TVE: Vannak itt mindenféle szavak: Velodrom, Millenáris, bringakonyha,
Gébics Presszó. Hogy szól a mondat?

H-V.Á.: Itt van körülöttünk a Millenáris Sporttelep, amely
1896-ban épült, és a magyar sportélet bölcsője, pl. az első nemzetközi
futballmeccs színtere. Ennek a komplexumnak szíve a Velodrom Kerékpáros Stadion. Ez Európa
legrégebbi betonborítású biciklipályája.

412 méter hosszú, és alapvetően stéherversenyekre készült.
Ebben a versenytípusban a kerékpárosok egy élen futó motoros szélárnyékában
haladnak, így el lehet érni akár 70-80 km/h-s sebességet. Ezért a rövid
pályahossz két kanyarjának ívei nagyon meredekek (hogy ne repülhessenek ki a
versenyzők), és éppen ezért egyedülálló geometriája van a szerkezetnek.

Az elmúlt évszázadban néhányszor javítgatni kellett, de
alapjában véve ez a gyönyörű építmény egy igazi, érintetlen műemlék, ami
ugyanakkor nagyjából ma is képes teljesíteni – és teljesíti is – eredeti
feladatát. Persze a valamikori tömött lelátóból ma már csak maga a lelátó
maradt meg. A Velodromban ugyan még ma is edzenek, sőt versenyek is vannak, mostanság
nagyon kevesen keresik föl ezt a helyet.

Na mi kijárunk, és üzemeltetjük a Gébicset is. A Gébics
Presszó a Velodromra kilátogatókat várja zsíroskenyérrel, málnaszörppel,
becsületkasszával. Hogy legyen itt egy hely, ahova beülünk dumálni egy kicsit.
A befolyt pénzből vesszük meg a következő alkalomra a kaját.

TVE: Hogy kapcsolódik ide a bringakonyha?

H-V.Á.: Szorosan a Presszó közösségszervező funkciójához
kapcsolódik az a szokás, hogy együtt szereljük a bicajokat. Egyszerűbb egy
közös, nagy szerszámkészlet használata, mint mindent egyesével beszerezni.
Ugyanilyen a szaktudás is. Csak nagyon kevesen értenek a kerékpárszerelés
minden csínjához.

Ha viszont együtt vagyunk, segítünk egymásnak. A bikekitchen
(bringakonyha) mozgalom Amerikában egyébként teljesen ismert dolog. Jobb egy
ilyen közös műhely, ahol még tanulok is, mint otthagyni egy szervizben a pénzt,
és legközelebb megint – ugyanazért az elsajátítható tudásért.

A mi Bringakonyhánk még kiegészült egy számunkra nagyon
fontos tevékenységgel. Tavaly a criticalmass.hu
blogbejegyzéseiben az egyik barátunk egy értelmileg sérült lánynak akart
biciklit keríteni. Azt kérte, ha bárkinek bármilyen felszerelése, alkatrésze
van, amit nélkülözni tud, azt adja oda a lánynak.

Egy hétvége alatt annyi felajánlás érkezett, hogy világossá
vált, ez a dolog túlmutathat Reni kerékpárján. Ekkor állt össze a Bringakonyha,
majd a tagok begyűjtötték és összerakták az adományokat.

Néhány hónap alatt nyolc bicaj készült el. A biciklizés
spontán öröménél és szabadságánál többet egy biciklis társaság szerintem nem is
adhat. Ezek a bringák a Down Alapítványon keresztül találtak gazdára, és egy
igazi bringás program keretében nyújtottuk át az új tulajdonosaiknak [ Az
átadásról készült film megtekinthető itt >>> ]. Aki
látott már down-szindrómás embert örülni, annak nem kell magyaráznom, ez
mennyire lélekemlő perceket szerzett mindannyiunknak.

TVE: Ha én lehozom ide hozzátok a cangámat, és megkérem
valamelyikőtöket, ugyan segítsen már beállítani a váltót, akkor elképzelhető,
hogy szakít rám néhány percet?

H-V. Á.: Valamelyikünk tuti. Ez egy népes, nyitott szívű
társaság. De azt jó tudni, hogy a Velodromban csak a nyílt napokon verődik így
össze. A pálya minden szerdán 16:00-21:00-ig és minden szombaton 10:00-15:00-ig
várja a látogatókat. A többi napokon egyenlőre csak az igazolt versenyzők
jöhetnek. Ezeken a nyílt napokon felül szervezünk családi napokat is, havonta
kb. kettőt. Érdemes figyelni a velodrom.hu-t.

TVE: És ha rendben a váltóm, felmehetek tekerni? Nagyon
szeretném kipróbálni azt a meredek falat.

H-V.Á.: Ezeken a nyílt napokon simán, de ha fel akarsz menni
a pályára, ki kell váltani az ún. licenckártyát, ehhez egy fénykép kell és 2000
Ft/év. A kártyás rendszer a biztonságot és a rendeltetésszerű pályahasználatot
szolgálja. Amúgy körbe lehet tekerni akármivel, de csak lent. Ha felmész,
pályabringa kell, mert más a geometriája, és azzal nem esel le. Pl. váltóssal
nem fog menni…

TVE: Térjünk vissza picit a bringakonyhára, azon belül is az
együttszerelésre. Ez egy tök jó dolog. Szerinted mi kell hozzá, hogy máshol is
meghonosodjon? Pl. Debrecenben.

H-V. Á.: Egy-két ember, aki képes elindítani és életben
tartani, azután egy olyan társaság, amely szívesen lát maga közt új tagokat, és
ahol mindenki egyenlő. No meg nem árt, ha néhányuk ért a bicajokhoz, azután
kell még pár szerszám is.

P. Á.: Szerintem fontos a „szituáció” is. A Velodrom olyan
varázslatos hely, ami miatt idejönnek a fiatalok. Nem láttam még olyat, aki ne
került volna a hatása alá, miután megpillantotta. De ez nem merül ki ennyiben,
és beszéljünk itt a Velodrom jelenéről, jövőjéről. Itt van ez a békés sziget
Zugló szívében, a Városligettől pár percre, de alig-alig ismerik az emberek.
Bevételt a bringássporton keresztül gyakorlatilag nem hoz.

Attól tartunk, ha nem sikerül széles körben felhívni a
figyelmet a stadion értékeire, valakinek előbb-utóbb eszébe jut, hogy ez egy
igen értékes ingatlan, láttuk, mi történt a lóversenypályán… Állami vagyon, a
vagyonkezeléssel kapcsolatos intézményi háttér meg elég kusza. A vagyonkezelő
kiadta a Budapesti Olimpiai Központnak, ennek aztán meg van felettes szerve… ne
is ragozzuk. De igazi gazdája nincs a pályának, vagyis hát mi lennénk, akik
idejárunk. Mi meg egyenlőre még jogi személyt se tudunk felmutatni. Ugyanakkor
képtelen helyzet, hogy egy ilyen érték sorsa a társadalom látókörén kívül
dőljön el.

A tulajdonosok-kezelők jelenleg egy hasznosulatlan,
problémás állapotot látnak, és érthető, ha ezen előbb-utóbb változtatni
akarnak. Mi azt szeretnénk, ha ez a változás megőrizné a jelenlegi értékeket.
Ennek egyik foglalata, hogy az emberek járjanak ide és tartsák fontosnak a
Velodromot, a másik pedig, hogy elkezdődjön egy párbeszéd köztük és köztünk.

A legfontosabb, hogy maguk az épületek biztonságban legyenek
bizonyos befektetői elképzelésektől. Ha viszont az ötleteink zöld utat kapnak,
akkor nemcsak megmarad a műemlék, hanem egy kerékpárstadionnál jóval
sokoldalúbb szerepet tölthet be, a non plusz ultra pedig az egész Millenáris
Sporttelep okos felélesztése lenne. Hát ez az a szituáció, ami szerintem a
társaság egyik cementje. Biztos van ilyen Debrecenben is.

TVE: Beszélnél azokról az ötletekről, amelyeket a Velodromra
álmodtatok?

P. Á.: Nézz csak körül, itt nagyon jó dolgokat lehetne
csinálni. Pl. kertmozit, gyerekeknek kerékpáros kreszsulit, középen bmx-es
pályát vagy bármi odavaló sportot. Itt a szolgálati lakásokban szerviz,
kerékpáros szervezetek központja vagy akár kerékpáros szálló kaphatna helyet.

Meg eleve az a nem a profit köré gyűjtött közösségi élet,
amit egy ilyen hely szervezni bír, az önmagában óriási dolog, ez már nagy
eredmény manapság. Így egyelőre az is jó, mondom, ha kijönnek ide az emberek és
figyelnek rájuk, ránk a kezelők…

Kép [cc] boci, newmodelakos