• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Andrássy út – a mintasugárút - Városáldozat a kereskedelem oltárán

2005.01.19. /
A kereskedelem mindig is jelen volt a nagyvárosok térbeli kialakulásában. Vannak jelenségek, amelyek természetesen fejlődtek együtt a várossal, míg mások erőszakot tehettek egy létező, kialakult rendszeren.


Számos esetben idegen elemként, nem a megfelelő helyen bukkantak elő, nem a megfelelő mértékben, módon, ezzel drasztikusan beleszólva egy történelmi városképbe.Az ilyen jelenségek, helyek vizsgálatával, bemutatásával, esetleges elemzésével kíván foglakozni a most útjára induló sorozat. Elsőként az Andrássy út kerül bemutatásra, amely igen tudatosan megkomponált és végiggondolt elemként jött létre Budapest központjában, ám az általa kialakított térbeli szerkezetet nem mindig tartották tiszteletben a változások.


A Király utca alternatívája
A  fővárosi Andrássy út jelentős, mind a mai napig egyedülálló városképi egységként jött létre a 19. század utolsó évtizedében. A kor jeles építészei (mint Ybl, Hauszmann, Lechner) egy pompás sugárút megvalósításán dolgoztak, amely a városközponttól – bár a már majdnem elkészült Bazilika miatt abba ügyetlenül csatlakozva – a Városligetig kínál remek kikocsikázási lehetőséget. Az Andrássy  (építésekor Sugár) út a már a korabeli forgalomnak is szűk Király utca reprezentatív „alternatívájaként” épült ki, egyedileg tervezett, de mégis gyönyörű korszakos egységet sugalló palotáival és villáival. A városkép oly fontos volt a korabeli városatyák számára, hogy a sugárút látványát megőrizendő, nem engedtek lóvasutat, villamost vezetni az út felszínére, így igen áttörő beruházásként megépült a kontinens első földalatti vasútja.

Se hírlap, se biliárd, se kártya, se kapuciner
Az Andrássy út bérpalotái hamar népszerűek lettek, lakói gazdag kereskedők, arisztokraták. Megtaláljuk itt Weiss Manfréd, Wekerle Sándor családját, a Széchelyi-, Dreher-, Hercog-, Hatvany-, Aponyi-család egyes tagjait, leszármazottait. Az impozáns épületekben létrehozott nagyszerű lakások lakói idővel igényt tartottak az utca benépesítésére is. Eleinte még sok volt a panasz, hogy itt „nem volt se hírlap, se biliárd, se kártya, se kapuciner”, de a századfordulóra, a 20. század első évtizedeire a város legimpozánsabb, leghagyományosabb üzletei, vendéglátó helyei is megtelepedtek itt. Sorra nyíltak az elegáns szaküzletek, a kávéházak és a szórakozás, a kultúra számtalan lehetősége: az Opera, a Műcsarnok, a Zeneakadémia.

Kávéházak, könyvkereskedések, korcsolyapályák
Az Andrássy út klasszikus korzóvá válhatott, tele szebbnél szebb üzlettel, vendéglátó hellyel. Megnyílt a Párizsi Nagyáruház (később Divatcsarnok), a főváros első általános áruháza, tetején tetőterasszal, ahol télen még korcsolyázni is lehetett. Az Andrássy út első szakaszának utcai frontja teljes mértékben a kereskedelemnek és a vendéglátásnak lett alárendelve. A népszerű és mára irodalomtörténetivé vált kávéházak, mint a Japán, az Abbázia, a Három Holló, a Magyar korona, a Reitter lényegében az irodalmárok, képzőművészek állandó tanyájává váltak, asztaltársaságaikból körök és egyleteiket lettek. Az út mentén elhelyezkedő bolthelységekben számtalan elegáns szalon, exkluzív üzlet kapott helyet, de mindemelett egymást érték a könyvkereskedések, némelyek fölött magával a kiadóvállalattal.


A Sztálin úton
A második világháború után mind a lakosság összetétele, mind az utcakép gyökeresen megváltozott. Az 1949-nem Sztálin úttá átkeresztelt sugárúton a lakásokat feldarabolták, bevezették a társbérleti rendszert. Az üzleteket, vendéglátó helyeket államosították, nagyrészt megfosztván eredeti funkcióiktól. A kávéházak egy részének helyét a presszók vették át, a művésztársaságok szinte teljesen kiszorultak. Bár megmaradt a Művész és a Lukács, amelyek mielőtt turistacsalogatóvá váltak volna még be-befogadtak írókat, rendezőket, így változatlanul rendszeres asztalvendég volt például Mándy Iván.
Noha az üzleteket is az állam vonta irányítása alá, a város többi „átlagos” kereskedéséhez képest, a szocialista elképzelés szerint igyekeztek helyet adni reprezentatív márkaboltoknak a Népköztársaság útján. Egy időben itt állt a város egyetlen autószalonja, akkor, amikor magánhasználatú gépkocsit alig lehetett látni. Majd az Autóker Moszkvics alkatrészüzletet nyitott, de teret kapott más műszaki bemutatóhely is.

Az út adott otthont a baráti országok kulturális képviseleteinek is, sorra nyíltak a Lengyel-, a Csehszlovák-, a Bolgár Kultúra „szalonjai”, illetve gasztronómiai érdekességként a Trojka étterem. A Konzum-tourist meghatározhatatlan turisztikai funkciója mellett Műtárgy szaküzletet létesített. A gyermekek birodalma lett a Meseország játékszalon, mellette a Párizsi cukrászdával. A Japán kávéház helyén létrejött a város legszínvonalasabb könyvesboltja, az Írók boltja, átmentve valamit a kávéházi hangulatból. Volt itt különleges optikai szaküzlet és csillár-márkabolt, így az Andrássy út mindenképpen kiemelkedett a szokványos városi üzletközegből. Azonban küllemükben ezek a boltok egyre inkább az új korszakot tükrözték, nem volt igény az eredeti interieur, kirakat megtartására, eluralkodott az alumínium, a sablonos dobozportál.

Rendszerváltás után
A rendszerváltás, persze itt is számtalan változást hozott. Eleinte a túlélésen volt a fő hangsúly, egyes boltok, átalakítás nélkül újabb funkciókat kényszeríttettek magukra, megjelentek a szerencsétlen üzletfelosztások. A külső képet számtalan öntapadós matricázott megoldás rontotta, a kereskedelem, az előző korszakhoz képest, ha úgy tetszik, kommerszebbé vált. A szocialista gyorsétterem, a City Grill helyiségében videótéka és bálás ruhabolt vert tanyát, máshol tükrös Lufi Land nyílt. Az út elveszteni látszott arculatát, belesüllyedt egy átalakuló város dömpingszerű megoldásaiba.

Mára a kép egy kicsit cizellálódni látszik, hiszen kezd visszatérni a színvonalas vendéglátás, újra nyílnak kávéházak, mint a Goethe Intézet Eckermanja (a Három Holló helyén), amely ismét törzshelyként szolgál. Elegánsabb divatüzletek mellett megjelennek formatervezési boltok is, lassan egy olyan izgalmas korzó képét felrajzolva ismét, amin érdemes kirakatokat bámulva végigsétálni. Persze minden átalakulás áldozatokkal jár. Ami talán a legsajnálatosabb, hogy a volt Párizsi Nagyáruház, majd Divatcsarnok is ezek közé az áldozatok közé került, nem találván neki korszerű funkciót, gondos gazdát, üresen állva az enyészet útjára lépett. Pedig ha az Andrássy út ismét a szalonok, a kávéházak sugárútja kíván lenni, annak tökéletes megkoronázása lenne a felújított, jól üzemelő nagyáruház.

 


 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében