fbpx

| Kalas Györgyi

A génmódosítás és a húsfogyasztás összefüggései

Az Európai Unió 2004 májusában oldotta fel a genetikailag módosított terményekre vonatkozó hatéves tilalmat, aminek következtében ma az Unió piacára kerülő, állatok takarmányozására szánt növények 75%-a – nagyrészt szója és kukorica – tartalmaz módosított géneket.




A
módosított élőlényekkel szembeni aggodalom azonban továbbra sem csökken, és
egyre több kutatás igyekszik feltárni azt is, hogy milyen egészségügyi
veszélyeket rejthet a génmódosított növényekkel etetett állatok húsának a
fogyasztása.

„Azokat
nevezzük génmódosított élőlényeknek (angolul Genetically Modified Organisms,
röviden GMO), melyekbe valamilyen más élőlény egy ismert funkcióval rendelkező
génjét laboratóriumi körülmények között bevitték, és ott működésre
kényszerítették annak érdekében, hogy a befogadó szervezet új tulajdonságokkal
rendelkezzen” – definiálta kérésünkre a GMO fogalmát Móra Veronika, az Ökotárs
Alapítvány szakértője. Ez tehát lehet egy vagy több genetikai elem, és a
hangsúly a laboratóriumi körülményeken van, hiszen a módosult szervezet nem
keresztezés vagy mutáció által jött létre. Móra Veronika szerint a
génmódosításra az egyik legszemléletesebb példa egy talajlakó baktérium esete,
amely természetes rovarölő anyagot termel saját védelme biztosítására. A
kedvező rovarölő hatás miatt a megfelelő génjét számos takarmánynövénybe
beültették, amelyek ezáltal szintén képesek lettek ennek az anyagnak a
termelésére. A génmódosítás a fajok közötti határokat is átlépi.

 

Főleg növények

Jelenleg
számos kísérletet folytatnak genetikai módosítással kapcsolatban az Európai
Unióban, leginkább takarmánynövények esetében használják a technológiát.
Egyrészt, hogy fokozzák a növények gyomirtó szerrel szembeni ellenállását,
másrészt, hogy védetté tegyék a növényeket a rovarkártevőkkel szemben.

Az
állatokon végzett kísérletek egyelőre gyermekcipőben járnak. Lengyelországban
végeztek olyan kísérletet, melynek során emberi géneket kevertek pontyokba,
ezáltal azok gyorsabban nőttek, és ugyanezt kipróbálták szarvasmarhákkal is. Az
állatok genetikai módosításának legfőbb célja a hozamnövelés, azaz hogy
gyorsabban fejlődjenek vagy – tejelő állatok esetében – több tejet adjanak.
Ezeknek a kísérleteknek azonban még nagyon sok a nem kívánt mellékhatása: a
marhák például ízületi betegségeket kaptak a kísérletek után, és lábuk nem
bírta a nagyobb ütemben gyarapodó súlyt.

 

Engedélyhez kötött

Az
Európai Unióban érvényes jogszabályok szerint csak olyan genetikailag
módosított szervezet használható fel, amely engedéllyel rendelkezik az Unión
belül. Ha valaki bármilyen más módosított terményt akar az Unióba behozni, arra
engedélyt kell kérnie. Jelenleg génmódosított kukorica-, olajrepce-, gyapot- és
szójafajtáknak van behozatali és felhasználási engedélye, illetve egyetlen
olyan kukoricafajta létezik, melynek termesztési engedélye is van. Az
engedélyezett módosított szervek száma – ha nem is rohamos mértékben, de –
növekszik. További jogszabály írja elő, a csomagoláson jelölni kell hogy az
élelmiszergyártás során felhasznált, engedéllyel rendelkező, módosított
organizmust. Általános szabályként fogadták el, hogy minden 0,9% feletti GMO
alapanyagot tartalmazó terméken jelölni kell a genetikailag módosított
összetevőt – ez azonban a gyakorlatban koránt sincs mindig így.

 

Problémás szója, problémás hús

Az OÉTI által 2004
és 2006 között végzett hatósági GMO-vizsgálat eredményei szerint számos
termékben fordul elő génmódosított összetevő, néhányban jóval 5%-on felül, a
csomagoláson azonban ezt nem mindig jelölték. Az összesen vizsgált körülbelül
öt tucat termék 39,5%-ában találtak GMO-maradványt –
ez az arány egyébként nagyobb, mint az Európai Unió
19,5%-os átlaga. Nemes Noémi, a Greenpeace magyarországi munkatársa olyan
hatósági mérésekről is tud, amelyeknél a hústermékek 59%-a tartalmazott
génmódosított szóját. A szóját igen sok élelmiszer gyártása során használják,
például pékáruk, szószok, édességek esetében, de a génmódosítást már nagyon
nehéz kimutatni – biztosan csak a hústermékek gyártása során is gyakran használt
szójafehérjében lehet. A vizsgálatok szerint olcsóbb hústermékekben,
felvágottakban, virslikben szinte kivétel nélkül volt génmódosított
szójaszármazék, szójamentesek csak a jobb minőségű, drágább húsok voltak.

Szakértők
szerint a termesztett szója 60%-a, de jó esetben is a fele módosított. Bár ezt
termeszteni az Unióban nem lehet, behozni igen, így természetesen a szójával
etetett állatok nagy mennyiségben fogyasztanak GMO-t. Európába leginkább
Argentínából és Brazíliából érkezik a szója: az argentin szója GMO-tartalma
gyakorlatilag 100%-os, a brazil szójáé 30, így az összes piacra kerülő szója
75%-a, azaz évente 35 millió tonna, genetikailag módosított. A behozott szója
10%-a kerül az élelmiszer-feldolgozó iparba, 90%-át pedig takarmányozási célra
használják.

 

Hiányzik a jelölés

A
már hivatkozott vizsgálat során több olyan terméket is találtak, melyek 5%
fölötti arányban tartalmaztak génmódosított szóját, bár a csomagoláson ezt nem
jelölték. Mint azonban Nemes Noémi elmondta, a gyártók felelősségre vonásakor
kiderült, hogy maguk sem tudtak arról, hogy génmódosított alapanyagot
használtak. „Ők ugyanis azt állítják, GMO-mentest kértek a beszállítótól, a
szállítóleveleken is az állt, hogy a termék GMO-mentes. Így természetesen ők is
becsapva érezték magukat, ezt azonban nem könnyű kiküszöbölni” – tette hozzá.
„Információink szerint például az egyik nagy konzervgyár azóta véletlenszerűen
teszteli a beszállított termékeket, és a tesztelés költségét visszaterheli a
szállítóra.” Hogy mi érdeke fűződik a szállítónak ahhoz, hogy GMO-s terméket
szállítson, ha a gyártó nem azt kért, arra Nemes Noémi sem tudott válaszolni.
Elképzelhető, hogy az árverseny nem teszi lehetővé, hogy költséges
GMO-mentességet vizsgáló tesztet végezzenek a beszállítók. A Greenpeace szerint
jelenleg az országban három olyan importőr van, amelyik a GMO-mentességet –
tehát a 0,1% alatti GMO-tartalmat – garantálni tudja. Gyakorlatban
GMO-mentességet elérni igen nehéz, hiszen a feldolgozóüzemekben keverednek a
termékek, ezáltal a GMO-mentes alapanyag is beszennyeződhet. Nem beszélve
arról, hogy a módosított génekkel rendelkező növények például a pollen vagy
magjaik útján keveredhetnek a nem módosítottakkal, így a „tiszta” állomány
megőrzése egyre nehezebb feladatnak tűnik.

 

Mikor kell jelölni?

Nemes
Noémi szerint a 0,9%-os „lélektani határ” egy félreértés eredménye, a
jogszabály ugyanis úgy szól, hogy a GMO-tartalmat minden esetben jelölni kell,
kivéve, ha ez az érték 0,9% alatti, és a GMO jelenléte véletlen, a gyártó nem
tud róla. Ez tehát a gyártót védi valamilyen szinten, hiszen mint fentebb
láttuk, a gyakorlatban igen nehéz GMO-mentes, valóban tiszta alapanyaghoz
jutni. Ha azonban a gyártó tudja, hogy alapanyaga, ha minimálisan is, de
tartalmaz módosított szervezetet, kötelessége jelölni azt. Németországban már
több ízben vontak felelősségre gyártókat, akik nem jelölték termékükön a 0,3%-os
GMO-tartalmat, holott tudomásuk volt róla.

A
GMO-t azonban csak akkor kell jelölni, ha az közvetlenül az élelmiszerbe kerül,
ha GMO-val takarmányozott állat húsát használják fel valamihez, azt már nem.
Greenpeace szerint azonban ezt is jelölni kellene, hiszen így a fogyasztónak
nincsen lehetősége a választásra. Erre vonatkozó javaslatukat, melyhez
Európában egymillió aláírást gyűjtöttek az elmúlt években, 2007 februárjában
adták át az Európai Uniónak. Magyarországon 25 ezer ember írta alá a petíciót.
Nemes Noémi elmondása szerint a megszólítottak között nem volt olyan ember, aki
elutasította volna az aláírást, ami arra utal, hogy a magyarok ellenzik a
génmódosított növények termesztését és a GMO-t tartalmazó élelmiszerek
gyártását.

 

Húsban nem, tejben igen

Magyarországon 2006-ban az OÉTI
publikálta egy – Vajda Boldizsár, Szabó Mária, Major Péter, Béki Emese és
Neszlényi Kálmán részvételével végzett – kutatását, mely kifejezetten azt
vizsgálta, hogy a GMO-val etetett állatok húsában jelen vannak-e a módosított
génmaradványok, és ennek lehet-e bármiféle következménye az emberi szervezetre.
A 175 GMO-t tartalmazó kukoricával etetett csirkéből való minták vizsgálata
során a kutatók azt állapították meg, hogy nem bizonyítható a génátvitel
jelensége, azaz az állat húsában nem volt jelen GMO-maradvány. A kutatást
végzők azonban siettek leszögezni, hogy „néhány minta bizonytalan eredményt
hozott, ezért további vizsgálatok szükségesek a témában”. Úgy vélték, a
bizonytalanság annak köszönhető, hogy a kimutatási módszer nem elég hatékony. A
módszerek azonban folyamatosan fejlődnek, így lehet, hogy egy most elvégzett
kutatás már más eredményt hozna.

Mindezidáig GMO-val etetett
állat húsában nem, csak a májában mutatták ki a génmódosított összetevőket, és
a jelenlét átmenetinek bizonyult, tehát etetés után megjelent, majd eltűnt –
legalábbis ezt az információt kaptuk az OÉTI-ben. Nemes Noémi, a Greenpeace munkatársa
szerint azonban léteznek olyan kutatások, melyek kimutattak növényi eredetű
DNS-t a tejben, vérben, sőt a boltban vásárolt nyers húsban is. A Greenpeace
szerint ezek alapján a génmódosított növényekből származó DNS-maradványok
valószínűleg ugyanígy kimutathatóak, sőt a tejben már ki is mutatták. A
Greenpeace Nincs az, amiről nem beszélünk
című kiadványa egy olyan kutatást idéz, mely szerint a „München melletti
Weihenstephani egyetemének munkatársai már 2000-ben DNS-szakaszokat találtak
egy gazdálkodó teheneinek tejében, aki évekig adott nekik génmódosított növényi
takarmányt. A vizsgálatokra Hessen Tartomány Tej- és Tejterméktanácsa adta ki a
megbízást 2000-ben, és a Greenpeace csak három évvel később (!) tudta azokat
nyilvánosságra hozni.” A szervezet szerint bizonyos, hogy a módosított gén a
takarmánnyal került az állat tejébe.

Megdőlni látszik tehát az
elmélet, miszerint az emésztés során minden, köztük a gének is lebomlanak. Az
már bizonyított, hogy a tejben ki lehet mutatni a GMO-maradványokat, és a
módszerek fejlődésével egyre nagyobb az esélye, hogy az általunk elfogyasztott
húsban is igazolják a jelenlétét. Hogy milyen következménye lehet a GMO-val
szennyezett élelmiszer elfogyasztásának az emberre nézve, arról azonban még
szinte semmit sem tudunk.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 12. számában.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás