A vásárlók bojkottal is ki tudják fejezni a
környezethez és a társadalomhoz kapcsolódó értékeiket. Tudatos vásárlásról lévén
szó, egyértelműnek tűnik, hogy az értékrend kinyilvánítása valamilyen módon
kötött a vásárlás mozzanatához.

Az etikus fogyasztói értékrendet többféleképpen is
kifejezhetjük vásárlásaink során. Az egyik az egészséges, környezetkímélő,
„erőszakmentesség” és tisztességes munkakörülmények között gyártott termékeket
kereső út, amikor a vásárlók a jó ügy támogatásáról szavaznak. A másik a
kategorikus elzárkózás a bizonyos szempontoknak nem megfelelő termékek
vásárlásától, ez utóbbi a bojkott. Az etikus fogyasztók legfontosabb eszköze
értékrendjük kifejezésre juttatására a bojkott. Egyre több hazai vagy akár
nemzetközi szintű bojkott mozgalmakat koordináló szervezet működik szerte
világban. Céljuk, hogy a vásárlókban tudatosítsák: vásárlói döntéseikkel jó vagy
rossz ügyeket is támogathatnak – így befolyásolhatják a vállalatok magatartását.

A bojkott-szervezetek információt szolgáltatnak
azokról a cégekről, akik a környezet vagy a helyi társadalom ellen folyamatosan
„bűntetteket” követnek el, és azokról a termékekről, amelyek megfelelnek
környezeti, etikai vagy társadalmi elvárásaiknak.

Mi a bojkott lényege? A vásárlók vásárlásaik
felfüggesztésével gazdasági nyomást gyakorolnak arra a vállalatra, amelynek
üzleti gyakorlata az ő nézeteik szerint kifogásolható. Amikor a Nestlé például
több milliárd dollárt követelt az éhező Etiópiától, nemzetközi bojkottmozgalom
indult a vállalat ellen, aki ennek hatására enyhítette addigi álláspontját. Egy
2003-ban született felmérés szerint a britek közel negyven százaléka részt vett
már hasonló bojkott akcióban.

Vannak olyan, bojkotthoz hasonló vásárlói
magatartások is, amikor a fogyasztóknak nem céljuk a vállalat viselkedésének
befolyásolása, csupán haragjukat vagy bűntudatukat fejezik ki azzal, hogy
tartózkodnak bizonyos termékek vásárlásától. Ilyen például az állatbarát
vegetáriánusok esete, akiknek nem céljuk a mezőgazdasági gyakorlatok
megváltoztatása, csak nem éreznék jól magukat ha borjúhúst kellene
enniük.

A bojkottok közvetett vagy közvetlen formáját
ismerjük, aszerint, hogy ezt egy vállalat adott „bűnesete” váltotta-e ki vagy
pedig olyan jelenség, amely nem köthető konkrétan egy vállalathoz. Más
megközelítésben „instrumentális” és „expresszív” bojkottokról beszélhetünk, az
első a vállalat magatartásának megváltoztatására irányul, míg a másik csupán a
vásárlók érzéseit fejezi ki.

Eszerint a közvetlen-instrumentális csoportba
tartoznak például azok a fogyasztók, akik szervezett akciójukkal a Nike-t
próbálták meg rávenni arra, hogy javítsa ázsiai munkásainak embertelen
munkafeltételeit. A közvetett-instrumentális kategóriát például azok az ausztrál
bojkottálók képezik, akik a francia termékek vásárlása ellen intéztek felhívást,
amikor a francia kormány nem függesztette fel atomkísérleteit a csendes-óceáni
szigetek környékén. De ide sorolható az az eset is, amikor az iraki háború
kitörésekor az amerikaiak nem voltak hajlandók francia termékeket vásárolni,
mert a francia kormány nem támogatta Amerika háborús elképzeléseit.

A német termékek vásárlását elutasító Holocaust
áldozatok a közvetett-expresszív kategóriát példázzák, míg pl. azok akik örökre
megutálták a Nike-t embertelen gyakorlata miatt és már soha többé nem kívánják e
márkát vásárolni, tehát meg akarják „büntetni” a céget, de nem kívánják
befolyásolni a döntéseit a közvetlen-expresszív csoportba
sorolandók.