• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Ételmarketig: célkeresztben a gyerekek

2012.06.03. /

Sok gyerek nő fel mikrózott mirelit ételeket és porkajákat eszegetve. Nem csoda: az élelmiszeripar kifinomult trükkjei szinte beleédesgetik a kosarakba az egészségtelen ételeket.

A srác hazaér az iskolából, ledobja a táskáját, feltépi a hűtőt, kivesz egy kólát, magára csukja a szobája ajtaját, feltekeri a hangerőt, és ugyanezzel a mozdulattal kinyitja a kóla tetejét, majd az ágyára dől, élvezi a zenét, kizárja a világot – nagyjából így fest az üdítőgyár legújabb reklámfilmje. Az üdítősüveget leszámítva a jelenet mindenki számára ismerős, aki volt már tinédzser.

Ezt a reklámguruk is tudják, ezért kapcsolják össze ezt az univerzális „tiniélményt” a termékkel, egyfajta pavlovi reflexet idézve elő, hiszen így nagyobb a valószínűsége, hogy a többi hasonló termék közül a tinik majd ezt fogják választani a boltban. A junk food, azaz tápanyagban szegény, ám sóban, cukorban és zsírban gazdag ételek gyártói változatos eszközökkel igyekeznek meggyőzi a gyerekeket és a szülőket a vásárlásról – és a fenti példa csak egy a sok ezer közül.

 

„Csipszadó”
A népegészségügyi termékadót, közismert nevén csipszadót 2011 szeptemberében vezették be Magyarországon. Az eredetileg hamburgeradó néven futó javaslatot beterjesztő kormány érve az volt, hogy az állam sokkal többet költ az egészségtelen táplálkozás miatt kialakult betegségek kezelésére, mint amennyi haszna van e termékek forgalmi adójából. Mostantól tehát az élelmiszergyártóknak adót kell fizetniük azon élelmiszerek után, melyek fogyasztása bizonyítottan egészségtelen, így a magas cukor-, só- vagy szénhidráttartalmú ételek és italok után. 

Junk food generáció

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint 2015-re a túlsúlyos emberek száma világszerte el fogja érni a 2,3 milliárdot, ami nem kis növekedés lenne a 2005-ben becsült 1,6 milliárdhoz képest.

A legszomorúbb, hogy a gyerekek egyre nagyobb számban tartoznak bele ebbe a halmazba, már fiatalkorban növelve a kettes típusú cukorbetegség, az érrendszeri problémák és a rák megjelenésének kockázatát.

A gyorséttermi gyerekmenük a napi só-, cukor- és zsírszükségletnek körülbelül a felét tartalmazzák. Ha figyelembe vesszük, hogy ezenfelül mennyi mindent eszik egy nap egy gyerek, világos, hogy hányszorosát fogyasztja el az ajánlott adagoknak.

Az elmúlt húsz évben minden korcsoportban megháromszorozódott az elhízott gyerekek száma Magyarországon – jelentette ki az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) főigazgatója egy gyermekkori elhízással foglalkozó konferencián a közelmúltban. Martos Éva szerint a probléma orvoslásához az országos szintű kezdeményezések mellett a pedagógusok és a szülők bevonása is szükséges lenne. Főként az utóbbiaké, hisz anyu és apu töltik meg a hűtőt, teszik a tányérra az ételt.

A gyerekek elhízásában nagy szerepe van a cukorban, sóban és zsírban gazdag, tápanyagban szegény ételeknek. Ha hajlandóak vagyunk elolvasni az összetételt, kiderül, hogy a különféle pelyhek és tejalapú reggelik többsége valójában tápanyagszegény édesség, hiába próbálják a reklámok meggyőzni a szülőket arról, hogy a csokiban, tejberizsben, pudingban, joghurtos édességben lévő kalcium kell az egészséges csontozathoz, vagy a kakaóhoz adott C-vitamintól erősödik a gyerek immunrendszere.

 

Kétoldali csábítás

A Fogyasztóvédelmi Világszervet (CI) több ízben is foglalkozott az élelmiszeripari cégek, gyorséttermek gyerekeknek szóló marketingjével, és ajánlásokat is megfogalmazott, hogyan lehetne csökkenteni a rájuk zúduló reklámot (lásd keretes írásunkat).

A nekik szóló, őket szerepeltető reklámozás állandó vitatéma a szakmai és fogyasztóvédelmi szervezetek között, hiszen a gyerekek könnyen befolyásolhatóak, túl könnyen. És bár vásárlóerejük sem elhanyagolható, legnagyobb szerepük a vásárlói döntések befolyásolásában van. A reklámok egyik része ezért közvetlenül rájuk, másik része a szülők meggyőzésére, sőt sokszor a lelkiismeretére épít. A szülő jót akar a gyerekének, ezért azt az édességet vásárolja, amelyben a reklám szerint több a kalcium, vagy amelyik „egynegyed rész” tejből készült, értékes „gabonákat” (magyarul lisztet) tartalmaz, satöbbi.

A gyerekek így legtöbbször mirelit, félkész, mikrózott ételt esznek, reggelire pedig cukros gabonapelyhet vagy croissant-nak csúfolt tartós, előre csomagolt ipari terméket, és el sem tudják képzelni, hogy vizet is lehet inni cukros üdítő helyett.

A tiniéletérzés mellett a családi idill a hirdetők másik kedvelt eszköze az eladásra. A levesporreklám végletekig túlidealizált családja leül ebédelni, a gyerek édes hangon megdicséri a mamit, hogy megint milyen jót és táplálót főzött, erre a papa is helyesel. A reklámot néző anyuka azonosulhat ezzel az életérzéssel, legközelebb talán ő is valami „fincsi” porkajával lepi meg a családot, és ha nem figyel oda, könnyen meg is győzik, hogy a márka sós fűszerkeverékei, levesporai, porkajái jelentik a főzés csúcsát. Közben elfelejt levest, szószt készíteni, fűszereket használni, süteményt sütni.

 

Néhány a Fogyasztóvédelmi Világszervezet (Consumers International) ajánlásai közül:

- Legyen tilos 6 és 21 óra között egészségtelen ételeket reklámozni.
- A gyerekeket célzó reklámok kitiltása az új médiafelületekről (szöveges üzenetek, honlapok, közösségi oldalak).
- A gyerekeket célzó reklámok kitiltása az iskolákból.
- A termékekhez csomagolt ajándékok betiltása.
- Híres emberek és mesefigurák promóciós célú felhasználásának betiltása.

Forrás: Manual for monitoring food marketing to children (Consumers International

Melyik mesefigurát?

A simát vagy a mesefigurásat? Természetesen az utóbbit. A gyerekeknek nem nehéz eladni valamit, csak fel kell kelteni a figyelmüket. A nekik szóló termékek csomagolása rendszerint színes, és tele van feltűnő feliratokkal.

Gyakori, hogy állatokat, lufikat, kisautókat, játékokat jelenítenek meg rajtuk, vagy az aktuálisan népszerű mesehős figurájával díszítik a csomagolást.

A csomagolás mellett magában a reklámban is sokszor szerepeltetnek gyerekeket, ismert és a gyerekek szerint menő híres embereket, aláfestésnek pedig előszeretettel használnak közvetlenül a gyerekekhez szóló dalocskákat.

A gyártók gyűjthető ajándékokat csomagolnak a zacskókba és a gyorséttermi menükhöz, a gyerek úgyis kiharcolja, hogy legközelebb is megvegyék neki a terméket, hiszen össze kell gyűjtenie az egész kollekciót.

A gyorsétterem belső terét ugyancsak mesefigurákkal, kisgyerekeknek szóló grafikákkal dekorálják, de gondolnak az idősebb generációra is: a tinédzsereket általában sporttal kapcsolatos képekkel, figurákkal bombázzák.

A csomagoláson és az ajándékokon felül az internet is számos lehetőséget teremt a gyártók számára. A CI adatai szerint Európa legtöbb országában a gyerekek 60 százaléka használja rendszeresen az internetet. űA mesefigurákkal, animációkkal, letölthető zenékkel, filmekkel, háttérképekkel, a kicsit idősebbeknek pedig sporttal teliszórt weboldalakon interaktív játékok, nyereményjátékok marasztalják a gyerekeket és bírják rá őket a regisztrációra, de ez csak néhány lehetőség, a variációk száma gyakorlatilag határtalan. A cikkünk elején emlegetett kólás reklámfilmhez interaktív videó is készült, amelyhez webkamerája segítségével bárki saját elemeket tehet hozzá a termék weboldalán keresztül, majd az így egyénire szabott videót megoszthatja a közösségi oldalakon.

Apropó, közösségi oldalak. Szinte nincs olyan termék, amelynek ne lenne Facebook-oldala, a legnagyobb márkák már milliós rajongótáborral büszkélkedhetnek.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 25. számában.

***

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!

 

Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében