Ha a Critical Mass
adná a következő főpolgármestert, milyen lenne Budapest?

Jobb lenne a levegő, mert több fa lenne és kevesebb autó, szebb
lenne az utcakép. Ha álomvárost terveznék, akkor a főútvonalon lehetne menni
ötvennel, de a mellékutakon csak harminccal. Visszaköltöznének a városba a
közösségi terek. Ma a városlakók bemenekülnek a WestEndbe. A körúton régen a
nagypapámmal nagyon sokat sétáltam; ma is óriási igény van arra, hogy az
emberek együtt üljenek a köztéren, fák alatt. Egyre szaporodnak a „kiülős”
helyek. Hogy a Liszt Ferenc tér így fog kinézni, senki se gondolta volna néhány
évvel ezelőtt, amikor csak pár helyen volt kirakva egy-két szék.

Láttál már olyan
várost, ami közelít az elképzeléseidhez?

Amikor Londonban voltam, akkor még egy kicsit én néztem hülyének
néztem az embereket, amiért ebédidőben öltönyben fetrengtek a fűben. Benne van
a zsigereimben, hogy a fű azért van, hogy ne lehessen rálépni. Egy hét után rájöttem,
hogy én vagyok a hülye. Biztos a londoniak is tudnának panaszkodni, de a
parkjaik zseniálisak. Viszonylag rövid idő alatt bárhonnan el tudsz érni egy
parkot, és ott eltöltheted az ebédidődet – ez szuper!

Hogyan lehetne ilyen
Budapest?

A Duna egyedül elvinné Budapestet. Vannak ennél vacakabb
városok, mégis ügyesen eladják magukat. Nekünk meg itt van a Duna, és nem
kezdünk vele semmit. Lehetnének a partján fák, amiket elönt a víz minden
harmadik héten – nem dzsungel, hanem egy ártéri park. Kiülősben a Duna lehetne
a csúcs! Gyakorlatilag abból él a város, hogy az összes menő szállodából látni a
Dunát és a hegyeket. Valószínűleg ugyanezek az emberek örülnének, ha nem csak
az erkélyről látnák. Azon csodálkozom, hogy ennek nincsen meg a lobbija. Ha én
lennék a Gresham főnöke, mindent megtennék, hogy ez megváltozzon. Budapest
kicsit olyan, mint Prága, csak nagyobb – ma mégis Prága a jobb. Pedig ha
letakarom azt a két többsávos autóutat a Duna partján, akkor igazán gyönyörű. A
panorámája, a Gellért-hegy a város közepén, mellette egy másik hegy várral,
mögötte még több hegy – ez egyszerűen lenyűgöző. Apám taxis volt, és mesélte,
hogy attól mindig elájultak a külföldiek, amikor félig németül, félig magyarul
elmondta, hogy ez attól Budapest, mert itt a Duna, és az ott Buda, az meg Pest.
Van egy Margitszigetünk, szerintem nagyon durva ziccer az is. Régen a partján
homokra lökték ki a bárkákat a halászok.

Hogyan lett ilyen a
gondolkodásod a városról?

Futárkodtam, sokat bicikliztem. Amikor az első bringás
felvonulást szerveztük, még keveset tudtam a közlekedésből, csak hőzöngtünk,
mert zavart a sok autó. A nagy változást nekem az Autóirtó újság első száma jelentette
(lásd a Nekünk tetszett… rovatban – a szerk.). Pár dolgot már magamtól összeszedegettem
addigra, de ott olvastam olyanokat például, hogy útépítéssel nem lehet
forgalmat csökkenteni. Később elkezdtem olvasni a Levegő Munkacsoport
tanulmányait az autópályákról, kátyúzásról, és további dogmák dőltek meg a
fejemben.

Milyen gyakorlati
lépések szükségesek egy élhetőbb város megteremtéséhez?

Ha kilépsz az utcára, a hangulatodat nagymértékben meghatározza,
hogy mennyire érzed magad biztonságban. Autópálya mellett senki nem érzi magát
biztonságban, és a Rákóczi út vagy a Bajcsy-Zsilinszky út ma gyakorlatilag egy
autópálya. A forgalomcsillapítás nagyon sok dolog gyökere, és én jobban vágyom
rá, mint arra, hogy ezerötszáz kilométer bringaút legyen Budapesten. Fontos
lenne a dugódíj és a behajtási tilalom néhány helyen. Meg kell fizettetni a közlekedés
valós költségeit azokkal, akik használják a várost. Szeretnék parkolóházakat,
de csak felszámolt felszíni parkolóhelyek helyére. Kerékpárút helyett most már
kerékpársávokat akarunk, mert a sárga csík a járdán nem megoldás . Nagyon
szeretnénk lehozni a bringákat a járdákról, hogy azokon az emberek újra
andaloghassanak. Ötvennél többel nem lehetne menni sehol, ezért nem lennének
feloldó táblák, amik megengedik a hetvenet, nyolcvanat.

Az egyik legfontosabb a tömegközlekedés és a bringázás
összekapcsolása. Nagyon sok ember azért nem biciklizik, mert túl messziről jár
be. Ha az Arany János utcai metrómegállónál mindennap látnának húsz,
biztonságosan lezárt bringát, akkor egyre többen használnák együtt a metrót és
a biciklit. Az Újpest – Városkapu metrómegállónál nagyon jó, őrzött
kerékpártároló van. Kihagyhatod a hosszú buszozást a körbejáró lakótelepi
gyűjtőjáraton, és előbb érsz a metrómegállóhoz. Időt spórolsz meg, és ekkora
utat még öltönyben is meg lehet tenni.

Fontos szerepet szánnék a propagandának, amivel
támogathatnánk a kerékpározást és a közösségi közlekedést. Akkor is, ha a
legjobb óriásplakát a bringázás mellett maga a biciklis.

Párizsban most indítják újra a villamosokat. Berlinben hosszas
vita után úgy döntöttek, hogy a pénzt nem metróba, hanem a felszíni
közlekedésbe ölik. Sokkal több munkahelyet is teremt, mint amikor a föld alatt
megy a fúrópajzs.

Hogyan lesz olyan a
város, amilyennek látni szeretnéd? Elég ehhez a Critical Mass felvonulás?

Én azt mondom, hogy az élhetőbb várost hamarosan az emberek maguk
is akarni fogják. Az autóforgalom lassan eléri azt a szintet, ami már
elviselhetetlen. Onnantól kezdve érezni egy kis átbillenést, hajlandóságot,
fogadókészséget, amikor sokan megismerik azokat a városokat, amelyek
Budapesthez teljesen másképp gondolkodnak a fejlődésről. Amikor visszajössz
Amszterdamból, Koppenhágából, de most már Londonból is, akkor már nem nézed
hülyének, aki azt mondja, forgalomcsillapítás kell. A másik az, hogy a Híradóban
egyre több szó esik a globális felmelegedésről, amitől félnek az emberek. Ha
már eléggé félnek, akkor tenni is fognak majd valamit. Ott kezdődik majd a
fordulat, amikor a miniszterelnök tanácsadói azt mondják, hogy „Te figyelj, ha
ezt most nem lépjük meg, akkor később nagyon sokba fog kerülni.” Tony
Blaire-rel most ez történt.

Milyennek látod a
kerékpározás jövőjét Budapesten?

Ha a főváros nem tesz semmit, ha mindent magunknak kell
kikaparni, akkor is öt-hat éven belül elérhető, hogy két százalék helyett tíz
százalék bringázzon. Ha partner lesz a főváros, akkor tizenöt százalék is lehet.
Ha valaki egyszerűen fél a forgalomtól, akkor én hiába beszélem tele a fejét.
Sokkal meggyőzőbb az, ha egy barátja biciklivel jár. Most már egyre könnyebb
személyes példát mutatni, mert egyre többen járnak biciklivel. A bringautak nem
biztonságosabbak, mint az autósáv, erre bárki fél év alatt rájön, ha bringázik,
de mégis kicsalják az autóforgalomtól félő embereket. Régen Budapesten
lehetetlennek tűnt bringázni. Januárban mindenkit arcról ismertem, aki szembekerekezett,
most viszont már rengetegen járnak télen is.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 11. számában.

Kép [cc] Janne Moren,
effraimhu