Fűtés energiatakarékosan és (környezet)tudatosan

Miért fűtünk?

A kérdés első hallásra banálisnak tűnhet, mégis szükséges hozzá némi fogalmi magyarázat. A hőérzetünket, vagyis azt, hogy egy fűtött térben fázunk, melegünk van, vagy éppen kellemesen érezzük magunkat, a levegő hőmérsékletén kívül számos más tényező is befolyásolja. Nem túlzás azt állítani, hogy ezeknek a „másodlagos" szempontoknak a céltudatos összehangolása nagyobb hatással van a felhasznált energiamennyiségre, mint a termosztát csavargatása.

Akkor érezzük, hogy megfelelő a hőmérséklet, ha a fenti jellemzők a komfortzónánkon belül maradnak. A „csillagok szerencsés együttállása" mellett így a levegő hőmérsékletének kisebb szerep jut, és a többi - jobbára költségmentesen vagy alacsony költséggel - módosítható tényező beállítását követően, akár 2-3^oC-kal is csökkenthetjük azt, anélkül, hogy fáznunk kellene otthonunkban. Röviden tehát: a fűtés célja nem a levegő melegítése, hanem a kellemes hőérzet kialakítása.

Túlfűtés, és amit ellene tehetünk

Szinte minden lakóházban találkozunk kisebb-nagyobb mértékű túlfűtéssel. Mit is jelent a túlfűtés? Nagyon leegyszerűsítve: azt a helyzetet, amikor a rossz hőérzetünket - ez esetben a hidegérzetet - a fűtőtestek rákapcsolásával igyekszünk javítani. Mindenkinek ismerős: „De hideg van itt, feltekerem a fűtést!"

Nyilvánvaló, hogy amikor fázni kezdünk, ez a legegyszerűbb módja a kellemetlen érzés kiküszöbölésének, hiszen mégsem ragadhatunk egyből festőhengert, és nem festhetjük át a falakat, mondjuk, narancssárgára, hogy jobb legyen a közérzetünk. A megelőző szemlélet azonban - mint az energetikában, a fogyasztó- vagy környezetvédelemben általában - itt is célravezető. Gondoskodjunk jó előre, lehetőleg már a tervezéskor, arról, hogy otthonunkban olcsó üzemeltetés mellett is kényelmesen érezzük magunkat!

Energiatakarékos lakásfűtési rendszerek

Ha módunk van rá, és abban a történelmi helyzetben vagyunk, hogy már tervezési szinten beleszólásunk adódik a fűtési rendszer kialakításába, érdemes figyelembe venni néhány szempontot.

A cikk terjedelmi keretei nem teszik lehetővé, hogy a kor műszaki színvonalán a legjobbnak tartott eljárások és berendezések teljes körét ismertessük, azt azonban mindenképpen elsőként kell említeni, hogy a hőtermelő megválasztása hosszú évekre, évtizedekre meghatározza lehetőségeinket.

Piaci és technológiafejlesztési szempontból is egyre nagyobb teret hódító eljárás a hőszivattyús hőtermelés, amely gazdasági és környezeti szempontból egyaránt megfontolás tárgyát képezheti a fűtési rendszer tudatos tervezése során. Ma már olyan, a levegő vagy a talaj/talajvíz környezeti energiáját hasznosító, hőszivattyúk is forgalomban vannak, amelyek 1 kilowatt villamos energia befektetéssel 4-5 kilowatt hőenergiát juttatnak a fűtési rendszerünkbe, tehát - jelenlegi lakossági gázárakon és áramdíjakon számolva - gazdaságosabb üzemeltetést tesz lehetővé, mint a kazános hőtermelés.

A megtermelt hő lakáson belüli elosztása és felhasználása szintén fontos szempont a költséghatékony, környezet- és fogyasztóbarát fűtési rendszerek kialakítása során.

Fizikai törvényszerűség, hogy minél alacsonyabb hőmérsékleten tároljuk, osztjuk el és használjuk fel a közvetítő közeget (jelen esetben a meleg vizet) annál kisebb lesz a hőveszteség. A felhasználás során alkalmazott technológia befolyással van a hőleadás módjára, így a hő hasznosulására is. A radiátorok jórészt a levegőt melegítik, míg a padló-, fal- és mennyezetfűtések úgy sugározzák le a hőt, hogy az a levegő felmelegítése nélkül, közvetlenül a bent tartózkodók testfelszínén hasznosul. Ez az ún. sugárzásos hőleadás. Az eredmény: már egy 19^oC-os szobában is ugyanolyan kellemes lesz a hőérzetünk, mint egy radiátorral fűtött 21^oC-os helyiségben.

Az aktív, különböző energiahordozókat, földgázt, villamos energiát vagy éppen tűzifát felhasználó fűtési eljárások mellett különös szerep jut a passzív energiafelhasználó, energiatudatos építészeti technikáknak is.

Fűtés és széndioxid-kibocsátás

Hazánk energiafelhasználásából több mint 40 százalékban részesedik az épületek létesítése és üzemeltetése, ami azt jelenti, hogy az ebből eredő környezeti hatások arányos része is a lakásszektornak a számlájára írható. A negyven százalékba az irodák és középületek fűtési és hűtési energiafelhasználása is beleszámít, és a lakásfűtés csak egy, de nem elhanyagolható részt tesz ki.

Nem járunk távol az igazságtól, ha a sok helyütt ökölszámként emlegetett „5% energia-megtakarítás 1°C léghőmérséklet-csökkentésenként" törvényszerűséget vesszük alapul a környezeti hatások becslése során.

Nézzünk egy példát: képzeljünk el egy új, száz négyzetméteres házat négyméteres belmagassággal, amely megfelel a szigorú szabványkövetelményeknek, jól szigetelt és alacsony a hővesztesége. Ha a házat földgázzal fűtjük, az éves hőigény fedezéséhez körülbelül 1270 köbméter gázra lesz szükségünk, ami hozzávetőleg 130 000 forint kiadást jelent. Ez a fogyasztás - az alábbi táblázatban foglaltak szerint - 2,4 tonna széndioxid-kibocsátást eredményez egy fűtési idény során.

Táblázat: A különböző fűtőanyagot felhasználó fűtési módok éves széndioxid-kibocsátása egy 100 négyzetméteres ház esetén:

*Mivel a fatüzelés - szemben a szénnel, olajjal és gázzal - nem juttat többlet szén-dioxidot a levegőbe, csak annyit, amennyit a növény az élete során megkötött, ezért ezt az értéket praktikusan 0-nak kell tekinteni. Az abszolút értékben kibocsátott mennyiség egyébként 4733 kg/év körül adódna.

**Jó minőségű, „A" energiaosztályú hőszivattyúval

Mit lehet tenni a költségek és a széndioxid-kibocsátás csökkentése érdekében?

A fentiekben leírt módszerek helyes alkalmazásával érjük el, hogy az eddigi, mondjuk, 22^oC-os belső hőmérséklet helyett már 21 fokon is kellemesen érezzük magunkat! Ez egy gázfűtéses lakásnál körülbelül évi 12 500 Ft évi megtakarítást és 120 kg széndioxid-kibocsátás csökkenést fog eredményezni. Persze a „legtisztább" mégis az, ha valamilyen megújuló energiaforrással - mondjuk tűzifával - fedezzük a hőigényünket, így ugyanis zéró széndioxid-kibocsátást érhetünk el. 

Végezetül a korábbi példánkon keresztül érdemes egy kis kirándulást tenni a hőszivattyúk világába. Egy jó minőségű berendezés a mintaházunk hőigényét már évi 3000 kilowattóra villamos energia befektetésével képes fedezni, ami kb. 95 000 forintba kerül. Ennyi villamos energia előállítása az erőműben 1,17 tonna széndioxid-kibocsátást jelent, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a korábbi üzemeltetési példához képest - anélkül, hogy egyetlen fokot is változtattunk volna a léghőmérsékleten - 50%-kal csökkent háztartásunk fűtésből fakadó környezetterhelése.

Tudatos magatartással tehát még azokban az esetekben is van módunk hatást gyakorolni a lakóházunk energiafogyasztására, amikor az épületszerkezeti elemek és az ellátórendszerek korszerűnek mondhatók -  nem beszélve azokról a helyzetekről, amikor az „örökölt" műszaki színvonal nem éri el a kor kívánalmait.

A szerző környezetmérnök, energiagazdálkodási szakmérnök.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 13. számában.