha borjúhúst kellene enniük.

A bojkottok közvetett vagy közvetlen formáját ismerjük, aszerint, hogy ezt egy vállalat adott „bűnesete” váltotta-e ki vagy pedig olyan jelenség, amely nem köthető konkrétan egy vállalathoz. Más megközelítésben „instrumentális” és „expresszív” bojkottokról beszélhetünk, az első a vállalat magatartásának megváltoztatására irányul, míg a másik csupán a vásárlók érzéseit fejezi ki.

Eszerint a közvetlen-instrumentális csoportba tartoznak például azok a fogyasztók, akik szervezett akciójukkal a Nike-t próbálták meg rávenni arra, hogy javítsa ázsiai munkásainak embertelen munkafeltételeit. A közvetett-instrumentális kategóriát például azok az ausztrál bojkottálók képezik, akik a francia termékek vásárlása ellen intéztek felhívást, amikor a francia kormány nem függesztette fel atomkísérleteit a csendes-óceáni szigetek környékén. De ide sorolható az az eset is, amikor az iraki háború kitörésekor az amerikaiak nem voltak hajlandók francia termékeket vásárolni, mert a francia kormány nem támogatta Amerika háborús elképzeléseit.

A német termékek vásárlását elutasító Holocaust áldozatok a közvetett-expresszív kategóriát példázzák, míg pl. azok akik örökre megutálták a Nike-t embertelen gyakorlata miatt és már soha többé nem kívánják e márkát vásárolni, tehát meg akarják „büntetni” a céget, de nem kívánják befolyásolni a döntéseit a közvetlen-expresszív csoportba sorolandók.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében