| Sebestyén Éva
Ami nem látszik az olimpián: az Adidas árnyékos oldala
A 2012-es olimpiai játékok egyik kiemelt támogatója az Adidas. Miközben a cég „jófej” voltát hirdető marketingkampány elemei mindenütt a szemünk elé tolakodnak, megdöbbentő tények kerültek nyílvánosságra a céggel kapcsolatban.
Világszerte mintegy 775 ezer ember dolgozik Adidas termékeken összesen 65 ország mintegy 1200 gyárában, jellemzően szegény, fejlődő régiókban.
Miközben a cég font- és dollármilliókat költ arra, hogy jó színben tüntesse fel magát nyugati vásárlói előtt, addig a londoni rivaldafénytől távol eső üzemekben megmutatja valódi arcát is.
A Playfair 2012 kampány munkatársai indonéziai, kínai, Fülöp-szigeteki és Sri Lanka-i Adidas-munkásokat kérdeztek meg munkakörülményeikről.
Éhbér és 15 órás munkanap
Az Adidas kb. 100 millió fontot költött arra, hogy a londoni játékok hivatalos sportruházat-szállítója lehessen.
Eközben távol-keleti munkásai számára olyan bért fizet, amely arra sem elegendő, hogy maguk és családjuk alapvető szükségleteit fedezze. Indonéziában például az órabér átszámítva 125 Ft, miközben fél kiló kenyér ára kb. 240 Ft.
Munkakörülmények tekintetében sem jobb a helyzet.
A vizsgált országokban egyöntetűen azt állították a dolgozók, hogy a túlóra mindennapos, sőt, kötelező, különben nem tudják teljesíteni a kitűzött termelési célokat. Kínában például reggel 8-tól éjjel 11-ig tart a munkaidő. A beszámolók szerint mindennapos, hogy valaki elájul a gyárban a kimerültségtől.
Te is tehetsz ellene!
Ha téged is felháborít az Adidas cégpolitikája, csatlakozz a War on Want kampányához, amelyben felszólítják az Adidas vezérigazgatóját, Herbert Hainert, hogy szüntesse be a munkások kizsákmányolását, biztosítson számukra tisztességes béreket, és megfelelő munkakörülményeket. A levelet itt írhatod alá.
Ahogy a munkások egészségét, úgy a méltóságát sem tartja szem előtt a cég. Nemcsak hogy külön engedélyt kell kérni, hogy valaki kimehessen a mosdóba, de rendszeresen alkalmaznak verbális és a fizikai erőszakot is. A pofonok mellett az is előfordult már, hogy a műszakvezetők egyszerűen hozzávágtak egy-egy cipőt a nem megfelelően dolgozó munkásokhoz.
Alapjogok nélkül
Bár az egyesülési jog az egyik legalapvetőbb emberi jog, az Adidasnak dolgozó gyárakban ezt sem veszik figyelembe. Teszik mindezt úgy, hogy hivatalos etikai kódexükben azt hangsúlyozzák, hogy minden beszállítójuktól elvárják, hogy tiszteletben tartsák a dolgozók jogát a szakszervezetek alakításához és a kollektív béralkuhoz.
A megkérdezettek szerint azonban a valóságban ennek nyoma sincs. Béralkuról szó sem lehet, aki pedig érdekképviselet létrehozásával próbálkozik, azt azonnal eltávolítják.
A munkaszerződésekben gyakran az szerepel, hogy a cég akár különböző gyáraiban is foglalkoztathatja a dolgozót. Így ha valaki nem bizonyul megfelelő munkaerőnek, egyszerűen áthelyezik egy több száz kilométerre levő üzembe, ami az esetek többségében egyet jelent azzal, hogy az illető nem tud tovább a cégnél dolgozni.
Kínában és Indonéziában emellett arról is beszámoltak, hogy nemcsak szervezkedni nem szabad, de még beszélni is tilos a munkakörülményeikről.
Kínában azért bocsátottak el egy alkalmazottat, mert egy ellenőrnek bevallotta, hogy este 10-ig kellett dolgoznia. Indonéziában pedig a menedzserek egyenesen utasításba adták a munkásoknak, hogy hazudjanak arról, hogy mennyi bért kapnak, és hogy hány órát kell dolgozniuk.
Kép [cc] oct
A cikk megjelenése a Nemzetgazdasági Minisztérium FV-I-11-D-0007 pályázat keretében valósult meg.
***