• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Gyorsuló szabadidő

2009.12.24. /

Napjaink divatos mondása kétféle embert különböztet meg: az egyiknek ideje van, de lehetőségei nincsenek, a másiknak vannak lehetőségei, de ideje nincs.

Szaporodnak a tudatos időgazdálkodás új jelszavai: a Work-Life-Balance (munka-élet egyensúly), a Freizeitwert (értékes szabadidő) és a Quality Time (minőségi idő) egyre gyakrabban tűnik fel a szakirodalomban, de a sajtóban is. Ahogy nő az ismertsége a túlhajszoltságból, munkamániából fakadó panaszoknak (ilyen például a burn out, vagyis a kiégés szindrómája), úgy nő a rekreációs tevékenységek értéke. A szabadidőt mind kevesebben fogják fel „maradék időnek".

Sokat elárul egy társadalomról, hogy mivel töltik tagjai a szabadidejüket, van-e szabadidejük egyáltalán, arra használják-e, amire szeretnék, avagy csak elfolyik, tervezés nélkül. Dahrendorf tevékenységtársadalomról beszél, Gorz a multiaktivitás társadalmáról. A rizikó- és az élménytársadalom fogalmait is egyre gyakrabban használjuk, és erősödik a trend, amely „projektnek tekinti az életet".

Látszólag az a jó, amit gyorsan csinálunk meg: ez a kimondatlan, de széles körben alkalmazott elv átkonstruálja az „élet értelmének" nagy kérdéseit is, például azt, hogy mivel érdemes - majdhogynem: praktikus - eltölteni az időt? Vagy inkább sűrítsük, amíg csak lehet, minél több kipipálható tevékenységet beleszuszakolva. Az „őszülő társadalomban" úgysem tudunk annyi mindent elnapolni nyugdíjig, mint régebben...

Pár éve még a fontosságot mutatta, így presztízs volt az állandó elfoglaltság, mára a szabadidő vált státusszimbólummá. Fontos, hogy mindig legyen valamennyi megtakarított pénzünk, de ugyanennyire fontos, hogy mindig legyen magunkra fordítható időnk: másképp nem tudunk töltekezni ahhoz, hogy teljesebb értékű tagjai legyünk szűkebb és tágabb közösségünknek.

 

A szabadidő is elüzletiesedett

Ennek az egyensúlynak a fenntartásából fakad egy folyamatos időélmény, az életvezetés birtoklása: ezt a legtöbben abban a leegyszerűsített formában éljük meg, hogy van-e vagy nincs időnk. Bonyolult életszervezési feladataink vannak, amelyeket adminisztrációs kényszerek körítenek, és tesznek már-már elviselhetetlenül átláthatatlanná.

A piac is egyre kifinomultabb eszközökkel aknázza ki a szabadidő gazdaságélénkítő szerepéből (szabadidőipar, szórakoztatóipar, turizmusipar) adódó lehetőségeket - ettől maga a szabadidő is elüzletiesedik és szabványosodik.

Az idő értéke nő, de még mindig sokan tanulhatnának időmenedzsmentet. A minőségi - jó és rossz - időhasználatnak is van diszkrét, pontszerű mozzanatokból álló és folyamatos jellege.

Gisela Erler német családkutató szerint például a férfiak ugyanannyira vágynak arra, hogy gyermekeikkel tölthessék az idejüket, mint a nők, mégis, a legtöbb férfi örül, ha hetente háromszor gyermekeivel töltheti az estét. Rövidebbek a nyaralások is: szaporodnak a három-, négynapos hosszú hétvégék, s ha belegondolunk, egy ilyen kurta vakáció napi átlagban többe kerül, mint az egy-két hetes üdülések.

 

Még mindig divat a munkamánia

A válság némelyek szerint a szabadidő mennyiségét is csökkenti. Az biztos, hogy több kötöttsége és kevesebb szabadideje van az átlag magyar fogyasztónak. idén a Magyar Fogyasztó Szabadidő konferencián a kutatók beszámolóiból kiderült, hogy az átlag magyar fogyasztó munkamániás, még szabadidejében is dolgozik, és lassan elfelejt kötöttségek nélkül létezni. (Ld. Több a szabadidőnk, mégis időhiányban szenvedünk >>>).

Ez is az oka annak, hogy ma már a szabadidő többet ér a pénznél vagy a megszerezhető javaknál. A szabadidős tevékenységek rangsorában első helyen a barátokkal való találkozás áll, ezután következik a kertészkedés, a harmadik helyen pedig a főzés, az új receptek kipróbálása áll.

A GfK eredményei szerint a barátokkal közös szabadidőt találjuk leginkább szórakoztatónak, elkülönítve a kötelességnek tartott rokonlátogatásoktól. A gyerekekkel eltöltött idő mindig kellemes és szórakoztató, akkor is, ha feladattal is jár. A vásárlás megítélése már nem egyértelmű tevékenység: egyesek számára már kötelesség, míg sokaknak még mindig szórakozás is.

A tévé és az internet is újrahelyezkedik a szabadidő palettáján. A világháló használata, mivel interaktív, támogatja kapcsolatainkat, a régieket és az újakat is. Ezzel szemben a passzív tévézés kapcsolataink nagy részére negatív hatással van.

A téma kutatói megkülönböztetik a free time fogalmát (ez a hagyományos értelemben vett, nem munkával eltöltött idő) a leisure-től (ez az önmegvalósítás, a szabadság tudatos gyakorlásának időtartamát jelenti). A szabadidőt tartalma és minősége alapján a társadalomtudósok négyféleképpen címkézik.

Passzív szabadidőről beszélnek, amikor az idő csak úgy „elfolyik", kocsmázás vagy tévézés közben. A rekreatív szabadidő a tudatos pihenés könnyebb műfajait jelöli, az akkumulatív a szabadidős programok mindenevőire vonatkozik, az inspiratív pedig a tudatos, magas színvonalú feltöltődésre.

Ennyire bonyolulttá vált volna a kérdés, hogy mihez kezdjünk magunkkal, ha ráérünk? Mindig is az volt. Mint Széchenyi István írja Naplójában: „Az idővel való gazdálkodáshoz érteni többet ér, mintha akármennyire is jártas valaki az egészséggel vagy a pénzzel való gazdálkodásban."

 

Kép [cc] captain bernat

A cikk az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával készült.

Hozzászólások

Slan / 2009. december 28. 12.31

Egy másik vélemény szerint az idő nem létezik, csak az egós elme diszfunkciója :) De mindenki azt kezd magával itt és most amit akar ;)

Hozzászólás beküldéséhez belépés vagy regisztráció szükséges.