Genetikailag módosított termékekről

Génmódosítás alatt azt a beavatkozást érjük, amelynek során az ember közvetlenül az örökítő anyagot módosítja a célszervezetben. Célszervezet az az élőlény, amelynek az örökletes tulajdonságait valamilyen célból megváltoztatták, a sikeres transzformáció után létrejövő élőlényt pedig GMO-nak (Genetikailag Módosított Organizmus) is nevezik.

A transzgénikus élőlények három generációba sorolhatók a géntranszformáció céljától, a transzgénikus élőlény felhasználási módjától függően. A GM-növények első generációját az agrotechnikai előnyök kiaknázása végett létrehozott GMO-k jelentik, amelyek egyben a legelterjedtebbek és legismertebbek is.

A második generációt olyan növények alkotják, amelyek főként az általuk termelt takarmány- és élelmiszer-alapanyagok minőségét tekintve térnek e hagyományos rokonaiktól.

A harmadik generációba főként biológiai reaktorokban használt mikroorganizmusok tartoznak, amelyek különleges gyógyszerek hatóanyagait, műanyagok alapanyagait és még számos más, az ipar számára fontos anyagokat állítanak elő; mezőgazdasági alkalmazásuk nem jellemző.

A GMO-k környezeti, biológiai, táplálkozás-élettani hatásának kutatása mind a mai napig nem zárult le, egyes szakértők szerint azok veszélytelenségét nem sikerült bizonyítani. Ami viszont mindenképpen mérhető, az a közvéleménynek a GMO-ra adott reakciója.

Az Európai Bizottság közvélemény-kutatásért felelős szerve, az Eurobarometer 2001-ben végzett felmérése alapján az uniós állampolgárok 94,6%-a ragaszkodik a transzgénikus és nem-transzgénikus élelmiszerek közötti választás jogához. Igen magas százalékban utasították el a GM-tartalmú élelmiszereket (70,9%), de ha mégis vásárolnának, azt elsősorban olyan megfontolások alapján tennék például, hogy a transzgénikus növényekből származó élelmiszerek várhatóan kevesebb növényvédőszer-maradékot tartalmaznak, és - esetenként - környezetkímélőbbnek tűnő technológiával termesztik azokat.

Hazánkban a 2002. évi LXVII. törvénnyel módosított 1998. évi XXVII. törvény vonatkozik a genetikailag módosított élőlények mezőgazdasági alkalmazására. A törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek, az élelmiszertörvény és annak végrehajtási rendeletei részletes eligazítást adnak a hazai felhasználók tevékenységéhez. Az engedélyezési eljárások Magyarországon egyelőre csak a kutatási tevékenységek végzésére szólnak. Ez azt jelenti, hogy 2003-ban GM-növény köztermesztésbe állítását nem engedélyezték.

Kísérleti termesztésére azonban többféle GM-növényre adtak ki engedélyt. Fontos szabály, hogy a GM-növényekből származó anyagokat takarmányok és élelmiszerek előállításához nem szabad felhasználni. A GM-termést annak betakarítása, vizsgálata után kötelezően meg kell semmisíteni.

A jelölési kötelezettség hazánkban ugyanúgy fennáll, mint az EU-ban. Ennek ellenére csak a legritkább esetben lehet a kereskedelemben olyan élelmiszert találni, amely a GMO-tartalmat jelölné.

A Dr. E. Wessling Kémiai Laboratórium Kft. akkreditált GMO-analitikai részlegében szűk körű, leginkább tájékozódó jellegű felmérést végeztünk 13, Budapesten forgalomba kerülő húsipari termék körében. Az eredmények azt mutatják, hogy a 13 mintából 5 tartalmazott transzgénikus elemeket. Így, bár minden megfelel a jogszabályi kötelezettségnek, mégis minden harmadik vörösáru-féleséggel együtt - ha kis mennyiségben is, de – fogyasztunk transzgénikus szóját. Hangsúlyozzuk, ez a kísérlet messze nem reprezentatív; valóban releváns következtetések levonásához átfogó és jól megtervezett felmérés szükséges.

A nem teljesen tisztázott élettani és egyéb biológiai hatások, a törvényi kötelezettségek, a fogyasztó biztonságának és választási jogának tiszteletben tartása miatt elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy a hazai GMO-analitikai tevékenység a hatósági ellenőrzések szerves részévé váljon. A laboratóriumi ellenőrzéseket szorgalmazza az EU-ban felépülőben lévő Élelmiszer-biztonsági Hivatal és a 2000-ben kiadott Fehér Könyv az élelmiszer-biztonságról is.

Biztató, hogy a hazai Élelmiszer-biztonsági Hivatalt létrehozó kormányrendelet megszületett, tehát várható, hogy a GMO kérdésének az eddig tapasztalhatónál jóval komolyabb figyelmet szentel majd a kormány. A GMO-analitikai laboratóriumok szakmai összefogása azért különösen fontos, mert a takarmányokba és az élelmiszerekbe kerülő transzgének kimutatása – különösen azok mennyiségi meghatározása – kifejezetten nehéz feladat. Ugyancsak nehéz hozzáférni azokhoz a referenciaanyagokhoz, amelyeket a minőségi és mennyiségi analízis során mint viszonyítási anyagokat kell használnunk.

forrás: Fogyasztóvédelem, 2003. október: Micsiani Adrienn, Szigligeti Tamás