• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Etikus ékszerek?

2009.01.19. /
A vásárlók már készen állnak, de hol vannak az árucikkek? Az Ethical Consumer annak járt utána, hogyan próbálnak a világ ékszergyártói felzárkózni az etikus fogyasztói igényekhez.

Etikus ékszerek?

Az ékszerek eredetére az 1990-es évek végén irányult közfigyelem, amikor néhány civil szervezet elkezdett gyémántokhoz kapcsolódó konfliktusokról és vérontásokról beszélni. Számos szervezet dolgozott annak feltárásán, hogyan táplálják a háborút a gyémántból származó bevételek különböző afrikai országokban - Sierra Leoneben, Libériában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Angolában vagy legújabban Elefántcsontparton.

A hírverésben a Global Witness (Egyesült Királyság), a Partnership Africa Canada (Kanada) és a Fatal Transactions (Hollandia) járt élen. A Global Witness 1998-as jelentése, a Durva kereskedelem: a gyémántvállalatok szerepe az angolai konfliktusban nyitotta az expozék sorát, elsőként mutatva meg az elnyomó kormányokkal és hadurakkal üzletelő (gyémántot vásárló és fegyvereket árusító) vállalatok és a kormányok közötti kapcsolatokat.

A korai civil kampányokat és jelentéseket követően a téma a populáris médián keresztül bekerült a fősodorba is, példa erre a 2006-os hollywoodi Véres gyémánt, vagy Kayne West száma, a Diamonds from Sierra Leone, amely a fényűzést és a túlélést állítja lírai ellenpontba. Ezek a kampányok a fogyasztói tudatosság befolyásolásán túl az iparág saját imidzsével kapcsolatos félelmét is felébresztették, ami kikényszerítette a több milliárd dolláros szektor reformjának megkezdését.

A vállalatok viszonylag gyorsan felismerték ezt a trendet és azt is, hogy alapjaiban rázhatja meg őket. Az etikus ékszerek - a GMFS londoni székhelyű tanácsadócég szerint - jelenleg az évi 56 milliárd dolláros piacnak mindössze 1%-át teszik ki, de a jövőbeni növekedés reményében olyan folyamatokba kapcsolódtak be a nagy multik, mint a Kezdeményezés a Kitermelő Ipar Átláthatóságáért, a Globális Jelentéstételi Kezdeményezés (GRI), újabban pedig a Kezdeményezés a Felelős Bányászat Biztosításáért (IRMA).

Az IRMA szektorokon átívelő erőfeszítés. Célja szabványok kidolgozása annak érdekében, hogy biztosítsák a környezeti, társadalmi és emberi jogi szempontok érvényesülését a bányászat helyszínén. Eleddig semmilyen szabványt nem tettek közzé, és egyetlen minősített ásvány vagy bánya sincs. Ezzel együtt örömteli változásként kell elkönyvelnünk azt, hogy elmozdulás történt a független, harmadik fél általi minősítés és igazolás irányába a sok önkéntes bevallásra épülő vállalati ígéret után.

 

Kisüzemi és kézi bányászat

Míg a nagyüzemi bányászat még nagyon az elején tart annak, hogy igazolható beszállítói lánccal rendelkezzen, a kézi és kisüzemi bányászati ágazatban (Artisanal and Small Scale Mining - ASM) számos kezdeményezés indult már - és talán itt is van a legnagyobb szükség a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés biztosítására. Ezt a szektort jellemzően kevesebb technológiát igénylő, szerényebb eljárások, valamint olyan lelőhelyek jellemzik, amelyekhez kis tőkebefektetéssel is könnyű hozzáférni.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization - ILO) óvatos, 1999-es becslései szerint az ASM szektor elképesztően sok, 11-30 millió embert foglalkoztatott több mint 30 országban, és összesen 80-100 millió ember megélhetése függött tőle. Sőt, ezek az emberek több mint 2 milliárd dollár értékű aranyat, drágakövet és más nemesfémet hoznak felszínre évente. Fontos megjegyezni, hogy az árak emelkedésével egyre több ember fordul a bányászathoz, hogy megbirkózzon a szegénység kihívásaival. Ezért egyre nagyobb szükség (és lehetőség) van arra, hogy a kisüzemi bányászat kifizetődő tevékenységgé nője ki magát.

Sajnos nehéz jó statisztikákat találni a kézi és a kisüzemi bányászattal kapcsolatban, mert az ilyen tevékenységek nagy része nem hivatalos, és a bányászoknak gyakran semmilyen joguk nincs bányászni ott, ahol ezt teszik.

A kormányok vonakodnak előremutató, a legalizálást elősegítő szabályozást támogatni (inkább arra fordítják az energiáikat, hogy nagy bányavállalatokat csábítsanak határaik közé), a kisüzemi bányászatot pedig vagy figyelmen kívül hagyják, vagy problémaként értékelik ahelyett, hogy fejlődési lehetőségként kezelnék. Mindez azt jelenti, hogy a kisüzemi bányászok továbbra is különösen veszélyes és a világtól elzárt környezetben dolgoznak, a piacokhoz való hozzáférés hiányában pedig gyakran kényszerülnek profitéhes közvetítőket igénybe venni, ami rontja tevékenységük jövedelmezőségét.

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a szektor formalizálása nem csak a fejlődés, de az ellenőrizhető és nyomon követhető nemesfém és drágakő beszállítói lánc megléte is szükségszerű előfeltétele. 2007 októberében Washingtonban a Világbank (a Közösségi és Kisüzemi Bányászat Titkárságának központjában) első ízben rendezte meg a „Kézi és Kisüzemi Bányászok Etikus Ékszer Csúcstalálkozóját". Az érintettek itt azt vitatták meg, hogy miként folyhatna a fair trade vagy etikus címkével ellátott ékszerek szabványosítása és harmadik fél általi minősítése.

 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében