Fair trade, másodszor!

A cikket elolvastam, az azt követő hozzászólásokat már nem, úgyhogy ha valamit ismételnék, ami már elhangzott elnézést, viszont pár kérdésre reagálnék a cikk kapcsán.

Én borokkal foglalkozok, e miatt sok eleme a fair trade koncepciónak számomra, mint ahogy a legtöbb borbarát számára is magától értetődő, ilyen a kistermelők védelme, a fenntartható hagyományok.

Azonban amiért elsősorban írok az egy pár angol nyelvű cikk, amelyet a fair trade borokról olvastam. Ezek még egyelőre Angliában és az Egyesült Államokban is eltörpülnek a fair trade kávé és kakaóértékseítés mennyiségtől, de dinamikusan fejlődnek.

A minőség kapcsán tartom érdekesnek, amit ezekben a cikkekben olvastam, hiszen arra kitér ennek a cikknek a szerzője is. Angliában és az USA-ban mind azt tapasztalták, hogy egészen addig amíg minőségben nem tartanak egy szinten a fair trade borok a többi hasonló árkategóriájú palackkal, addig gyakorlatilag csekély volt az érdeklődés irántuk. Az utóbbi években azonban ugrásszerű fejlődés volt tapasztalható a Dél-Afrikából, Argentínából és Chiléből érkező borok esetében, így egyáltalán nem adakozásnak számít vásárlásuk. Árkategóriában pedig gyakorlatilag megfelelnek hasonló minőségű társaiknak. Egy Angliában eladott palack árából 50 cent megy a szociális projektekre, ami nem jelent jelentős árkülönbséget a 4-8 font közötti palackárakat tekintve.

Angliában tavaly jelentősen nőtt a fair trade borok forgalma a gazdasági válság ellenére.

én realista indulatait nem értem (ha jóindulatú vagyok és nem akarom érteni). költse arra a pénzét, amire akarja. senki nem kényszeríti puskával egy fair trade boltba. mégcsak agymosott marketinggel sem. ez egy lehetőség, eltörpülő pici kis szeletke a költségminimalizáló-profitmaximalizáló globális piaccal szemben

ellenben vicces, ahogy realista (bár hevesen tagadja) "értéksemleges" cimke örve alatt agymos, és értékelveket puffogtat maga is: hogy kisgazdaság rossz, protekcionizmus rossz, nem intenzív mezőgazdaság rossz, magasabb hozam jó, piac jó, latifundium jó, alamizsna jó stb.

ezek lehetnek az ő elvei, másoknak meg, ha az értékek terén is el tudna akár realista is képzelni szabad választást, mondjuk más. csak a vita örve alatti hittérítést nem értem, mire föl. talán zavarja, hogy mások nem az ő elvei szerint gondolkodnak? hogy neki nem tetszik, ezt már lehet tudni, hogy az economistnak nem tetszik, ezt is lehetett sejteni, hivatkozott cikk nélkül is, engem nem is a "megmondom a tutit" zavar, hanem a kétszínűsége. hogy akkor vállalja, hogy ő vallási fanatikus, nem "szabad verseny" hívő, ideológiák terén legalábbis

bírnám ám, ha egész magyarországon nem 1 db fair trade jellegű üzlet lenne (de jó persze, h ez is van), és ott nemcsak desszert, kávé, dísztárgy lenne, hanem többféle élelmiszer, ruha is. én mint tudatos fogyasztó szívesen vásárolnék ilyesmit, ha már előállítani nem tudom

Tisztelt Hapci!

Úgy érzem kicsit eltértünk az eredeti témánktól és eléggé kiterebélyesedett a vita anélkül, hogy az első hozzászólásomban megfogalmazott kétségeimre választ kaptam volna. Azonban igyekszem válaszolni az Ön felvetéseire is.

Ön egy igen érdekes és számomra néhol összeesküvés elmélet szerű képet vázolt fel a globális gazdasági rendszer állapotáról. Ezen intézmények és a szabad kereskedelem közé egyenlőségjelet tesz. Ebből kifolyólag feltételezi, hogy a világon szabad kereskedelem működik.

Ez egy elég nagy tévedés vagy csúsztatás. A szabad kereskedelem ötlete és közgazdasági háttere (egyik jeles képviselője David Ricardo) ugyanis már a 18. században létrejött. A szabad kereskedelem egy olyan piacot tart ideálisnak, melyen nem léteznek kereskedelmi akadályok az egyes országok között. Ez egyáltalán nem jelenti ugyanazt, mint a Valutaalap vagy a Világbank, mely a szabad kereskedelemtől teljesen független és más funkciókat lát el. (valójában nincs is semmiféle kereskedelmi funkciójuk)

Az Ön által leírtaknak csupán annyi relevanciája van, hogy Bretton Woodsban tényleg döntöttek az ITO (International Trade Organization) létrehozásáról, melynek célja lett volna a nemzetközi kereskedelem egységes szabályainak kidolgozása és a kereskedelmi akadályok (vámok, kvóták) fokozatos eltörlése. Ez a szervezet azonban a jelentős ellenállás miatt nem jött létre. Létrehozását az USA szenátusa is leszavazta, mivel féltették a saját belső piacaikat. Ezek után jött létre a jóval korlátozottabb jogkörű GATT (mely csak egy szerződés és nem szervezet). A GATT-ból lett 1994-ben a WTO, mely céljaként tűzte ki többek között a kereskedelmi korlátozások leépítését (mivel az az előző 47 évben sem jött létre). A szervezet kétharmadát a fejlődő országok teszik ki, melyek szorgalmazzák a korlátozások leépítését, hogy létrejöhessen a szabad kereskedelem.

Ön hivatkozik az EPAs-ra. Ez valóban célul tűzte ki, hogy a kereskedelmi akadályok eltörlésével a fejlődő országok termékei is bejuthassanak az EU piacaira. Sajnos ez csak a mezőgazdasági termékekre vonatkozik és még nem is valósult meg. Figyelembe véve a korábbi példákat és az európai mezőgazdasági lobbi erejét vannak kétségeim mennyi idei fog ez eltartani. Ha egyszer a jövőben mégis megvalósul, akkor sem küzdhetnek egyenlő eséllyel az agyontámogatott európai gazdák termékeivel.

Látható, hogy a szabad kereskedelemtől még igen távol állunk, érthetetlen, hogy lehet mégis őt okolni a fejlődő világ összes problémájáért.

A fair trade-re visszatérve szerintem egy fogyasztót sem vigasztal, hogy a termelőn kívül a másik 3 kereskedő külön-külön is ugyanakkor extraprofitra tesz szert (a normál profiton felül, amit a „profitéhes neoliberális” cégek kasszíroznak). Etikátlan azt a benyomást kelteni, hogy azért fizetünk többet a termékért, hogy a plusz összeg visszajusson a termelőhöz, mikor annak jóval nagyobb hányada landol a kereskedő cégeknél.

Két út áll a vásárló előtt. Vesz egy fair trade kávét 4000 forintért, melyből a hagyományos piaci díjon felül 360 forint visszajut a termelőhöz és 1640. Vagy veszünk 2000 forintért egy hagyományos kávét és a maradék 2000 forintot egy megbízható jótékonysági szervezeten keresztül juttatjuk el a harmadik világba. Ennek az összegnek 80-90% célba is fog érni kb. 1700 forint.
Ezen lehetőségek fényében tessék tudatosan dönteni és vásárolni!

Tisztelt Realista!
Fontos, hogy tisztában legyünk - a napi hírek folyamatos követésével - a világban zajló, egymással kölcsönhatásban lévő folyamatokkal. Ha már a híreknél vagyunk, meg kell jegyeznem, hogy a világ jelentős médiája Tokiótól Los Angelesig kilenc nagy médiabirodalom kezében van. Olykor meglepő fejleményekről olvashatunk egyes újságokból és televízióból annak megfelelően, ahogy azt a társaságot felügyelő mágnás óhajtja. Furcsa, válogatott információk jutnak el hozzánk a Gonosz és Jó viszonyáról, az egekig magasztalt világkereskedelemről és a gyakran támadott méltányos kereskedelemről. Itt álljunk meg pár mondat erejéig. A jelenkorban használt szabadkereskedelem kifejezés ötlete a II. világháború után merült fel amerikai közgazdászok fejében. A bretton woods-i intézményeknek valóban az lett volna az eredeti céljuk, hogy a háborúban kárt szenvedett országok olyan előnyös hitelekhez, kölcsönökhöz jussanak, mely segítheti a győztes hatalmak mögé való felzárkózást. Azt sokan nem tudják, hogy milliárdos vállalkozók hiteleztek annak a Valutaalapnak, illetve Világbanknak, akik később továbbadták a pénzt (irdatlan kamatok mellett) a fejlődő országoknak. A vállakozók pusztán egy befektetésnek tekintették a Világbankot és a Valutaalapot, akik busás hasznot vártak befektetett pénzükért. Azokat az országokat, akik megfulladtak saját adóságaikban, neoliberális szerkezeti átalakításra kötelezték adósságaik fejében, melynek kivitelezését természetesen a szervezet határozta meg. így lehet, hogy egyes országok dollárfüggőségbe kerültek, kitéve a gazdaság ingadozásának. Ennek "köszönhető" Brazília, Argentína és Thaiföld gazdasági összeomlása a közelmúltból. És ennek a mindössze 1000 közgazdász által képviselt Világbanknak az irányítása alá került Chile jelenlegi kormányzása. Az nem igaz, hogy az EU és az USA bezárja a piacait, hiszen a jelenlegi soros EU elnök kezdeményezésére indul el az EPAs (Economic Partnership Agreements), mely az ACP országokat hívatott megerősíteni. Mindent tökéletesen ki is dolgoztak, csak éppen az érintett országokkal felejtettek el egyeztetni. Mivel a WTO már kellően lejáratta magát a világ előtt, szép új köntösbe bújtatják a régit. Olyan, mint a Renault 11-es motorja Dacia kaszniban. Dél-Amerika felismerte, hogy nem igazán éri meg neki országai teljes költségvetését pusztán a kamatok befizetésébe fektetni, úgyhogy ők már "köszönik szépen" és kiszálltak a Valutaalap körhintájából. Most elindul Latin- és Dél-Amerikában egy régi-új kezdeményezés, mely a belső értékeket, munkaerőt, szociális jogokat védi. Mindez úgy csapódik le az elkötelezett médiák képernyőin, mintha a Gonosz tenné meg első lépéseit a világ elpusztítása felé. Biztos ez? Nem az lehet, hogy a szabadkereskedelem mögé bújtatott amerikai érdekek szenvednek csorbát egy új gazdasági egység felállításakor. Ebben van szerepe egy ultra hasznot mellőző, a fenntarthatóságot szem előtt tartó kereskedelemnek, mely természetesen magába foglalja az egyén döntésének tiszteletben tartását. A méltányos kereskedelemben minden láncszem ellenőrizhető, elkülöníthető más neoliberális cégektől, akiket "az évről évre nagyobb profit, kisebb befektéssel" elv hajt. A mozgalom kimutathatóan a 60-as évektől él és virul, amely az elmúlt hat évben megduplázta a forgalmát. A rendszer felépítése, amelynek bizonyára Ön is utánanézett, nem engedi meg a nagyobb haszonkulcsot egyik fél javára sem. Ez ugyanis a rendszer tíz éven belüli összeomlásához vezetett volna. Nos, nem úgy áll a dolog, hogy a méltányos kereskedelem az elkövetkező évtizedekben halálra lenne ítélve.
Üdvözlettel: Hapci

Tisztelt Realista.
Ismételten úgy veszem ki szavaiból, hogy Ön a Fair trade mozgalomra mint a mai világunk rákfenéjére tekint ahol kapzsi meggazdagodni vágyók még több nyereséget kívánnak zsebre tenni az emberiség kárára.
Megismétlem hogy ez nem igaz! Higye el én is csak olyan szinten közelítem meg érzelmi alapon a kérdést mint maga!Az én olvasatom szerint Önt is elragadja az indulat csak éppen a másik oldal felé billen.Szerintem elfogulatlan olvasók ezt észre is veszik.
Természetesen én sem hiszem, hogy maga a szabad kereskedelem felelős a kialakult helyzetért a világban.Sőt!Véleményem szerint -ami megeggyezik európai kollégáim véleményével-a szabadkereskedelem művelői felelősek mindezért!!!
A tudományos dolgozatokat egyáltalán nem tekintem értelmetlen badarságnak hiszen én is igyekszem a kérdést a maximális mélységben feldolgozni, talán tudományos szinten is a jövőben.DE úgy gondolom hogy a "logikai keretben való észérvek ütköztetése közben " én teszek valamit embertársaimért, és esetleg a fair trade keretein belül eljuttatott plusz jövedelemből és a helyszínen végzett önkéntes munkával, melyet más civil szervezetekkel együtt fair trade szervezetek végeznek, segítek hogy valami végre elinduljon.
Meg kell érteni hogy a parttalan viták és látszat nemzetközi megeggyezések árnyékában ez a kereskedelmi rendszer nem hogy javulna, hanem ellenkezőleg,gyors iramban romlik!
Ezért kell kilépnunk a saját árnyékunkból és igen, ahogy Ön is említette tudatosan kell élnünk és vásárolnunk, meg kell gondolnunk hogy a multinacionális cégek szűk tulajdonosi köreit gazdagítjuk tovább az általunk elképzelni sem tudott mértékre vagy most már ténylegesen, effektíve vagy operatív -bárhogy is mondom- teszünk mi is valamit.
A termékek árait pedig össze lehet és kell is hasonlítani.A tudatos vásárló veszi a fáradságot és elmegy olyan üzletbe ahol kizárólag ilyen árucikkeket forgalmaznak és nem hisz egyes olyan üzletek árpolitikájának akik a szabadkereskedelmet a fent említett módon üzik.
Én is mondanék példákat hiszen nap mint nap ilyen termékek között élek.
250 gramm fair trade kávé mely bio termesztésű ráadásul 100% arabika kávétartalmú, 980 Ft-ba kerül.Szemben az azonos minőséget képviselő de nem fair trade és nem bio 100% arabica La...za kávéval amely 999Ft.Az utóbbi esetében 100ft kisker árból 1-3 ft üti a termelő markát.Fantasztikus. Az Ön által említett minőségi kávé melynek 2000 ft kilója sajnos olyan anyagokat is tartalmaz amit nem neveznék kávénak, nem kis mennyiségben.Ezen azt hiszem egy kávészakértővel sem vesznénk össze négyszemközt, nyilvánosan már nem vagyok olyan biztos ebben.Ezen kívül olcsobb kávékat is árulunk melyek ugyanilyen minőséget képviselnek.
Kézműves termékeink ára szintén versenyképes az itthon forgalmazott hasonló termékekkel, sőt! Természetesen nem versenyezhetünk - és nem is kívánunk- a Kínából konténerszámra érkező "afrikai", "dél amerikai" néha "magyar" termékekkel.
Egy fair trade nagykereskedő nem tud versenyezni olyan multival sem akinek esetleg saját hajóflottája van és olyan mennyiséget vásárol fel aminek az árából talán kis hazánk gondjai is megoldódnának. Ennek ellenére az Ön által említett plusz nyereség nem jelenik meg sehol a fair kereskedelmi láncban természetesen.Ha alaposabban megvizsgáljuk a fogyasztói árakat ez ki is derül.
Reklámra pedig ugyanúgy szükség van mint az egyéb termékeknél,de azt hiszem nem haragszik meg senki ha nem a megszokott módon történik ez.A fair tradet reklámozó társadalmi szervezetek általában tulajdonosai a fair nagykereskedő cégnek vagy az hozta létre őket mivel ez a munka minden esetben önkéntes társadalmi tevékenységgel jár együtt ami tőlünk nyugatra illetve hazánkban is nagy hagyományokra tekint, bár mi egy kicsit elfelejtkeztünk róla.
Hazánkban is léteznek egyesületek és alapítványok melyek foglalkoznak a témával, tudásukat, szabadidejüket beleadva csupán azért mert felelősséget éreznek és igényük van önmaguk felé hogy végre tegyenek valamit azokért az emberekért akiknek a nyomorán gazdagodott meg a fejlett világ.Sajnos hazánkban a sorozatos botrányok majdhogynem pejoratív értelművé tették az alapítványokat de azért elismerhetjük hogy vannak "igazi" alapítványok is nem kis számban.
Végül pedig én is élnék az Ön által oly szívesen használt végső konklúzióval.Tudjuk hogy mozgalmunkkal nagyon sok ellenérdekelt félnek sok kellemetlenséget okozunk. Ők nem is félnek bevetni ellenünk a jól megszokott elvtelen és aljas módszereiket ( itt megjegyzem hogy nem szenvedek üldözési mániában, papírom van). Mindezek ellenére tennünk kell valamit és ugy gondolom mindenkinek vállalnia kell azt hogy a világ gazdagabbik feléhez tartozva segítő kezünket nyújtsuk azoknak az embereknek akiknek a "hátán" gazdagodtunk meg. Mi a fair tradet választottuk mert azt gondoljuk ez az az alternatíva mely megváltoztathatja a jelenlegi rosszul működő szabadkereskedelmet amely az élharcosaival együtt egyre mélyebbre taszítja a harmadik világot, esély sem adva a fejlődésre.
Tudni kell, mi nem vagyunk hittérítők. Hisszük, hogy az emberek el tudják dönteni mi módon segítsenek vagy ne segítsenek.A fair trade csak egy lehetőség melyet felajánlunk nekik azzal hogy elhoztuk Magyarországra ezeket a termékeket.
Mi is szeretnénk célzott támogatást nyújtani ahogy Ön, de úgy gondolom előbb ki kell kényszerítenünk a változást mert választott vezetőink itthon és európa szerte,önmaguktól nem fogják és talán nem is tudják ezt megtenni.
Tisztelettel
Fair trader

Tisztelt Fairtrader!

Nehéz dolog Önnel vitába bocsátkozni, mert a kérdést jórészt érzelmi alapon közelíti meg. A tudományos dolgozatok kifejezést pedig mintegy értelmetlen badarságot fogja fel. Holott ez a logikai keret lenne, ahol észérveket ütköztethetnék és amely tényleg leírja a világ dolgait és a köztük lévő logikai kapcsolatokat. Én elhiszem, hogy Ön a fairtradet egy jó dolognak tartja, ha egyéni termelőkre lebontva nézi, de a világ ennél egy jóval bonyolultabb és összetettebb valami, a dolgokat globális szinten összefüggéseiben is érdemes vizsgálni. Azt hiszem minden más vita parttalan, ahol érzelmi töltettel bíró, hosszú jelzősszerkezetekkel dicsérjük vagy bíráljuk a dolgokat szimpátiánktól függően. Amennyiben Ön hajlandó az észérvekkel való vitára abban szívesen partnere vagyok, de ez esetben szükséges lenne, hogy válaszoljon az első írásomban felvetett gondolatokra. Amennyiben az érzelmi megközelítést választja, azt hiszem felesleges minden további vita.

Szeretnék eloszlatni egy széles körben elterjedt tévhitet, amit Ön is képviselt, mégpedig, hogy a szabad kereskedelem felelős a harmadik világ problémáiért. Sajnos vagy a szabad kereskedelem fogalmával vagy a fenn álló viszonyokkal nincsenek tisztában, akik ezt mondják, de azért közben sűrűn átkozzák a szabad kereskedelmet. A szabad kereskedelem lényege pont az lenne, hogy a harmadik világbeli országok szabadon bevihetnék a gazdag európai és amerikai piacokra a termékeiket. Számos olyan mezőgazdasági termék van, ami viszonylag alacsony tőkebefektetést igényel és a fejlődő országok kedvező földrajzi adottságaik miatt jóval hatékonyabban tudnának előállítani. Ha ezek a termékek a fejlett országok piacaira kerülhetnének az óriási bevételi forrást és rengeteg munkát biztosítana a fejlődő országoknak. Ezzel szemben azt látjuk, hogy mind az EU mind az USA bezárja a piacait, hogy védje a saját termelőit és inkább szór egy kis alamizsnát a méltán elégedetlen országoknak. Ezt hívják protekcionizmusnak, ami szöges ellentétben áll a szabad kereskedelem gondolatával és elveszi a boldogulás és felemelkedés lehetőségét a fejlődő országoktól. Nonszensz dolog a harmadik világbeli országok minden bajáért az egyébként meg sem valósuló szabad kereskedelmet hibáztatni. Nem a szabad kereskedelem a felelős, ha például egyes országok jogrendszere nem tiltja a gyermekmunkát vagy az állam nem képes saját területén betartatni a törvényeket.

Hogy jó üzlet-e vagy sem azt nézzük meg egy konkrét példán. A kávé világpiacai ára 50 dollár körül mozog 45,5 kilónként, míg ugyanekkora mennyiségért 136 dollárt fizetnek, ha fairtrade és bio egyben. Ez egy kilóra vetítve azt jelenti, hogy 1,9 dollárral kb 360 forinttal fizetnek többet a fairtrade kávéért kilónként. Az ember azt várná, hogy ennyivel kell többet fizetni egy kiló fairtrade kávéért a boltban, hiszen a többi költség megegyezik. Vagyis nem is egyezik meg, hanem lényegesen kevesebb a fairtrade esetében! A fairtradet azzal hirdetik, hogy sokkal kevesebb kereskedő kezén megy át az áru, tehát nyilván ez kevesebb költséget is jelent, kevesebben akarják levenni a saját hasznukat. Ezen kereskedők nyilván etikusabbak és így nem törekednek akkora óriásprofitra mint a nem etikus társaik. Ezen kívül a hagyományos kávék reklámozására hatalmas összegeket költenek, a fairtrade kávéra azonban nem, sőt ezt ingyen el is végzik bizonyos társadalmi szervezetek. Mindezek ellenére azt látjuk, hogy egy kiló fairtrade kávé ára 4ezer forint körül mozog, míg 2ezer forintból már egy jó minőségű hagyományos kávét lehet kapni. Hogy lehetséges, hogy 360 forint vagy annál kevesebb helyett 2000 forinttal kerül többe egy fairtrade kávé? Ne legyenek kétségeink az a 1640 forintos haszon valakinél megjelenik és ez a valaki nem a termelő. Nem állítom, hogy ez az extraprofit az Önéhez hasonló világboltokban jelentkezik, lehet, hogy az Ön nagykereskedője zsebeli be. A lényeg, hogy a fogyasztó pénzéből valaki egy csekély részt ad a reklámként használt rászoruló termelőknek, míg a jóval nagyobb részét zsebre rakja.

Kedves fogyasztó társaim, ne hagyjuk , hogy elvtelen és unfair módon valaki a rászorulókat reklámként felhasználva hatalmas összegeket húzzon ki a zsebünkből! Ha tényleg jótékonykodni akarunk akkor juttassuk el az erre szánt összeget egy megbízható jótékonysági szervezetnek, ahol nem csak az adományunk egy csekély hányada fog eljutni a címzetthez és nem egy élelmes kereskedőcéget fog gazdagítani. Vásároljunk tudatosan!

Tisztelt Realista

Az én véleményem szerint lehet a free vs. fair kereskedelem kérdésében évekig vitázni, de eljött az idő amikor tennünk kell valamit nekünk állampolgároknak is. A szabadkereskedelem jollakott és feltörekvő szereplői követik el azokat a hibákat amelyeket felsorolt (környezetszennyezés exportálása,gyerekmunka,végletekig kiélezett versenyhelyzet)
A fair trade világmozgalom megmutatja hogy igenis van alternatívája a jelenlegi elvtelen szabadkereskedelemnek és nem feltétlen kell mások kárára gazdagodnunk,ami engem és még rengeteg embertársamat kifejezetten zavar.A fair trade a mi eszközünk ami az évek során számottevő erővé nőtte ki magát tőlünk nyugatra.
Az a feltevés hogy ez csak egy új módszer egyes személyek részére a meggazdagodáshoz egyenesen sértő megállapítás, feltehetően Ön nem ismer egy worldshop tulajdonost illetve nagykereskedőt sem.Ha szeretne megismerkedni velünk,a meggazdagodni vágyókkal,keresse fel Magyarország első fair trade világboltját Budapesten (www.fairtradecenter,hu) és rajtunk keresztül talán megváltozik ezen elképzelése.
A multik hozzáálása pedig úgy vélem egy kikényszerített eredmény,mivel hatalmas a keresletet e termékek iránt tény mellett Ők sem mehetnek el.
Vajon eddig Ők miért nem fizettek olyan felvásárlói árat amelyből a termelő megfelelően tudta volna iskolázni gyermekét?Erre a kérdésre azt hiszem mindannyian tudjuk a választ.
A helyi iskoláknak juttatott támogatás általában ott bukik el hogy nincs is helyi iskola vagy az állami szervezetek felügyeletében történő segélyezésről csak éppen a segítendő nem értesül.
Szóval mit csináljunk ez ellen?Írjunk tudományos dolgozatokat hogy ejnye-bejnye nem szabad? És a fair trade is csúnya dolog mert vannak negatívumai?
Mi inkább azt vállasszuk hogy magasabb bért juttatunk a termelőknek és úgy ondoljuk Ők is legalább olyan tehetségesek mint mi, nincs szükségük alamizsnára, felépítik az iskolájukat, nem küldik munkába gyerekeiket, és a fejlődés útján tovább tudnak lépni egy kis segítséggel.
Tehát úgy vélem ha lefejtem a "csillogó mázat",akkor talán az egyetlen jelenleg működő féket találom alatta,ami talán meg tudja akadályozni a fejlődő országok,örökös fejlődő országokká való átalakítását.
Az felelős döntéshozókra voksolást én is szeretném megérni,de addig is azt hiszem a méltányos kereskedelemre voksolok.

Legmélyebb tisztelettel
Fairtrader

No, lehet hogy nekem nem sikerül ílyen szépen összefoglalni megérzéseimet ezzel kapcsoltaban, de azért megpróbálom: Ha egy (elmaradottabb) országban, ha valaki ki tudja használni ezeket a "Fair trade" előnyöket, akkor az nagy valószínűség szerint a "nagybani" előállító. Ő fogja papíron "bérbeadni" saját embereinek a kisebb területeket, amelyeket elvileg a bérlő fog megműveltetni "emberségesebb" körülmények között. Gyakorlatilag ugyanazok, ugyanolyan körülmények között dolgoznak rajta, csak az esetleges ellenőrzésekhez szükséges "papírmunkát", bizonyítékokat készítik el. Lévén, hogy ezek kis tételben állítanak elő, távoli nehezen megközelítheltő vidékeken, ezért a valós, tartós ellenőrzés meglehetősen nehézkes lenne. Főleg olyan országokban, ahol nagy a szegénység a helyi ellenőrzés könnyen megvásárolható. Ha már az elmaradottabb országoknál járunk: nagyon sok orszák a belső háborúk miatt fejletlen. Ezeknél az országoknál aki a "Fair trade"-en keresztül extraprofithoz jut, az nagy valószínűség szerint valamelyik felet fogja támogatni. 2, Sokkal hatékonyabb lenne, ha az elmaradott országokban az oktatást kellene fejleszteni, sok fiatal külföldi tanítását fizetni, azzal a feltétellel, hogy mindenképpen visszatér hazájába (ez is fontos, különben csak ártunk az "agyelszívással". Az így képzett mérnökök(!), orvosok, közgazdászok már tudnák, hogy mire van igény, azt hogyan lehet előállítani. Arra viszont figyelni kell, hogy ezekre az országokra nem szabad ráeröltetni a nyugat-európai életformát, kultúrát, mert az csak feszültséget szül. 4,A "fair trade" így csak alamizsna, nem tanítja meg arra, miképpen kell termelni, kereskedni. Meg kell nézni Ázsia fejlődő országait - ahogy Lenin is monda: Tanulni, tanulni tanulni! De a "fair trade" nem ebben akarja támogatni, hanem abban hogy hogyan nem lehet gazdaságosan termelni. Aki pedig nem gazdaságosan termel, ott sok az élőmunka, a végtermék árában nagyon nagy rész lesz az emberi költség. Azaz érdekelt lesz abban, hogy minél olcsóbban (rossz munka/egészségügyi körülmények között) termeljen. Azaz, ha egy 1 dollárért eladható termék előállítsánál 60-80cent az élőmunka, akkor ha a minimális életben maradási minimumot fizetik, akkor nem teheti meg az aki előállítja, hogy 1,5-2 dollárt költsön emberenként. Aki gépesít, annál az élőmunka költség alacsony lesz, akkor nyugodtan lehet jobb körülmények között dolgoztatni azt a kevés (de jól képzett) dolgozót, aki a gépet kezeli. Nem csak azért, mert megteheti, hanem azért is mert ez az üzleti érdeke. Így az élőmunka költsége pár százalékra mehet le, azaz az 1 dollárért eladható terméknél csak 2 cent az élőmunka, akkor nem gond 4-6 centet költeni rá. Tehát aki nem a fejlesztést támogatja, az alamizsnát ad, és azon igyekszik, hogy nehogy a szegényebb területek is fejlődjenek. A fejlett világ: - védővámokkal védekezik a fejletlenebb világ termékei ellen, - a környezetvédelmet úgy oldja meg, hogy exprotálják a szemetet, veszélyes hulladékot a fejletlenebb világba (Nagy Britannia háztartási szemetének 80%-a megy Ázsiába "újrafeldolgozásra") Tudni kell, hogy a felemelkedés sehol nem megy egyik napról a másikra: Kína a mai napig rendkívül elmaradott ország (ha az emberek életszínvonalát nézzük), annak ellenére, hogy 20 éve minden évben 12-15%-os növekedést produkál. Pedig Kína mindent megtesz saját gazdasága fejlesztése érdekében.

Tisztelt Szerkesztőség, Tisztelt B. Zs.! Előszöris szeretném megköszönni, hogy válaszra méltatták a felvetéseim. Másodszor pedig szeretnék válaszolni a hozzászólásomat ért kritikákra. Előtte azonban szeretném figyelmükbe ajánlani a The Economist neves gazdasági hetilap legújabb kiadását, mely a „Good food? -Why ethical shopping harms the world” főcímmel jelent meg és elég kritikusan szól a fair trade-ről. Válaszomban, bár néhány helyen érintem az itt leírtakat, nem kívánom az itt elhangzott újabb kritikákat felvetni, azonban azt hiszem ez is megérne egy alaposabb elemzést. "Több-e, más-e a fair trade, mint jótékonykodás?" Amennyiben azt vesszük, hogy egy meghatározott áron megszerezhető termékért annál tudatosan magasabb összeget adunk azért, hogy segítsünk valakin, akkor azt mondhatjuk, hogy a kettő közötti szumma nem más, mint jótékonykodás. Akkor is, ha próbáljuk ennek ellenkezőjét tudatosítani. Különösen igaz ez, ha olyan termékek előállítását támogatjuk ezzel melyek egy része nem is kerül felhasználásra. (gondolok itt arra pl, hogy a megtermelt kávé mennyisége meghaladja annak felhasználást)Azon felvetésemre nem sikerült megnyugtató választ adni, hogy vajon a fair trade-re szánt kiadások nem csökkentik-e a jótékonykodásra szánt összegeket. Amennyiben így van az igazán káros, hiszen ez a mechanizmus sokkal költségesebben juttatja el a jótékonyságra szánt összegeket azok címzettjeihez. (magyarázatként lásd következő kérdéskör) Az is kérdéses ez esetben, hogy azokat kell e támogatni a gyakran magas munkanélküliséggel sújtott országokban, akiknek már eleve van munkájuk. Dőreség lenne azt hinni, hogy aközött kell választanunk, hogy a munkáért fizetünk többlet pénzt vagy élelmiszer csomagokat küldünk adományként. Támogathatjuk hosszú távú befektetésként a fiatalok taníttatását, mely több esetben is bizonyította már, hogy a kitörés kulcsa lehet egy ország számára a szegénységből. Támogathatjuk olyan iparágak kialakítását is, melyek olyan termékeket állítanak elő, melyekre reális igény mutatkozik és nem tesszük örökre függővé a dolgozókat a „fair trade fogyasztóktól”. De ha mindenáron azt akarjuk, hogy örökre megragadjanak a mezőgazdaságban, akkor is beruházhatunk olyan fejlesztésekbe, melyek magasabb hozamot eredményeznek vagy lehetővé teszik más növények termesztését, hogy azért kapjanak magasabb bért a dolgozók mert többlet értéket állítottak elő. "Ez csak a biznisz új formája lenne, amiből egyesek meggazdagodnak?" A válasz egyértelműen igen. Egyes kimutatások szerint a „fair trade” logó miatti többlettárnak csupán a 10%-a jut vissza a termelőkhöz. Gondoljunk például arra, hogy mennyivel kerül többe egy kávé egy fair trade kávézóban, holott az alapanyagköltségek relatíve alacsonyak. Mi sem jellemzi jobban mekkora potenciált látnak ebben a cégek, hogy immár a Tesco és a Nestle is beszállt az üzletbe. "Piactorzító hatású-e a fair trade?" Bár a szerző már-már antikapitalizmusba hajló érvelésével nem értek egyet, el kell ismerni, hogy léteznek a fejlődő országok számára különösen káros piactorzító hatások. Ezek közül a mezőgazdasági termékekre a fejlett világ országai által kivetett magas védővámokat és kvótákat említeném, illetve ide sorolnám a hihetetlen összegekre rúgó mezőgazdasági támogatásokat. Amennyiben ezek megszűnnének hatalmas piac nyílhatna meg a fejlődő országok előtt, melyen sikeresen versenyezhetnének és nagyobb eséllyel vehetnék fel a harcot a szegénység ellen. Ez a felvetés azonban éppen a free trade és nem a fair trade felé mutat. A fair trade rátesz még egy lapáttal a problémákra és tovább torzítja a piacot. Piaci torzulás alatt azt értem, hogy nem érvényesülhetnek a kereslet és a kínálat által meghatározott körülmények. Hogy miért is rossz ez? Ehhez példaképp vegyük a kávé piacát, mely tekintélyes részét adja a fair trade kereskedelmének. A kávé piacán hatalmas túltermelés van, 2003-ban közel 15%-al haladta meg a termelt mennyiség a felhasználtat. A túlkínálat miatt 1994-ről 2002-re 200 centről 50 cent közelébe esett a kávé fontonkénti ára. Nyilvánvaló ennek érződnie kell az egyes termelők jövedelmében, a munkások bérében is. Azonban, mivel a fair trade 125 centes fontonkénti árat kínál a szerencsés gazdáknak, őket a termelésük még további növelésében teszi érdekeltté. Ezáltal a túltermelés még nagyobb lesz, az árak még tovább esnek és a fair trade-n kívül maradó közel 25 millió kisterületen gazdálkodó farmer jövedelme még tovább zuhan, hiába dolgoznak esetleg még keményebben mint a „fair tradesek”. Mondhatnánk a fair trade unfair körülményeket eredményez a rajta kívül maradó összes többi gazdálkodónak, de nem csak nekik. Össztársadalmilag is káros, mivel olyan termékeket előállításhoz biztosít (máshol értelmesebben felhasználható) erőforrásokat, melyekre egyáltalán nincs is szükségünk. Említsük meg, hogy a környezetet is feleslegesen szipolyozzuk ki ez által. "Befagyasztja-e a fejlődést a fair trade?" A szerzőnek nincs érve azzal szemben miért ne konzerválná a jelenleg meglévő állapotokat a fair trade és ne ösztönözne a további nem hatékony termelésre. Azzal intézi el a kérdést, hogy ezen a területen nem lehetséges technikai fejlődés. Anélkül, hogy belemennénk a kávétermesztés rejtelmeibe elmondhatjuk, hogy ez tévedés. Például Brazíliában, amely nagy összegeket költött technikai fejlesztésekre és intenzívebb termelési módok bevezetésére 5 embernek és egy betakarítógépnek 2 napi munkája egy konténer kávé begyűjtése, míg Guatemalában ugyanez 1000(!!!) ember egy napi munkájába kerül. A humán tőkébe való beruházás is javíthatja a hatékonyságot. (hazánk agráregyetemeinek története jó példát nyújthat erre) Márpedig a növekvő hatékonyság lehet a záloga annak, hogy csökkenő árak mellett is magasabb jövedelmet érhessünk el. De nem csak arra gondolhatunk, hogy ugyanazon területen érhető el fejlődés. Lehetséges, hogy a termelő kilép a kávétermesztésből és magasabb hozzáadott értékű mezőgazdasági terméket termel vagy nyit a könnyűipar felé. Ezáltal az ország is kitörhet a fejlett országok nyersanyag-beszállítójának szerepéből. Azonban mindezen változásokba nem teszi érdekeltté a „fair trade”a termelőit, hanem éppen hogy elkényelmesíti, a változások iránt rugalmatlanabbá teszi. A Szerző kiáll a nagybirtokkal szemben a kistermelők mellett. Érthetetlen miért akarnánk ezt az agyontámogatott Európában is életképtelen birtokszerkezetet a sokkal szegényebb országokban is fenntartani. Arról már nem is beszélve, hogy a nagybirtokon is ugyanazon ország polgárai dolgoznak, így ha a nagybirtokot hátrányos helyzetbe hozzuk a kistermelőkkel szemben, akkor az ott dolgozókat is hátrányos helyzetbe hozzuk. Elmondhatjuk, hogy van lehetőségünk segíteni a fejlődő országok polgárait, de nem egy csillogó mázba bújtatott újabb üzleti fogással, hanem azzal, hogy olyan döntéshozókra voksolunk, akik a protekcionista intézkedések eltörlésével, a fejlődő országoknak nyújtott célzott gazdasági támogatásokkal lehetővé teszik, hogy azok saját munkájukból építkezve emelkedjenek fel.