fbpx

| Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF)

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Amit a járadékokról tudni kell

Lakásért életjáradék, magán- és önkéntes nyugdíjpénztári járadék, járadéktípusú életbiztosítás, szerződések keretében folyósított életjáradék… – bizony, nem egyszerű rendet vágni a különböző járadékok dzsungelében. Cikkünk ebben segít.




Nyugdíjpénztári járadék

A kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszert váltották
fel, illetve egészítetik ki a nyugdíjpénztárak, amelynek két formája a kötelező
magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár.

 

I. Magánnyugdíjpénztár

A magánnyugdíjpénztár az önkormányzatiság elvén működő, a
tagok tulajdonában lévő olyan intézmény, amely a kötelező nyugdíjjárulék egy
részét
és az esetleges kiegészítő befizetéseket tagdíjként gyűjti. A
pénztártagok által rendszeresen befizetett tagdíj mértékét törvény határozza
meg, ez jelenleg a havi jövedelmünk 8%-a. A tagdíjbefizetéseket a pénztár
befekteti és a tagdíjat, valamint annak hozamát a tag egyéni számláján
negyedévente jóváírja. A felhalmozódott összeg nyugdíjkorhatár elérésekor
történő felhasználási módjaira vonatkozó szabályok jelenleg alapvető
átalakításon esnek át. A várható szabályozás alapján 2013-tól a nyugdíjpénztári
megtakarításból kötelezően életjáradéki szolgáltatást kell majd vásárolni egy
biztosítótól. A 2013-ig tartó átmeneti időszakban is várhatóan csak egyösszegű
kifizetés lenne teljesíthető, de az összeg szabadon felhasználható lenne, nem
kellene kötelező életjáradékot vásárolni. Az új szabályozás megjelenéséig természetesen
még a jelenlegi előírások az irányadók (azaz a megtakarítást vagy járadékként
vagy egy összegben lehet felvenni), de mindenképpen szem előtt kell tartani a
közeljövőben várható lényeges módosulást.

 

A nyugdíjjáradék fedezete

A járadék fedezésének gyűjtésére, majd későbbi
finanszírozására a pénztár úgynevezett fedezeti tartalékot képez, ide kerül a
tagi befizetések – pénztártól függően – 94-95,5 %-a és

az ennek befektetéséből származó realizált hozam,

a fedezeti tartalék eszközeinek értékesítéséből származó
bevétel, valamint

az átlépő tagok által a más pénztárból hozott, a tag
követelésének megfelelő összeg.

Ennek része az úgynevezett szolgáltatási tartalék, ami a
folyósítás alatt álló nyugdíjellátások fedezete, melyet a tag járadékos időszaka
alatt kap. A fedezeti tartalékon belül a pénztár elkülönítetten kezeli a tagok
egyéni számláit, ahol a felhalmozott összegeket 2008. január 1-től forint
helyett úgynevezett elszámolási egységenként is nyilván lehet tartani.
Legkésőbb 2009. január 1-ig azonban minden magán-nyugdíjpénztárnak át kell
állnia az elszámolási egység szerinti nyilvántartásra. Az egyéni számlákon
eddig forintban kifejezett értéket a rendszer bevezetését követően elszámolási
egységek darabszámának és az elszámolási egységek adott napi árfolyamának
szorzataként fogják kiszámítani.

További lényeges változás a magán-nyugdíjpénztári
rendszerben, hogy 2008. január 1-től itt is bevezették a hozamok további
növelését szolgáló ún. választható portfoliós rendszert, egyelőre opcionális
módon. Csak 2009. január 1-től lesz kötelező minden magán-nyugdíjpénztár
számára e rendszer alkalmazása. Lényege, hogy a pénztár a felhalmozási
időszakban lévő tagjainak egyéni számláján lévő összegeket a pénztár által
előre kialakított portfoliók (az egyes befektetési lehetőségek meghatározott
összetételű kombinációja) valamelyikébe fekteti a tag választása alapján.

A választható portfoliók:

klasszikus

kiegyensúlyozott

növekedési

 

A portfóliók ebben a sorrenden mind nagyobb kockázatot
jelentenek, de egyúttal nagyobb hozammal is kecsegtetnek. Választás hiányában a
pénztár az alábbiak szerint sorolja be tagjait aszerint, hogy a
nyugdíjkorhatárig hátralévő idő

a 15 évet meghaladja, akkor a tag egyéni számláját a
növekedési portfólióba,

5-15 év között van, akkor a tag egyéni számláját a
kiegyensúlyozott portfólióba,

5 évnél kevesebb, akkor a tag egyéni számláját a klasszikus
portfólióba sorolja.

A választható portfóliós rendszer az önkéntes pénztárak
esetében már korábban is működött, és miután ez a befektetési rendszer
eredményesnek bizonyult a magán-nyugdíjpénztáraknál is bevezetésre kerül.

 

II. Önkéntes nyugdíjpénztár

Ez a nyugdíjpénztári forma, kizárólag önkéntes alapon
szerveződik, nincs kötelező tagság és a tagdíjfizetés legkisebb mértékét is
kizárólag a pénztár alapszabálya határozza meg.

 

Felhalmozott összegek fedezete, folyósítása

A pénztár szolgáltatásait – a magán-nyugdíjpénztári
rendszerhez hasonlóan – a rendszeres tagdíjbefizetésekből szervezi és
finanszírozza, amelyeket a már ismertetett különböző kockázatú portfóliókba
fektet. A pénztár a tag részére tagsági jogviszony létesítését követően egyéni
számlát nyit, ezen halmozódik fel a befizetésekből, a munkáltatói tag
hozzájárulásaiból és az egyéb befizetésekből (adomány) származó megtakarítás és
annak hozama. Az önkéntes pénztár esetében is többféle formában juthatunk hozzá
megtakarításunkhoz, így rendszeres járadékként, egy összegben, illetőleg e
kettő kombinációjaként történő kifizetésként.

*Egy összegben – a pénztár a tag részére az egyéni számláján
lévő összeget egy összegben kifizeti.

*Rögzített időtartamú / összegű járadékfizetés esetén
a pénztár a tag egyéni (szolgáltatási) számláján lévő összeget meghatározott
időtartamig, meghatározott rendszerességgel fizeti. A tag halála esetén a kedvezményezett,
illetve az örökös válik jogosulttá, de ez esetben a szolgáltatás megnyílását
követően a kedvezményezett (örökös) részére a pénztár nem járadékszolgáltatást
teljesít, hanem részére a tagra jutó megmaradt vagyonrészt egy összegben
kifizeti az előző pont szerint. A járadékfizetés időtartama– a
tag választása szerint – legalább 3 év, és legfeljebb 20 év lehet, ezen belül
annak hossza évenként változhat. A járadékfizetés rendszeressége
ugyancsak a tag választása szerint – lehet havi vagy éves. A járadékfizetés
időtartamát és rendszerességét alapvetően a tag választása határozza meg,
azonban a járadékfizetés időtartamát úgy kell meghatározni, hogy az éves
járadék összege ne legyen kevesebb 20.000 Ft-nál, a havi járadék összege pedig
5.000 Ft-nál.

*A tag a nyugdíjkorhatár elérésekor vagy azt követően úgy is
választhat, hogy az egyéni számláján felhalmozódott összeg egy részének
egyösszegű kifizetését, fennmaradó részének pedig rögzített időtartamú járadék
formájában történő kifizetését kéri. Ez az egyösszegű nyugdíjszolgáltatás és
a rögzített időtartamú járadék kombinációja
.

A felhalmozási időszakban összegyűjtött összeget járadékként
a nyugdíjkorhatár elérésekor vagy azt követően lehet igényelni.

Mód van egyösszegű kifizetésre akár már a nyugdíjkorhatár
elérését megelőzően is, feltéve, hogy a belépéstől számított kötelező 120
hónapos (10 éves) várakozási idő eltelt. Fontos felhívni a figyelmet azonban
arra, hogy az ilyen kifizetés nem minősül nyugdíjcélú kifizetésnek, ezért
adóköteles.

További fontos részlet, hogy az önkéntes pénztárak
esetében a törvény nem teszi kötelezővé az elszámolási egység szerinti rendszer
bevezetését
, mégis van olyan önkéntes pénztár, amely elszámolására ezt a
rendszert alkalmazza. Ennek különös jelentőséget ad, hogy az 1998-ban
pénztártaggá válóknak most jár le a minimum várakozási idő, nem mindegy
azonban, hogy milyen napi árfolyamon veszik fel megtakarításukhoz. Érdemes
ezért a pénztár honlapján figyelemmel kísérni a napi frissítésben megtalálható
portfóliók árfolyamait.

Az önkéntes nyugdíjpénztári kifizetés a tag írásos kérelmére
történik, a kifizetést a pénztár maga folyósítja. Ennek a felhalmozási módnak
az előnye, hogy a hozam kamatadó-mentes. Egy 2007-es törvénymódosítás
értelmében a hozam már akár háromévente is felvehető.

 

——–Járadéktípusú életbiztosítás——–

 

Időskori megélhetést biztosító nyugdíjcélú járadékot nem
csak a nyugdíjpénztári rendszer kínál, hanem néhány biztosítónak is van ilyen
szolgáltatása.

 

Járadékbiztosítás – haláleseti életbiztosítás

Az életjáradék – kockázati és megtakarítási elemeket is
tartalmazó – életbiztosítások közé sorolható, ezért életjáradék-szolgáltatást
kizárólag életbiztosítók nyújthatnak.

Szemben a haláleseti életbiztosítással, mely a biztosított
halálakor fizet, a járadékbiztosítás (bizonyos kiegészítő szolgáltatásoktól
eltekintve) csak addig, amíg a biztosított életben van. A járadékbiztosítás
célja tehát nem a biztosított hátramaradottjairól, hanem a biztosítottról való
gondoskodás, amíg az él.

 

Mikor és kinek célszerű az életjáradék?

Az időskori megélhetés alapja az aktív korban felhalmozott
vagyon, ennek kamatát, vagy esetleg magát a vagyont éljük fel fokozatosan
(ütemezett vagyonfelélés) a nyugdíjas évek során.

Az ütemezett vagyonfeléléssel azonban az a probléma, hogy az
ütemtől függően felhalmozott vagyon egy előre kiszámított időpontra teljesen
elfogy, azonban azt nem lehet előre megmondani, hogy ez az időpont hogyan
aránylik a felhalmozó hátralévő élettartamához. Optimális esetben a vagyon pont
az élet végén fogy el, mert akkor pont feléltük megtakarításunkat. Ha a halál
előbb bekövetkezik, mint hogy a vagyont elfogyasztanánk, az azt jelenti, hogy
megelégedtünk a lehetőségeknél alacsonyabb életszínvonallal, ellenkező esetben
viszont életünk egy szakaszán megfelelő megélhetés nélkül maradunk.

A megoldás ilyenkor az élettartam bizonytalan hosszúságából
adódó kockázat megosztása másokkal, a kockázatra szóló veszélyközösség
alakítása, vagyis a biztosítás. Az ütemezett vagyonfelélésben lévő kockázat
másokkal való megosztásának módja az életjáradék-biztosítás, amelynek lényege,
hogy pont addig tart, ameddig szükség van a belőle származó jövedelemre, vagyis
a nyugdíjas kortól az élet végéig tart.

 

Az életjáradék működése

Az életjáradék-biztosítást kötők egy veszélyközösséget
alkotnak, és a veszélyközösségen belül átcsoportosítják a fizetett tőkéket
azoktól, akiknek arra már nincs szüksége, mert az átlagosnál rövidebb ideig
élnek, azokhoz, akik az átlagosnál hosszabb ideig élnek, és így szükségük van a
pénzre.

Hasonlóan a fentebb bemutatott nyugdíjpénztári megoldáshoz,
a kockázatközösség tagjainak rendszeres díjbefizetéséből származó összeget a
biztosító befekteti, és ennek hozadékát fizeti ki járadékként.

A járadékösszeg kiszámítása bonyolult matematikai képlet
alapján történik. Az életjáradék biztosítást kötőről a biztosító vélelmezi,
hogy átlagéletkort ér el, amit statisztikai adatok alapján állapítanak meg. Ehhez
mérten lehet meghatározni a biztosított várható hátralévő élettartamát, ami
függ a kortól, nemtől, egészségi állapottól.

Az egyéni járadékok összegének kiszámításakor a biztosítási
matematikusok a biztosítást kötők alkotta veszélyközösség tagjainak száma, a
tagok által fizetett tagdíjak (tőke) és kamatok, az egyes tagoknál várható
élettartam, és a veszélyközösségre vetítve az egyes tagok túlélési
valószínűsége figyelembe vételével kalkulálják ki biztosítottat megillető
járadékösszeget.

Mivel az életjáradék alapesetben nem örökölhető, minden
évben megtörténik az átcsoportosítás a meghalt tagoktól az élők felé, ez
biztosítja azt, hogy az élőknek mindig akkora tartalékuk lesz, ami várható
élettartamukra elegendő.

 

A járadék alapja a tőke

Az a tőke, amit a járadékszolgáltató intézménynek vagyis
elsősorban az életbiztosítónak fizet a biztosított járadékért cserébe a „díj”.
A díj mértéke két fő tényezőtől függ: egyrészt a biztosító kockázatától,
illetve a biztosító költségeitől.

A biztosító kockázata elsősorban abból adódik, hogy nem
tudja előre, hogy meddig él a biztosított, tehát meddig kell fizetnie a
járadékot. Ez alapvetően függ a biztosított korától (minél idősebb, várhatóan
annál rövidebb ideig fog a biztosító fizetni neki), a nemétől (a nők tovább
élnek, mint a férfiak, ezért nekik drágább a járadék), az egészségi állapottól
(a beteg emberek rövidebb ideig élnek, mint az egészségesek, tehát az előbbieknek
olcsóbb lehet a járadék), és még sok más tényezőtől.

A biztosítónak az is kockázatot jelenthet, ha a törvény
bizonyos kötelezettségeket ró rá, pl. a kötelező infláció szerinti indexálás,
hiszen a befektetései hozamából nem biztos, hogy minden évben telik erre.
Ilyenkor a nagyobb kockázatot a díj növelésével kompenzálja.

A biztosítónál felmerülő költségek alapvetően a tartalékok
kezeléséből, a tőke befektetéséből, működtetésből és egyéb kiadásokból, így a
járadék folyósításából, taggal való levelezésből tevődik össze.

 

Az életjáradékok fajtái

Járadékot – a nyugdíjpénztári járadékszolgáltatásnál már
felsoroltakhoz hasonlóan – különböző változatokban lehet kötni. Néhány
fontosabb életjáradékfajta:

*Azonnal induló élethosszig tartó járadék, ami a tőke
biztosítóhoz történő befizetésétől kezdve a járulékos hátralévő egész életén át
tart.

*A korlátozott tartamú életjáradék, amely az
élethosszig tartó járadéktól annyiban tér el, hogy csak egy bizonyos
élettartamra szól, ennek elérte után akkor is véget ér, ha a biztosított még
él. Természetesen, ha a biztosított halála a meghatározott tartam lejárta előtt
bekövetkezik, akkor a járadékszolgáltatás is megszűnik.

*A halasztott életjáradék élethosszig tart, de nem
indul meg azonnal, amikor a biztosítóhoz befizetik a tőkét (díjat), hanem csak
a „halasztási” idő leteltével (pl. biztosítás megkötését követő 15 év). Az
ilyen életjáradék díja annál kisebb minél nagyobb a halasztás, mivel egyre
kisebb a valószínűsége annak, hogy a biztosított a halasztás végét megéli.

*Az elöl garanciaidős életjáradékot már a
magánnyugdíjpénztár vonatkozásában ismertettük, lényege, hogy a szerződésben
meghatározott időre a biztosító garantálja a járadékot még akkor is, ha a
biztosított időközben meghal, ez esetben a kedvezményezett (illetve örökös)
kapja a járadékot.

*A hátul garanciaidős életjáradékról már szintén
esett szó, itt a biztosított halála után még néhány évig folyósítja a járadékot
a biztosító.

*A kétszemélyes járadéknak pedig két biztosítottja
van, általában egy házaspár két tagja, ahol a közösen vásárolt járadékot
alapját a két biztosított közösen halmozza fel. Előfordulhat, hogy a járadék
összege csökken, ha az egyik fél meghal, de a járadékszolgáltatás csak akkor
szűnik meg, ha mindkét fél elhalálozott.

 

Szükséges kiemelni, hogy nem mindenfajta életjáradék
alkalmas nyugdíj céljára
. Nagyon fontos ugyanis, hogy a járadék semmiképpen
se érjen véget valamikor nagyon idős korban. Ezért nyugdíjjáradékként néhány
kivétellel csak az élethosszig tartó életjáradékok jöhetnek szóba, vagyis a
fentiek közül:

*az azonnal induló élethosszig tartó járadék

*az azonnal induló elöl, vagy hátul garanciaidős életjáradék

*a halasztott életjáradék

*a kétszemélyes életjáradék

Természetesen a 4 felsorolt életjáradék-fajta nem
tetszőlegesen választható, függ a biztosított(ak) élethelyzetétől, hogy
melyiket célszerű vásárolni.

A járadékokkal kapcsolatban nagyon fontos tudnivaló, hogy az
életjáradékok, illetve a mögöttük lévő tőke nem örökölhető. Nem örökölhető,
hiszen mint láttuk az egy idő után már alapvetően a veszélyközösség meghalt
tagjainak a tőkéjéből származik, vagyis a veszélyközösség pénze. Ahhoz, hogy a
biztosító teljesíteni tudja a járadékosoknak tett ígéretét, nem adhat szabad
rendelkezést számukra a járadék-tartalék felett, mert ha ez történne, akkor a
veszélyközösség rövid idő alatt összeomlana. Tehát, aki életjáradékot vásárol,
az jól gondolja át, hogy valóban magára szánta azt a tőkét, vagy inkább a
hozzátartozóinak szeretné juttatni. Ez alól természetesen kivétel a
kétszemélyes járadék.

Aki biztos megélhetést szeretne nyugdíjas éveire, annak
érdemes több nyugdíjcélú megtakarítási formát is igénybe vennie, és minél
korábban tudatosan készülni erre az életszakaszra. A most pályakezdő fiatal a
tb-nyugdíj és magán-nyugdíjpénztári járadék mellett helyesen gazdálkodik, ha
önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítást is választ (egy részvénytúlsúlyos
portfólióval) vagy akár nyugdíj-előtakarékossági számlát nyit, hiszen ezzel
hosszú ideig tud megtakarítani, ami hosszú távon kedvező hozamot biztosít, és e
mellett még adókedvezményre is jogosulttá tesz.

 

——–Lakásért életjáradék——–

A lakásért életjáradék konstrukció nem tartozik a PSZÁF
által ellenőrzött pénzügyi szolgáltatások közé. Egyre többen választják azonban
ezt a terméket, mert sok idős ember helyzetét jellemzi, hogy alacsony a
nyugdíjból kell megélnie, viszonylag nagy értékű saját tulajdonú lakásban,
amelynek fenntartása az alacsony bevételei miatt nehezen kigazdálkodható.

 

A konstrukció legfontosabb elemei

A fentebb bemutatott példáktól eltérően ennél az életjáradék
fajtánál a „fedezet” az időskorú saját tulajdonú ingatlana.

A lakásért életjáradék program lényege, hogy egy pénzügyi
intézmény megvásárolja az időskorú ingatlanát, de a vételárat nem azonnal egy
összegben fizeti ki, hanem az eladó haláláig minden hónapban egy adott
összeget: életjáradékot folyósít. Az eladó a szerződésben megállapodottak
szerint az ingatlanban maradhat, vagyis az ingatlana tulajdonjogát átadja, de
azon holtig tartó haszonélvezeti joga marad fenn. A nyugdíjas a lakást
rendeltetésszerűen, állagmegóvó módon használhatja, de a továbbiakban a
tulajdonossá váló társaság fizeti az ingatlannal kapcsolatos jelentősebb
karbantartási munkákat, esetleg a közös költséget, illetve az ingatlanra
megkötött biztosítás esedékes díjait is. E kérdésekben a szerződés az irányadó.

A járadékos nem csak havi járadékban, hanem egy
járadékösszegben is részesül, ami a általában az ingatlan értékének 5-35%-áig
terjedhet. Értelemszerűen minél nagyobb az egyösszegű kifizetés, annál
alacsonyabb a havi járadék összege. Fontos tudni azonban, hogy az egyösszegű
kifizetés után adófizetési kötelezettség áll fenn
.

A járadékfizetés az eladó haláláig, élethosszig tart, ezt
követően a társaság a járadék fejében megvásárolt ingatlant eladja, bérbe adja
vagy egyéb módon hasznosítja.

A járadékos úgy is dönthet, hogy életvitelszerűen kiköltözik
az ingatlanból és nyugdíjas otthonba, rokonokhoz, külföldre költözik. Ez
esetben az ingatlan egy meghatározott türelmi idő eltelte után eladhatóvá válik.

Mindkét esetben – akár az ingatlanban marad, akár nyugdíjas
otthonban, rokonokhoz, vagy akár külföldre költözik a járadékos – az előleget
és az életjáradékot megkapja.

 

A járadék összege, folyósítása

A járadék összegének számításakor az ingatlan aktuális
forgalmi értékét, továbbá az ügyfél életkorát, várható élettartamát veszik
alapul, és az így kiszámított összeget a szerződésben meghatározottak szerint
(általában évenként) a KSH által az előző évre vonatkozó inflációs rátával
növelt járadékszámítási modell szerint újraszámítják. A folyósítás az ügyfél
kérelmére csekken vagy bankszámlára történik.

Magyarországon hagyományosan lehetőség volt arra már
korábban is, hogy magánszemélyek vagy önkormányzatok időskorú személlyel
életjáradéki szerződést kössenek, oly módon, hogy az időskorú részére fizetett
életjáradék ellenszolgáltatása a tulajdonában álló ingatlan. Magyarországom
üzletszerűen e tevékenység néhány éve jelent meg a piacon és jelenleg három
pénzügyi társaság nyújt ilyen szolgáltatást, a Hild Zrt., az OTP Életjáradék
Zrt. és az FHB Életjáradék Zrt.

 

A szerződéskötés feltételei

Az egyes konstrukciókban fellelhető eltérések mellett azonos
feltétel, hogy az ingatlan tulajdonjogát az adhatja el életjáradékért, aki
legalább 65 éves nyugdíjas, az általa felkínált ingatlan legkevesebb 5 millió
forintot ér, és az ingatlan 100%-ig saját tulajdonában van (házaspár esetén a
házaspár teljes tulajdonában).

Fontos kritérium, hogy a leendő ügyfélnek döntés- és
cselekvőképes állapotban legyen, tehát más nem kötheti meg a nyugdíjas nevében
a szerződést.

A PSZÁF korábban már vizsgálta a konstrukciót és
megállapította, hogy a jelenlegi jogi szabályozás mellett az nem minősül
biztosításnak, ezért az ilyen szerződéseket nyújtó szolgáltatókra a PSZÁF 
tevékenysége nem terjed ki. Ennek ellenére felhívjuk a figyelmet, hogy a
viszonylag egyszerűnek látszó és biztonságot nyújtó konstrukciónak is
meglehetnek az árnyoldalai. Adódik ez egyrészt abból, hogy a szerződéssel
érintett réteg viszonylag kiszolgáltatott helyzetű időskorú lakosság, így a
szolgáltatók és igénybevevők között jelentős a tájékozottságbeli eltérés. A
lakóingatlan ilyen formájú értékesítésének is vannak adó vonzatai, továbbá az
értékesítéssel az esetleges örökösök elesnek az öröklés lehetőségétől.

Mivel hosszú távú szerződéses jogviszony jön létre a
szolgáltató és járadékos között fontos tisztázni a szerződésszegés eseteit: mi
történik, ha a szolgáltató nem teljesít? szerződés megszűnésekor kit illet a
lakás tulajdonjoga? hogyan történik az elszámolás, amennyiben a járadékos
(eredeti tulajdonos) visszakapja a lakását? stb. Fontos ellenőrizni azt, hogy
az ingatlan-nyilvántartásba valóban bejegyzésre került-e az eredeti tulajdonost
illető holtig tartó haszonélvezeti jog és életjáradéki jog.

A PSZÁF minden esetben felhívja a figyelmet arra, hogy
a szerződést alaposan az apró betűs részekre kiterjedően is olvassák el, mert a
reklámokból, rövid tájékoztató filmekből megszerezhető információk nem
tartalmazzák a szükséges és fontos részleteket, és mivel itt ingatlanunkról,
lakhatásunkról van szó, minden apró részletnek jelentősége van.

 

Megjelent a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 2008.
májusi hírlevelében.
További
információ a hírlevélről >>>

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás