Anyatej vagy bébiétel? A baba és a mama egészséges táplálkozásáról – 3. rész
Attól függően, hogy a csecsemők anyatejjel, vagy tápszerrel táplálkoznak, 4-6 hónapos korban fokozatosan bővíthető étrendjük.

Két lényeges különbség van a kizárólag anyatejes és a tápszerrel - vagyis mesterségesen táplált csecsemők étrendbővítésében.
(1) A jól szopó csecsemő 6 hónapos életkorig lehetőleg csak szopjon. Étrendjének bővítését 6 hónapos korban kezdjük el, míg a tápszerrel tápláltakét korábban, már 4 hónapos kortól, mert nekik szükségük van a kiegészítésre. A fokozatosság elve minden csecsemőnél fontos, ezért a szopós csecsemő későbbi életkorban kapja a legtöbb olyan ételféleséget, amit a tápszeres kisbabák már esznek. Ez nem azt jelenti, hogy ők elmaradnak az étkezésben - ők járnak jobban.
(2) Az anyatejes csecsemő sokkal inkább ellenáll ételbővítési próbálkozásainknak. Ez nem baj, 8 hónapos koráig meg fogja szokni a kiegészítő étrendet, ugyanis ettől az életkortól kezdve csökken az anyatej tápértéke, vagyis akkor lesz feltétlenül szüksége az egyéb tápanyagokra.
Az étrend bővítésének sorrendje és a lényeges alapelvek minden csecsemő esetében ugyanazok.
A különböző ételféleségek bevezetése mindig fokozatosan, egy étel kipróbálásával, kis mennyiségekkel történjen. Egy-egy új étel bevezetése esetén néhány napig figyeljük a csecsemő székletét, étvágyát, figyeljünk az esetleg megjelenő panaszokra, hasfájásra.
Először a gyümölcsök leve adható: alma, meggy, körte, őszibarack, sárgadinnye. Néhány hét után már gyümölcspép is, először megfőzve, vagy párolva és pépesítve, majd nyersen is. Az erősen rostosakat passzírozzuk (például őszibarack, sárgadinnye), a rostban szegények pépesítve adhatók. Déligyümölcs (narancs, banán) csak 6 hónapos kortól adható. Paradicsom adása is csak 6 hónapos életkor után célszerű, akkor is csak hetente egyszer, mert emésztése elég nehéz, gyakran okoz bőrtüneteket és emésztési zavarokat - bár a csecsemők legtöbbje nagyon szereti. A gyümölcslevek, gyümölcsök bevezetését lehetőleg ne a bolti üveges készítményekkel kezdjük, mert azok egyrészt rostot is tartalmaznak, másrészt gyümölcskeverékek, tehát ha nem tolerálja a csecsemő, nehezen tudunk majd rájönni, hogy melyik gyümölcs, vagy éppen a gyümölcsrost okozta-e a problémát. Ugyanez az elv érvényes a főzeléket tartalmazó bébiételekre is.
A gyümölcsök közül nem adhatóak az aprómagvasok (málna, eper, ribizli stb), külön felhívom a figyelmet a kivire. Sokan ugyanis úgy gondolják, hogy kikerülve a magvas részt, a gyümölcs adható, pedig ez téves! Az egész gyümölcsnek magas az allergén-tartalma. Az aprómagvas és a nehezen emészthető gyümölcsök: a szőlő, görögdinnye 2 éves kortól adhatók. Apropó, görögdinnye. Egy profi dinnyetermesztő mesélte, hogy gyerekeinek soha nem adnak piros görögdinnyét. Azért nem, mert ők pontosan tudják, hogy milyen vegyszerrel locsolják, hogy szép piros színű legyen. Vajon minden dinnyetermesztő tudja és használja ezt a trükköt?
A gyümölcspépek elfogadása és étrendbe való rendszeres beillesztése után általában a főzelékek (zöldségpürék) bevezetése következik. Minden zöldségfélére vonatkozik, hogy csak a szabadföldi termést használhatjuk. Fóliában termesztett zöldségfélék adását feltétlenül kerüljük!
Tápszeres csecsemőnél 5-6, szopós csecsemőnél 7-8 hónapos kortól lehet dúsítani a főzeléket: zsiradékkal (többféle olaj váltogatva, margarin, vaj, sőt hetente egyszer szalonnakaparék is tehető a főzelékbe), liszttel (8 hónapos korig rizsliszt, vagy kukoricaliszt, utána búzaliszt) és hússal (sovány, könnyen emészthető húsféleségek)
A glutén a búzalisztben található fehérje, aminek allergizáló képessége bizonyos genetikai tulajdonságokkal rendelkező családokban relatíve nagy, ráadásul bizonyos környezeti tényezők hajlamosítanak a gluténnel szembeni érzékenység kialakulására (így például a szoptatás hiánya). 8 hónapos életkor előtt ezért nem ajánljuk búzaliszt, illetve búzalisztet tartalmazó étel adását, így a kekszet, teasüteményeket, vagy egyéb lisztes ételeket sem.
8-10 hónapos kortól viszont már megkínálhatjuk a csecsemőt kenyérhéjjal, hogy rágni tanuljon, majd kenyeret is kaphat. A legjobb, ha két vékony szelet kenyeret levágunk, megkenjük lekvárral, vagy vajjal (nem kenőmájassal, mert nagyon fűszeres és nagyon sok E betűs adalék van benne!), összeborítjuk, és a szendvicsből egy csecsemőtenyérnyi négyzetet kivágva a kicsi kezébe adjuk. Könnyen meg tudja fogni, pici falatokat majszol belőle, és garantáltan imádni fogja. Az igazi, sűrű állagú barna kenyér (nem a barnára festett foszlós kenyér!) a legjobb, mert így ezt fogja megszokni, nem morzsálódik, vagyis sokkal kisebb a félrenyelés veszélye is.
Egészséges csecsemőnek 10 hónapos kortól kezdve a főzelékhez először kanálnyi, majd egyre emelkedő mennyiségben hozzáadott tej, vagy tejkészítmények adhatók: natúr joghurt, sovány (pasztőrözött, nem piaci!) tehéntúró, sovány sajt. Színtejet magában csak egy éves életkor után adjunk!
Egy éves kora után kaphat tojást, csokoládét, mákos és diós ételeket - nagy öröm ez minden szülőnek. Viszont még egy évig várnunk kell az aprómagvas gyümölcsök, a mogyoró és a pergős rizs adásával (utóbbi kettő esetében nagy félrenyelés veszélye).
(Folytatjuk)
dr. Kovács Ágnes gyermekorvos, A doktor néni könyve szerzője.











Hozzászólások
Kedves Doktornő!
A cím megtévesztő kissé. Az első 2 cikkrészletre inkább az illene: Anyatej vagy TÁPSZER. Mert itt még szó sincs bébiételről.
A fiam 6 hónapos koráig kizárólag szopott, utána fele-fele arányban kapott üveges bébiételt és házilag készült püréket. Télen alig volt valami amit főzhettem volna neki. Import és nem idényzöldséget-gyümölcsöt sosem kapott. A bébiételek közül azt a fajtát kapta amiben nem volt hozzáadott cukor. Az okoskodók egyszer elolvashatnák, hogy mi van bennük. Többnyire víz, zöldség vagy gyümölcs, 6 hónapos kor felett hús, rizs, kukoricaolaj, rizsliszt. Ezek volnának olyan veszedelmes anyagok?
Hát remélem, hogy ezen útmutató alapján elfogadja a gyermekem az idegen ízeket. Most 7 hónapos de az anyatejen kívül semmit sem akar megenni.
dühöngő: na akkor most nézd meg, mennyi minden olyan anyag van a bébiételben, ami felnőttnek sem igazán való... (Én pl. nem is bírom ezeket az anyagokat. Más sem annyira, mint hiszi.) Egy minimáls (és ésszel elkerülhető, lásd pl. biogazdálkodók) veszély miatt kockáztatni a későbbi egészséget? Másik: a riportban, amiről beszélsz, nagy tányér répát mutogattak - amennyiben túlon túl sok a bétakarotin egy csecsemő számára. Úgy tudom, akár ez is okozhatta a sajnálatos esetet (nem egy tányér, hanem ha gyakran kapott). Ezesetben a halál oka: alulinformáltság.
Nyilván nem általános, hogy ilyesmi történik, de ha az egymillió gyermekből az enyém hal meg, azt "zokon veszem", s nem fog vigasztalni, hogy ez egyedi eset. Sajnos a piacon nincs ráírva a zöldségekre az összetétel, legfeljebb az eladó ismereteire, őszinteségére lehetünk bízva, s nem biztos, hogy ő sokkal többet tud, hiszen gyakran nem termelő, csak viszonteladó. Szívesebben is vásárolok nénikéktől, akik biztosan a konyhakertjük terméseit hozzák a piacra, de lehet, hogy egy szemétlerakó mellett laknak, vagy egy gyár szennyezi ott a talajvizet, s még ezer olyan dolog, amiről esetleg nem is tud, vagy nem látja veszélyét.
Ez nagyon szélsőséges példa, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy aki zöldséget, gyümölcsöt vesz a kisbabájának, az automatikusan veszélyezteti a gyermekét. Egyszerűen mindig meg kell nézni, hogy hol és mit veszünk.... És vajon bizonyítottan kimutatták, hogy bizonyos vegyszerektől halt meg a csecsemő, vagy ez is csak egy média-csemege? Anyukák százezrei vásárolnak a piacon, vagy zöldségüzletekben. Ugye nem akarja azt mondani, hogy a bébiételt nem fogyasztó babák százezrei veszélyben vannak? Mert ez nagyon durva és igaztalan lenne.
Most volt téma, hogy egy anyuka jót akarva nem bébiételt, hanem rendes zöldséget vett, s megfőzve ezt adta a babának, s a baba meghalt a zöldség vegyszertartalmától. Ennyi.