• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Halálra ítélve Európa utolsó tokhalai?

2013.07.10. /

A Duna bulgáriai és romániai vízgyűjtő területein fennmaradt tokhal populációi a kihalás szélére kerülhetnek az illegális halászat és a kaviár-kereskedelem miatt. A WWF azonnali bevatkozást sürget.

A folyamat visszafordítása érdekében Romániának, Bulgáriának és az Európai Uniónak közösen kell fellépnie az orvhalászok és az illegális tevékenységek más szereplői ellen. A WWF és a veszélyeztetett fajok kereskedelemét ellenőrző TRAFFIC kutatást végzett Romániában és Bulgáriában.

Kaviár kereskedőkkel és halászokkal készített interjúk, valamint boltok, éttermek, piacok, utcai árusok termékeiből és tokhal farmokról vett, majd vizsgált DNS-minták bizonyítják, hogy továbbra is folyik az illegális tokhal- és kaviár-kereskedelem a két országban. A szakemberek a minták között a súlyosan veszélyeztetett és kihalás szélén álló tokhalfaj, a viza DNS-ét is megtalálták.

Az orvhalászok a Fekete-tenger és az abba torkolló Duna mentén is halásznak annak ellenére, hogy Romániában 2006, Bulgáriában 2011 óta szigorúan tilos a vadon élő tokhalak halászata és kereskedelme. Az illegálisan halászók a jelentősebb zsákmány érdekében olyan professzionális felszerelésekkel dolgoznak, mint a hanglokátorok, GPS nyomkövető rendszerek vagy a „carmaci”-nak nevezett speciális horog.

A Fekete-tenger az egyik legjelentősebb tokhal élőhely világszerte (az elsődleges a Kaszpi-tenger). Manapság különösen a Duna-delta a legfontosabb ívóhelye a tokhalaknak. A tokhalak életük jelentős részét a tengerben töltik, szaporodásuk azonban a tengert tápláló folyókban történik.

„Az Európai Unión belül már csak Romániában és Bulgáriában él számottevő tokhal populáció. A főként kaviárjukért folytatott illegális halászat a túlélésükre leselkedő legközvetlenebb veszély. Ha a két ország kormánya nem fékezi meg az illegális halászatot, ezek az állatok halálra vannak ítélve” – vázolta a helyzet súlyosságát Jutta Jahrl, a WWF munkatársa.

A szakemberek DNS-vizsgálatok segítségével megállapították, hogy a felmérés során vásárolt 30 termékben valóban a címkén feltüntetett tokhalféle található-e. A kereskedők elmondása szerint öt DNS-minta vadon befogott tokhalból származik, ebből négyről bizonyította be a laborvizsgálat, hogy az igen keresett vizából származnak.

„A Duna vízgyűjtő területén őshonos 6 tokhalfajból 5 súlyosan veszélyeztetett, köztük a viza is. A felmérésünk rámutat, hogy az állítólagosan természetes vizekből származó tokhalkaviár – a jelenleg is hatályban lévő tilalom ellenére – kapható Bulgáriában és Romániában”- fűzi hozzá Jutta Jahrl.

A tenyésztett kaviár kereskedelme akkor engedélyezett, ha a kaviár tégelyén megtalálhatóak a CITES (The Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) előírásainak megfelelő speciális címkék és kódok, amelyek a termékek legális eredetét bizonyítják. A kutatás során halkereskedésekben és utcai árusoknál vásárolt termékek közül nyolc nem felelt meg ezeknek az előírásoknak.

A tokhal kaviárja (mindig fekete) az egyik legdrágább termék, amit vadon élő fajokból állítanak elő. A tokhalak közül a viza ikrája a legnagyobb szemű, és így általában ennek a kaviárját tekintik a legértékesebbnek a gourmand fogyasztók. Hazánkban akár 50 000 Ft-ot is elkérnek egy 50 gr-os tégelyért.

Három CITES címkével ellátott termék DNS-vizsgálatakor kiderült, hogy azok hibrid fajokból származnak, nem a csomagoláson jelzett tokhalfélékből. Továbbá öt minta többféle tokhal faj ikrájának keverékét tartalmazta, amit a CITES előírásai nem engedélyeznek, hat tokhalkaviárként árult termék pedig más halfajból származott.

„A WWF számára 2011-ben készített TRAFFIC-tanulmány szerint a bolgár és román illegális kaviártermékek rendszeresen feltűnnek az EU más tagországaiban is. Bulgáriának és Romániának jóval hatékonyabban kell végrehajtania a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmére vonatkozó EU-s szabályozást és a CITES kaviárcímkézési rendelkezéseit.

Két évvel ezelőtt már felhívtuk a két ország figyelmét a probléma súlyosságára, de azóta sem történt változás. Szigorúbb belföldi és határmenti ellenőrzésekre, valamint az érintett országok közötti együttműködés erősítésére van szükség” – hangsúlyozta Kecse-Nagy Katalin, a TRAFFIC munkatársa.

A szakember arra a veszélyre is rámutat, miszerint az illegális kaviárkereskedelem nem csupán természetvédelmi probléma, hanem ennek velejárója a csempészet, a szervezett bűnözés, az ezekhez kapcsolódó adóbevétel-kiesés, nem beszélve az egészségügyi és állat-egészségügyi aggályokról.

Tokhalak valaha a Duna magyar szakaszán is éltek, ezt tükrözi például a Vizafogó városrész neve Budapesten. Ezek a halak egyrészt a túlhalászat miatt tűntek el a hazai vizekből, másrészt a Románia és Szerbia határán üzemelő Vaskapu vízerőmű okozta fizikai akadály miatt. A Vaskapu ugyanis két erőműből áll, amelyek a Fekete-tenger felől felúszó vándorló halak számára áthatolhatatlan akadályt képeznek. 

Manapság már csak a dunai tokhalak legkisebb faja, a kecsege él számottevő mennyiségben Magyarország folyóiban. Ez a faj - szemben a legtöbb tokfélével - egy életszakaszát sem tölti tengerben, ezért a Duna hosszanti átjárhatóságának hiánya nem akadályozza fennmaradását. Állományát a hazai vizekben visszatelepítések biztosítják, amire azért van szükség, mert a kecsegék ragadozó halak és madarak fontos táplálékforrásai.

A kaviártároló tégelyek egyedi jelölése egyszer használatos címkével (zárjeggyel) Magyarországon is kötelező.

Forrás: WWF-sajtóközlemény

Kép: sxc.hu, WWF



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében