• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Gyógynövényes házi receptek belsőleges alkalmazáshoz

2011.09.21. /

Összegyűjtöttük a legfontosabb szempontokat gyógyteák, főzetek, hidegvizes kivonatok házilagos készítéséhez és alkalmazásához.

Gyógynövényes házi receptek belsőleges alkalmazáshoz

 

Gyógyteák

Így nevezzük a növényi részekből készült, rövid időn belül felhasználásra kerülő vizes kivonatokat. Fontos tudnunk, hogy a gyógynövények felhasználásának ez a manapság közismert és bevett módja újkori szokás. A régebbi korokban inkább desztillált formában és alkoholos kivonatként alkalmazták a füveket.

Hatásukban és hatóanyag-tartalmukban a teák általában nem vehetik fel a versenyt ez utóbbi módon készült szerekkel, közérzetjavításra és enyhébb panaszok kezelésére azonban kiválóan alkalmasak.

Kisebb hatóanyag-tartalmuknál fogva kevésbé is veszélyesek, ezért házilagos felhasználásra jobban megfelelnek. A teakészítés rituáléja segíthet a panaszok hátterében álló lelki tényezők legyőzésében is: a gondos előkészítés, a meleg ital elkortyolgatása során alkalmunk van megpihenni, elszakadni a napi teendőktől, és azzal az érzéssel tölthet el bennünket, hogy aktívan teszünk valamit egészségünk érdekében (placebóhatás).

Szeretnéd tudni, hogy melyik gyógynövényt mire használhatod? Gyógynövény adatbázisunkban számos növény közül kereshetsz különböző szempontok szerint.

Továbbá, a tea magas folyadéktartalmánál fogva kiváló azoknál a megbetegedéseknél, amelyeknél nagy folyadékbevitelre van szükség – ilyenek például a hólyag és a vese gyulladásai.

Teát általában szárított növényi alapanyagból készítünk, bár nem kizárt a friss füvek felhasználása sem. Az előbbieknek az az előnyük, hogy a szakirodalomban található adagolási előírások a száraz drogokra vonatkoznak, illetve, hogy ezekhez egész évben hozzájuthatunk. (Teavásárláshoz tippeket lásd itt.)

Ha friss alapanyagból szeretnénk teát főzni, gondoljunk rá, hogy a szárítatlan növényi részekből magasabb víztartalmuk miatt többet kell vennünk ugyanazon hatás eléréséhez. 

A teák az elkészítés módja szerint három csoportba sorolhatók:

  • forrázat (infusum),
  • főzet (decoctum),
  • hideg vizes áztatmány (macerátum).

A víz és a drog pontos súlyarányait a receptúrák tartalmazzák. Tipikus esetben 1-2 teáskanálnyi droghoz 200-250 ml vízzel számolhatunk.

Az egyes növényeknél ajánlott napi adag 70-80 kilós egészséges felnőtt személyre vonatkozik. Legyengült állapotokban, láz esetén az alsó értéket vegyük figyelembe. Gyermekeknél (ha nincsenek megadva speciális adagolási irányelvek) testsúly-arányos adagokkal számoljunk.

 

Forrázatok

A lazább szöveti szerkezetű növényi részekből (levelek, virágok, hajtások) készülnek, amelyekből a hatóanyagok könnyen felszabadulnak. A felaprított drogot forró vízzel leöntjük, 5-15 percig lefedve állni hagyjuk, majd leszűrjük.

 

Főzetek

A kötöttebb szöveti szerkezetű, illetve vízben nehezen oldódó hatóanyagokat tartalmazó drogokból (gyökér, kéreg, termés, illetve kovasav-tartalmú drogok) szokás készíteni. A növényi részeket hideg vízbe szórjuk, lassan felforraljuk, majd további 10-30 percen keresztül lefedve kis lángon főzzük, majd leszűrjük.

Főzetek készítése közben csökken a legnagyobb mértékben a csíraszám, ugyanakkor az illékony komponensek nagy része is elvész.

 

Hideg vizes kivonatok

Elsősorban nyálkatartalmú, vagy más, hőérzékeny hatóanyagokat tartalmazó (fehérjék, C-vitamin) drogok esetén alkalmazzuk őket. Olyankor is jó választás lehet ez a módszer, ha bizonyos anyagokat – például cseranyagokat – nem szeretnénk kivonni (gyomorirritáló hatás).

A gyógynövényeket ilyenkor hideg vízbe tesszük, és több órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd leszűrjük.

Az elkészítési mód hátránya – főleg hosszabb, 6-8 órás áztatás esetén –, hogy túl sok kórokozó maradhat a készítményben, amelyek a kiindulási növényben esetleg jelen voltak, és a hideg kivonás hatására nem pusztultak el. Ezentúl egyes baktériumok el is szaporodhatnak, ami akár gyomor-bél problémát is okozhat.

Ennek elkerülésére érdemes áztatás után a kész teát rövid ideig enyhén felmelegíteni, vagy ha az alapanyagot alaposan felaprítjuk, 10-30 perces áztatás is elég a hatóanyagok kioldódásához.

 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében