Génmódosított vagy sem?

Mivel egyelőre nem tisztázott, hogy milyen hatásuk lehet a génkezelt élelmiszereknek az emberi szervezetre, lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy eldöntsék, kívánnak-e génmódosított összetevőket tartalmazó termékeket vásárolni. Ennek feltétele, hogy ezeket az élelmiszereket regisztrálják, és jelöljék.

Az EU vonatkozó rendelkezése szerint csak a közösségi jogszabályoknak megfelelő engedéllyel lehet „genetikailag módosított szervezeteket" (GMO) kibocsátani. Az engedély előzetes környezeti kockázatelemzés után adható ki, amelyre egységes módszertan szerint kerül sor.

A génmódosított növények előállításán kívül a forgalmazás is szigorú szabályokhoz kötött. Mivel a kiadott engedélyek az EU egész területén érvényesek, a tagállamok és a bizottság is részt vesznek a kérelmek elbírálásában.

A génkezelt anyagok nyomon követhetőségét és címkézését a 2001/18/EK irányelv és az 1829/2003/EK és 1830/2003/EK rendeletek szabályozzák. A 2004 áprilisa óta érvényben lévő jogszabályok legfontosabb előírása, hogy a géntechnológiai beavatkozásból származó fehérje vagy DNS-tartalmat a termékeken jelölni kell.

Az 1829/2003/EK rendelet értelmében egy terméken akkor kell feltüntetni a GMO-tartalmat, ha abban 0,9%-nál magasabb arányban található olyan anyag, amely GMO-kat tartalmaz, azokból áll vagy azokból állították elő. Amennyiben az egyes összetevőkbe vagy magába az élelmiszerbe bizonyíthatóan véletlenül, technikailag elkerülhetetlenül került GMO, és aránya nem haladja meg a 0,9%-ot, nem kell a jelölést alkalmazni. 

Az EU-s szabályozás legnagyobb hiányossága, hogy az állati eredetű élelmiszerek esetében nincs ilyen tiltás, és az állattartásnál nem tilos a GMO-tartalmú takarmány használata. A génmódosított felirat hiánya tehát önmagában nem jelenti azt, hogy a termékben nem találhatóak nyomokban GMO-k.

Sőt. Magyarországon először a Greenpeace hívta fel rá a figyelmet, hogy az előírások ellenére előfordulhatnak az áruházak polcain olyan termékek, amelyeken nincs feltüntetve a (0,9% feletti) GMO tartalom.

Kérdés, hogy a vásárlók egyáltalán figyelik-e rendszeresen a termékek összetevőit. Néhány országban - többek között Romániában és Németországban - éppen ezért került napirendre egy egységes, egyértelműbb jelölés bevezetése. Az egységes jelölés persze azt is jelentheti, hogy a biztosan GMO-mentes termékeket különböztetik meg.

 

Egyes országok külön utakon járnak

Németországban a kötelező feliratozás mellett 2008-ban újraszabályozták a „GMO-mentes" címkék terjesztését is. Noha a címke már több mint 10 éve létezik, használatának feltételei olyan szigorúak voltak, hogy gyakorlatilag nem érte meg teljesíteni azokat. A régi szabályok szerint ugyanis a GMO-mentes jelzésnek valóban azt kellett jelentenie, hogy a termék ilyen összetevőktől teljesen mentes. A mostani előírások az EU-s rendeletekhez igazodnak, és olyan termékeket is GMO-mentesnek minősítenek, amelyek esetében ez nem teljesen igaz. Vagyis az új német szabályozás jelentős visszalépést jelent a korábbihoz képest.

 

A szabályozás különbséget tesz állati eredetű (hús, tej, tojás) és egyéb élelmiszerek között. Az előbbiek esetében az előállítás során több ponton is kerülhetnek GMO tartalmú összetevők az élelmiszerbe:

• hiába követelmény, hogy az állatokat tilos GMO-t tartalmazó takarmánnyal etetni, a szabályozás csak a tartás egy adott időszakára vonatkozik. Sertés esetében pl. a vágás előtt 4 GMO-mentes hónap a feltétel, fejősállatoknál a fejés előtt 3 GMO-táp nélküli hónapnak kell eltelnie, a tojás esetében pedig 6 GMO-mentes hét is elegendő.
• Nem zárja ki a „GMO-mentes" tanúsítást, ha a takarmányba bizonyíthatóan véletlenül, technikailag elkerülhetetlenül kerül GMO, és aránya nem haladja meg a 0,9%-ot,
• az előírás továbbá nem tiltja olyan adalékanyagok (pl. vitaminok, aminosavak, enzimek) alkalmazását, amelyek előállításához génmódosított mikroorganizmusokat is használtak.

A nem állati eredetű élelmiszereknél viszont szigorúbbak az előírások. GMO jelenléte egyáltalán nem megengedett (értsd: 0,1%-os kimutathatósági érték fölött), még akkor sem, ha az bizonyíthatóan véletlenül került bele. Egyedül GMO-tartalmú adalék használata megengedett, ha az az EU-ban engedélyezett, és GMO-mentes helyettesítése megoldhatatlan.

A legszigorúbb szabályozást Ausztria valósította meg, mivel a „GMO-mentes" termékeknél a takarmányok esetében is tiltott bármiféle génmódosított adalék használata, és csak különleges esetekben, egy szakértői bizottság engedélyével lehet kivételt tenni.

 

Magyarországon nem alakult ki egységes címkézés, a hazai, illetve az EU-s joganyag érvényes. A jelenlegi szabályozás szerinti követelmény annyi, hogy a 0,9%-os határérték túllépése esetén a termék csomagolásán fel kell tüntetni a következő szöveget: „Ez a termék géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaz" vagy „Ez a termék géntechnológiával módosított [szervezet(ek) neve]-t tartalmaz".

Végső fogyasztónak kínált, csomagolás nélküli termékek esetében ugyanezeket a mondatokat kell elhelyezni a termék kiszerelésén vagy a termék kiszereléséhez kapcsolódóan. A „GMO-mentes" címkét így egyelőre csak a tanúsított BIO termékek helyettesítik, mivel azok semmiképp sem tartalmazhatnak génmódosított összetevőket.

 

 

 

 

Kép [cc] joel  ohnegentechnik