Biztos mindenkivel előfordult már, hogy a vendéglőben az étel mellé egy pohár vizet kért, mire a pincér kisvártatva egy üveg ásványvízzel tért vissza, vagy rögtön megkérdezte, hogy „savas vagy mentes legyen”. A sima csapvíz ugyan nem szerepel az itallapon, de a magára adó hely zokszó nélkül biztosítja, ez a minőségi vendéglátás egyik védjegye.

A „gesztust” a hagyománynak, a kávéházaknak köszönhetjük, ahol a fekete mellé mindig járt egy pohár frissítő víz. Erről a jó szokásról sajnos nyugati szomszédainknál és hazánkban is egyre több helyen próbálnak megfeledkezni. 

A szokásjogon túl a közelmúltig a legtöbb vendéglátóhely számára jogszabály írta elő, hogy ivóvizet szolgáljanak fel. A vendéglátóüzletek kategóriába sorolásáról, valamint ártájékoztatásáról szóló rendelet értelmében a III. kategóriába sorolt üzletnek kötelessége volt, hogy „ételfogyasztás esetén a vendég rendelkezésére bocsátssák az étkezéshez szükséges egységes és tiszta eszközöket és a különböző ízesítőanyagokat, továbbá, amennyiben a vendég italt nem rendel, úgy a vendég külön kérése nélkül is hideg ivóvizet szolgálnak fel”.

Természetesen a felsőbb kategóriás helyeknek meg kellett felelniük az alsóbb kategóriák követelményeinek, így kis kivétellel majd minden ételt forgalmazó vendéglátóhely köteles lett volna külön kérés nélkül is hideg ivóvizet az asztalunkra tenni. Ha ezt valahol megszegték, akkor panaszt tehettünk az illetékes jegyzőnél, a fogyasztóvédelmi hatóságnál, vagy beírhattunk például a vásárlók könyvébe.

A jogszabályt azonban 2009 februárjától hatályon kívül helyezték, így a csapvizet kedvelő közönségnek marad a remény, hogy a szokásjog, a hagyomány tovább él, és az üzletpolitika sem engedi, hogy a vendégek egy pohár víz hiánya miatt keserű szájízzel távozzanak.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 17. számában. 

Kép [cc] bergius