• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Extra tudatosságot kaptam

2012.08.31. /

Az ökokörös beszámolók a közösség erejéről és a jókedvű háztartászöldítésről szólnak. Ideje ezt közelebbről is megnézni! Ökokör találkozóra igyekszem a Darshan udvarba, Budapesten. 

A csoportvezető, Nagyistván Gábor egy éve kezdte az ökokörözést, akkor még csoporttagként. Az ökoérzékenység nem új nála: évek óta aktív környezetvédő és számos önkéntes munkát vállalat civil szervezeteknél. Majd jöttek jött az ÖkoKörök. A program annyira megtetszett neki, hogy vezetőként is ki akarta próbálni magát.

„A kétnapos vezetőképző tréning felejthetetlen élmény volt. Alig akartunk hazajönni, pedig az emberek általában menekülni szoktak az ilyen képzésekről. Hihetetlen, hogy különböző játékokkal mi mindent ki tudtak hozni belőlünk. Néha olyan képességeket is, amelyekről addig mi magunk sem tudtunk” – meséli Gábor az ÖkoKör vezetőképzéséről.

Az asztalon a limonádék mellett ott hever a csoportok munkáját segítő ÖkoKör munkafüzet is, benne a gazdálkodásra, az élelmiszerekre, a vegyi anyagokra, az energia-felhasználásra, a vízfogyasztásra és a hulladékra vonatkozó hasznos tanácsokkal.

„Első alkalommal szétosztottuk a témákat egymás közt. Mindenki felkészül a sajátjából, és a találkozókon ez alapján folyik a beszélgetés, amely hosszú órákig is eltart, ha nagyon belemelegedünk. De ezeket ne úgy képzeld el, mint egy iskolai tanórát, ahol a tanár kiáll a többiek elé és magyaráz. Ezek kötetlen beszélgetések minden tag részvételével.

Olvass tovább az ÖkoKörökről, és jelentkezz a szeptemberben induló ÖkoKörök egyikébe, ha Egerben, Esztergomban, Kecskeméten, Szegeden vagy Tatabányán ill. környékükön laksz! 

Csoportvezetőként az én feladatom, hogy a háttérből motiváljam a többieket, próbáljam az egészet időben tartani, és figyeljek arra, hogy mindenki szóhoz jusson. Ha valaki nagyon beszélős, akkor őt néha finoman a vissza kell fogni, hogy a többiek is érvényesülhessenek. Itt tehát a csoportvezetőség nem azt jelenti, hogy nekem nincs mit tanulnom a többiektől. Rengeteg új dolgot kaptam tőlük, például egy zsák háziasszonyi praktikát elsajátítottam” – mondja Gábor nevetve.

Ez a csapat nagyjából 30 körüli fiatalokból áll, foglalkozásukat tekintve sokfélék: környezetvédőt, marketingest és bolti eladót is érdekel az ÖkoKör. A közös munka elején minden csapattag megmérte a saját fogyasztását, és a program végén is így tesznek majd – így válik számszerűvé, ki mennyire csökkentette háztartása környezetterhelését.

 

Miért és hogyan

A többség valamilyen szinten már átállt egy tudatosabb, egészségesebb és környezetkímélőbb életmódra. Ők azért választották az ÖkoKört, mert abban bíztak, hogy ezek a találkozók segítenek elmélyíteni a tudást, lökést adnak, ha valahol elakadtak, és nem mellesleg jókat lehet beszélgetni egy bögre tea vagy egy limonádé mellett hasonlóan elhivatott emberekkel. Az utóbbi sem mellékes, egyáltalán nem.  „Szerettem volna még több információhoz jutni, kiszélesíteni a látókörömet – kezdi Hegyes Tímea, az egyik csapattag, aki a neten találkozott a lehetőséggel. Már egy ideje „zöldül”, ahogy ő fogalmaz. Többek között tavaly óta cserebere-körökbe jár, a ruhákat, gyerekjátékokat ezekről a helyekről szerzi be: „A legjobb az egészben, hogy pénzt egyáltalán nem kell magaddal vinni!” – mondja.

 


Játékosra vették a figurát

A csoporttagok minden találkozó után az adott témához kapcsolódó apró tetteket vállalnak, melyek segítségével a következő találkozóig zöldítik a fogyasztásukat. Tímea legnehezebb vállalása az élelmiszerekkel kapcsolatos. „A cél az volt, hogy bio, vagy ha nem is bionak minősített, de legalább kíméletesen termelt ételeket együnk, ráadásul olyan alapanyagokból, amelyek lehetőleg nem utaznak 50 kilométernél többet. Hát ez nem egyszerű... Szerencsés vagyok, mert a családomnak van Budapesten kívül egy kis konyhakertje, de azért azzal sem tudok mindent kiváltani. Nekem hosszú távon különben az a célom, hogy teljesen önellátó legyen a családom” – tervezget.

 „Egy barátnőm hívta fel a figyelmem erre a lehetőségre” – veszi át a szót Torgyik Éva. „Nemrégiben kezdtem érdeklődni a téma iránt. Arra voltam például kíváncsi, hogyan lehet jó minőségű ivóvízhez jutni, ha már nem akarom pillepalackokkal szennyezni a környzetet, vagy hol lehet leadni a veszélyes hulladékokat. Egyik szájtról a másikra vetődtem és csak olvastam, olvastam... Igazán tartalmas beszélgetésekkel telnek ezek az ökokörös találkozások. Az külön tetszik, hogy itt senki sem erőltet a másikra semmit, ez nem egy kényszer, mindenki annyit vállal alkalomról alkalomra, amennyit szeretne” – avat be Éva.

Neki a legnehezebb vállalás a vegyszerekkel kapcsolatos volt. „Még az elején összeírtuk, hány fajta kozmetikum lapul a táskánkban, fürdőszobánkban. Az a tervem, hogy ezekből valamennyit visszavegyek. Sokszor észre sem veszi az ember, és évekig ott áll a polcon egy-egy flakon. Ennyi idő alatt különben le is járnak, úgyhogy már csak ezért sem ajánlatos használni őket. Szóval, ha ilyet látok, akkor tudatosítanom kell magamban, hogy nekem ezt a terméket nem szükséges megvásárolnom. Ha mégis úgy érzem, hogy hasznos, akkor megpróbálom megkeresni a bio megfelelőjét, vagy otthon elkészíteni” – folytatja Éva, miközben jelentőségteljesen Timire néz, jelezve, hogy köztük volt már valami susmus ezzel kapcsolatosan. Végül megtudom, Timi már vett részt kozmetikumkeverő foglalkozáson, és kutyult is egy-két dolgot házilag magának. Itt még lesz valami együttdolgozás, gondolom magamban.

A Székesfehérváron élő Pearson Andrea régebben akart jelentkezni valamilyen hasonló csoportba, de a lakhelyén nem tudott eddig ilyeneről. „Aztán tavaly véletlenül ráakadtam az egyik hirdetése a neten, pár nappal a kurzus megkezdése előtt. Azonnal felvettem a kapcsolatot a szervezővel. Csak néhány éve lakom Fehérváron, és a tanulás élményén túl hasonló gondolkodásúakat is kerestem. Ha jó a közösség, és barátként gondolunk a csoporttársainkra, akkor sokkal nagyobb a késztetés, hogy megtegyünk bizonyos változtatásokat, mintha csak egyedül akarnánk belevágni” – meséli a motivációit Andrea.

Évek óta húsmentesen étkezik, és többnyire hazai idény zöldség és gyümölcs kerül az asztalra, ezért kicsit gondban volt, hogy mi legyen az élelmiszerrel kapcsolatos vállalása. Végül úgy döntött, hogy megpróbál két hétig tejtermékek nélkül étkezni, mert a tejükért tartott tehenek ugyanúgy hozzájárulnak a metángáz kibocsátásához és a környezetszennyezéshez, mint a húsukért tartott fajták. Ráadául nem is lehet mindig etikus termékekhez jutni. A két hét lejárta után annyira jól érezte magát, hogy azóta is kerüli a tejtermékeket, csak nagy ritkán, például vendégségben eszik ilyesmit.

 

Közösségben könnyebb


Játékban nem volt hiány

„Valamilyen szinten szerintem minden ÖkoKör tag érdeklődik a téma iránt, hisz azért van itt. De egészen más egyénileg és csapatban zöldülni” – veszi át a szót Timi. A közösségben bármit könnyebb elsajátítani, mert mindig vannak másféle megközelítések, példák. Ha az ember valahol megakadt, előfordul, hogy egy másik gondolatmenet újabb lökést ad. „Ezzel abszolút egyetértek” – helyesel Éva. „Anno például belekezdtem a mosódiózásba, de valahogy nem jött be és nem is csináltam. Most az ÖkoKör hatására megint elkezdtem, és működik. Nekem ez az egész elég sok változást hozott az életembe, például itt hallottam először a közösségi kertekről. Meg is fogalmazódott bennem, hogy csatlakozni kellene valamelyikhez.”  

„Nálunk korábban olyan csoport jött össze, amelyben több korosztály is képviseltette magát, és mindannyian kicsit máshonnan közelítettünk a környezetvédelem témájához. Mindenki tanult valamit a többiektől, és mindenki örömmel osztotta meg tapasztalatait a különböző témákban. Bár mértük az eredményeinket, nagyon tetszett, hogy csak önmagunkkal kellett versenyeznünk, hiszen mindenkinek más és más a helyzete. És szerkesztőként is rengeteg ötletet kaptam későbbi cikkekhez, ami nekem egy bónuszt jelentett” – meséli lelkesen ökokörös élményeiről Andi.

 

Itt mindenki formálódik

Bármelyik csapatból, bármelyik emberrel beszéltem, mindenki kiemelte, mennyi fejlődés történt az életében az ÖkoKör óta. Legtöbbjüknek már korábban is volt tapasztalata a háztartási környezetvédelemmel, de mindannyian újabb és újabb változásokat kezdeményeztek.

Éva szinte már az első találkozó után bevetette az ecetet, mosószódát, szódabikarbónát a takarításhoz, sőt, már a mosogatógép tartályába is fele arányban a szódabikarbónás flakont borítja. „Nekem extra tudatosságot adott az ÖkoKör” – mondja, de Andi is hasonlóról számol be. „Az Ökokör előtt is voltak környezetbarát tisztítószereim, de mára sikerült nullára redukálnom a káros anyagokat. Ebben a többiek nagyon sokat segítettek, amikor megosztották saját praktikáikat, házi receptjeiket. A kurzus óta egy beltéri Bokashi komposztálónk van a konyhában, és sokkal kevesebb tetrapak dobozt használunk” – sorolja Andi is az életében történt fordulatokat.

„Csak jó emlékeim vannak, és nagyon örülök, hogy megismerkedhettem a résztvevőkkel. Sokat nevettünk, és jó volt megosztani a félresikerült próbálkozásainkat is. Könnyen belelendültünk a beszélgetésekbe, néha már a következő találkozó témáját is készek voltunk megvitatni! Remélem, sikerül a többiekkel továbbra is tartanom a kapcsolatot” – folytatja.

 


A "Hulladék" téma megihlette a résztvevőket

 

Hónaljtünci és társai

A közösségi zöldülés nemcsak azért jó, mert az ember új nézőpontokkal és praktikákkal ismerkedik. Itt mindenki ráérez a közösség erejére, és kedvet kap valamilyen közösségi kezdeményezést indítani vagy csatlakozni egy már létező csapathoz. Gábor, az itteni csoportvezető már korábban is részt vállalt egy közösségi kertben, ezt szeretné folytatni a jövőben is.

„Elképzelni sem tudod, milyen jó érzés volt a saját paradicsomodból befőzni! Szinte plusz ízt adott hozzá a tudat, hogy mindent én csináltam!” – lelkendezett. Éva, aki egy 160 lakásos társasházban lakik, az ÖkoKör hatására kedvet kapott, hogy meggyőzze lakótársait, csökkentsék a ház környezetterhelését. Első körben energiatakarékos izzókkal és egy komposztáló kialakításával. Nemcsak ő, Timi is tervezget. Rendszeresen eljár egy baba-mama klubba, az itt hallottakat szeretné a klubtagoknak is átadni.

Néha olyan is előfordul, hogy régi csoporttársak között indul egy-egy miniprojekt. Valami ilyesmi történt Szelényi Dániellel, aki most a Penészvirág ÖkoKör vezetője, de csapattagként az előző turnusban is részt vett. Egyik mostani találkozón szóba került egy házi készítésű, praliné formájú dezodor, amit egy ismerős készít, és amit egyikük csak hónaljtüncinek szokott hívni. Szó szót követett, és Dani egy volt ökokörössel felkérte a „gyártót”, készítsen mintákat, amelyeket az ÖkoKör végén szétosztanak a csoporttagok között. Ám akadt egy kis gond: a hónaljtüncik – egyébként saját készítésű – dobozkái kétrekeszesek.

„Elkezdtünk gondolkodni, mit is csináljunk az üres rekesszel, és jött az ötlet: társítsunk! Csináltassunk egy volt ÖkoKör vezetővel háziszappant hozzá, hasonlóan praliné formában. Arra gondoltam, hogy a Kör(let) tagjai a szép csoportmunkára való tekintettel – na meg a jövőbeni zöldülésre buzdítandó – kapnak tőlem egy-egy ilyen meglepetés dobozkát” – mesél lelkesen Dani. „Most ott tartunk, hogy készülnek a személyre szabott dobozkák. Alig várjuk, hogy átadhassuk az ajándékot.” 

 

Megjelent a Zöldítés örömmel c. kiadványban. 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében