A Critical Mass felvonulás nem magyar találmány, a világ számos nagyvárosában rendeznek névrokon biciklis felvonulásokat, sőt néhány városban illegális tüntetéseket. Az esemény magyarországi meghonosítása nyomán azonban létrejött egy, a városi kerékpáros ügyet felkaroló mozgalom. Civil szervezetek, futárszolgálatok és magánemberek közös erőfeszítésének köszönhetően a mára félévente megrendezett Critical Mass tüntetés jelentős sikereket elkönyvelő érdekérvényesítő mozgalommá nőtte ki magát. Kürti Gábort, a Hajtás Pajtás Futárszolgálat vezetőjét kérdeztük a felvonulásról és a mozgalomról.

Az interjú első részében a felvonulás történetéről és a szeptember 22-ei Critical Massről olvashattál, a második részben a biciklis aktivizmusról, a Critical Mass nyomán kialakult városi kerékpáros mozgalomról lesz szó.

A criticalmass.hu-n is látható, hogy mennyire sokan részt vesznek a felvonulás szervezésében, rengeteg az önkéntes segítő. Hogy épül fel a szervezőgárda? Van formális szervező csapat, akik kézben tartják a dolgot, és kiosztják a feladatokat, vagy mozgalom jellegű, önszerveződő a folyamat?
Valóban volt egy kemény mag, akik főleg biciklisfutárok, biciklis aktivisták és környezetvédők, de az óriási mozgósítási potenciál éppen abból fakad, hogy ők nem felvonulókat, hanem további szervezőket toboroznak. Így az utóbbi időben megsokszorozódott a harcos civil kerékpárosok száma, és becsléseink szerint ma már 3-400 aktív szervező kapcsolódik a mozgalomhoz. Új stratégiánk az, hogy egyre inkább megpróbáljuk bevonni őket a legbelsőbb feladatokba is, amiben óriási segítségünkre van a jelenlegi, blog-rendszerű, interaktív honlap. Így pl. nem pénzért kell nyomtatnunk 50 000 szórólapot és plakátot, hanem mindenki otthon nyomtathatja ki a letölthető anyagokat, és olyan közösségekben terjesztheti, amit mi talán csak egy méregdrága médiakampánnyal érhetnénk el.

A CM iskolapéldája lehet egy sikeres alulról építkező civil kezdeményezésnek, amire most már nem csak a résztvevők, de a média és a döntéshozók is odafigyelnek. Mi a CM sikerének kulcsa, mitől tudta ilyen jelentős eseménnyé kinőni magát?
A fent említett okok is közrejátszottak ebben, de van egy titkos fegyverünk, a lassan már minden háztartásban ott pihenő bicikli. Ott van a főszerkesztők, műsorvezetők, nyomdászok, webmesterek, üzletvezetők, cégvezetők, politikusok, filmrendezők, zenészek, hírességek házaiban is. Részükről olyan támogatást kapunk, ami megfizethetetlen. Ingyen. Éppen ezért a Critical Mass olyan civil mozgalom, ami 0 forintból, mégis óriási hatásfokkal működik. Politika nélkül, állami támogatás nélkül, bár kétségtelen, hogy valamennyi költséget minden segítséget nyújtó magára vállal, de én úgy látom, hogy az ügyet kísérő szimpátia még anyagilag is mérhető visszacsatolást jelent a számukra.

Az áprilisi CM óta a városi biciklizés témáját felkapta a média. Volt-e, van-e tudatos médiastratégiátok, aminek ez köszönhető? Esetleg arról van szó, hogy nemcsak a résztvevő városi biciklisták, hanem a különböző bringás ügyek, kezdeményezések száma is elérte a kritikus tömeget, amire már nem lehet nem odafigyelni (pl. bringaút blog, CarFree konferencia, útfelújítások miatt bringára kényszerülő munkába igyekvők stb.)?
Az idei szerencsés év a kerékpárosok ügyének. A benzinárak soha nem látott magasságban vannak, a felújítások miatti dugók csak kerékpárral átjárhatóak, továbbra is népszerű dolog biciklit venni, és van ugye a Critical Mass, és az általad is említett szervezetek és fórumok. Mindezt erősíti a már lassan válságos szintet elérő gépjárműforgalom. A vak is látja, hogy már csak egy-két éve van az autóforgalom-növekedésnek, és mindenki besokkol. Amikor olvasom az újságokat, egyre többször látom a városépítészek, szociológusok, politikusok, olvasói levelezők sirámait a budapesti szmog és a városi élet közlekedésnek való alárendeltsége miatt. Valami készül. Nem tudom emlékszel-e arra, hogy 3-4 éve ugyanezek az emberek siratták a budapesti kávéházkultúrát vagy nemrég a kutyagumi helyzetet. Ma már lassan az iskolai büfé is teraszos, kiülős hely lesz, és cikizős tinik meg kigyúrt gengszterek ügyeskednek zacskókkal a pitbullok mögött.

A budapesti biciklis futárok és futárszolgálatok elég jelentős szerepet vállalnak nem csak a CM szervezésében, de a biciklis mozgalom elindításában és terelgetésében is. Ez más világvárosokban is így van, világtendencia, vagy budapesti specialitás?
Mindenhol így van. Egy futár napi 80-100 kilométert teker a városban, így neki lesz először elege ebből az értelmetlen hierarchikus közlekedési kultúrából. Egyszerűen kiveri náluk a biztosítékot, mondjuk, egy bicikliútra parkoló terepjáró, és ilyenkor vagy beszól, vagy aktivistának áll, vagy mindkettő. Részben ebből fakad a kerékpárosok szabálytalanságra való hajlama is. Minden atrocitás a közlekedési rendszer elleni lázadásba tolja a városi biciklistát. Ez még Hollandiában is így van, csak ott lereagálják szabályokkal. Például, amikor látták, hogy a kerékpárosok szembe is behajtanak a körforgalomba, mert úgy rövidebb, akkor ezt szabálymódosítással törvényessé is tették, de hasonlóképpen szaporodtak el a kerékpárosoknak minden irányból zöld lámpák is. A városnak megéri a közlekedési hierarchia fölé emelni a kerékpárost, mert így vonzóvá teszi a bringázást és élhetőbbé a várost.

Létrejött egy Magyar Kerékpáros Klub elnevezésű kerékpáros érdekvédő szervezet. Mi a Klub kapcsolata a Critical Mass-el?
Valóban létrejött egy ilyen ernyőszervezet. Most még inkább a biciklis szervezetek vezetőit tömörítő lobbicsoport, de hamarosan tömegszervezetté alakul majd. Nem titok, hogy az autóklubhoz hasonló, sztárügyvédes, erős érdekérvényesítő képességű, ugyanakkor szolgáltató szervezetnek szánjuk. A CM speciális helyzetben van, mert nem levédett mozgalom, nincs vezetője, és hogy mondjuk jövőre ki lesz a főkoordinátora, azt lehet, hogy kőpapírollóval döntjük el 23-án. Ugyanakkor minden biciklis szervezet apait, anyait belead a CM-be, mert felismerték, hogy pótolni képes a gazdasági és politikai lobbierő hiányát. Szinte csodákra képes.

És meg egy kérdés…. mi a története a Deák téri kikötött bringának?
Egy gerillamarketing ötlet a sok közül. A tavaszi CM plakátjait rátettük néhány lefújt roncsbiciklire, és a kereszteződésekbe lakatoltuk. Ezt kint felejtettük, így júniusra leloptak róla mindent. Már csak a váz maradt a KRESz táblának dőlve és a vele fényképezkedő turisták. Aztán egy reggel megdöbbenve láttuk, hogy valaki újra felszerelte alkatrészekkel, és akár el is lehetett menni vele biciklizni. Szép történet. Egyáltalán nem budapesti, de mégis az. Akár a Critical Mass…