• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Aki legyőzte a GMO-góliátot

2011.03.02. /

A világ jogvédőként, a „gazdafelszabadítási mozgalom” egyik zászlóvivőjeként ismeri. A kanadai Percy Schmeiser a géntechnológiai mamutcégek elleni harc emblematikus alakja, mert szembeszállt az ágazat legrámenősebb képviselőjével, a Monsantoval.

A Percy Schmeiser-sztorit világszerte az állampolgári tudatosság és a következetes jogérvényesítés iskolapéldájaként tanítják. Pedig a konfliktus egyáltalán nem úgy indult, mint amelyből valaha világraszóló civil sikertörténet lehet.

Él egy házaspár a nagy kanadai alföldön, és őshonos, illetve ökológiai gazdálkodásra alkalmas repcefajták vetőmagjának nemesítésével foglalkoznak. Egyszer csak megjelenik a földjükön a világ egyik legnagyobb vetőmagmultijának, a Monsantónak a magánnyomozója, és közli, hogy bizonyítéka van rá: a szóban forgó ültetvényen engedély nélkül termesztik a cég Roundup Ready (azaz a Roundup nevű totális gyomirtónak ellenálló) génkezelt repcefajtáját. Magyarázatul ide kívánkozik, hogy a genetikailag módosított fajták (GMO-k) szabadalom alá esnek.

A szabadalom tulajdonosainak joguk van a bitorlás gyanúja esetén mások földjére behatolni, ott mintákat venni, ami elég súlyos korlátozása a tulajdonhoz fűződő jognak. Schmeiserék a döbbenettől szóhoz sem jutottak, mert ha valakinek, hát nekik biztosan nem állt érdekükben a génkezelt repce elbitorlása. Azzal ugyanis hogy az idegen gén megjelent az általuk gondosan szelektált fajtákban, el is szennyezte és értéktelenné tette azokat. A vonatkozó törvény szerint a szabadalom az adott gént védi; ha termesztésbe kerül, akkor fizetni kell a szabadalomtulajdonosnak.

Máig sem derült ki, hogyan került a mesterséges gént tartalmazó mag a Schmeiser-birtokra. Elképzelhető, hogy a szomszédos földre vetőmagot szállító teherautókról pottyant le néhány, vagy a génkezelt fajta beporozta a hagyományos repcét, és így adta át a módosított gént.

Maga a szabadalombitorlás a Monsanto vádja szerint azzal valósult meg, hogy a farmer a következő évben elvetette a Roundup Ready gént tartalmazó repcéről származott magot, mégpedig úgy, hogy állítólag tudta: jelen van benne a módosított gén. Ezt pedig nem szabad; még annak is tilos elvetnie a termést, aki megvásárolja a szaporítóanyagot a Monsantótól.

 

Alternatív Nobel-díjat kaptak

A magot és a szabadalmat minden évben újra meg kell venni, a vetési engedély mindig csak egyetlen vetési időszakra szól. Ez egyébként ellenkezik a növénytermesztés évezredes szokásjogával: a jövő évi vetőmagot a gazdáknak még a leginkább elnyomó rendszerekben is joguk volt térítésmentesen elkülöníteni a termésből és megtartani. Az 1997-98-ban kialakult konfliktust hosszas pereskedés követte.

A Monsanto szabadalombitorlásért perelt, az ügy végigjárta az összes kanadai bírósági fórumot, közben azonban a farm ráment a perköltségekre. Ha az ügyből a házaspár állhatatossága miatt nem lesz az egész világon figyelmet keltő szimbolikus ütközet a génmanipuláció hívei és ellenzői között, akkor Percy Schmeiser és felesége ma földönfutó lenne. De hála a közadakozásnak és a gazda kitartásának, az eljárást végigvitték, és időközben a földjüket is vissza tudták vásárolni, igaz, a génszennyezés miatt repce helyett most borsóval foglalkoznak.

A házaspár helytállásáért megkapta a Mahátma Gandhi-díjat (amit a közjóért erőszakmentes eszközökkel küzdő emberek kapnak), illetve a Right Livelihood Awardot, amit alternatív Nobel-díjként is emlegetnek. „Annyira képtelennek tűnt, amivel vádoltak minket, hogy úgy éreztem, ezt nem engedhetem, ezzel az igazságtalansággal nem tudnék együtt élni” – mondta Percy, amikor a közelmúltban Budapesten tartott előadást kálváriájukról.

 

Visszadobták a labdát

Hogy a többfordulós jogi eljárásban ki nyert, és ki vesztett, azt nem is olyan könnyű eldönteni. A kanadai szövetségi bíróság 2001-ben kimondta, hogy amikor Percy Schmeiser vetőmagot különített el a Roundup Ready repce terméséből, tudta (vagy tudnia kellett), hogy megsérti a Monsanto szabadalommal védett technológiáját. Ezzel az ítélettel a bíróság nem vette figyelembe, hogy a házaspárnak sem érdekében, sem szándékában nem állt Roundup Ready repcét termeszteni. (Schmeiserék több száz sorstársa közül a bírósági ítélet előtt szinte mindenki a fizetést választotta, a törvények miatt ugyanis még a bizonyíthatóan vétlen „bitorlókat” is rendre elítélik.)

Az ügy a legfelsőbb bíróság előtt 2004-ben Schmeiserék erkölcsi győzelmével zárult: a testület megállapította, hogy bár a bitorlás megvalósult, a szándékosság és a haszonszerzési cél nem bizonyítható. A Monsanto kártérítési igényét így a bírák elutasították, ami némi reményt jelent a hasonló cipőben járó gazdák számára.

Egyértelmű győzelemmel zárult ugyanakkor az a Percy Schmeiser által indított eljárás, amelynek célja az volt, hogy a Monsantóval fizettesse meg az egyik vetőmagtermesztésre használt és elszennyezett földterület megtisztítását. Az eset kapcsán egy igazságügyi szakértő fehéren-feketén kimondta, hogy nincs olyan biztonságos védőtávolság, amelyet a módosított gének a szél vagy bizonyos állatok segítségével ne tudnának átugorni. Az ítélet azt is egyértelművé tette, hogy a génkezelt fajták kárt okozhatnak a hagyományos fajtákkal dolgozó termelőknek.

Percy Schmeiser szelíd, csendes ember, nem látszik rajta a kemény eltökéltség és a harcos öntudat. Szavaiból kiderül, hogy a jogi hercehurcával töltött éveket olyan tapasztalatszerzési időszaknak tekinti, amelynek értékes hozadékát meg kell osztania másokkal.

„Amikor Kanadában megjelentek a génkezelt fajtákat előállító cégek, és kérték az új növények engedélyezését, nem volt kitől tanácsot kérni, nem ismertük igazán a kockázatokat. Ám most, amikor az EU tagállamai vannak hasonló helyzetben, már nem lehet azt mondani, hogy nincs elég tapasztalat. Pontosan tudható, hogy a GMO-k piaci és termesztési hátrányt jelentenek, a gazdákat pedig a végletekig kiszolgáltatottá teszik. A génkezelt növények bevezetése óta eltelt időszakban a vetőmagpiac néhány mamutcég kezében összpontosult, az árak jelentősen emelkedtek. Megnőtt a vegyszerhasználat is, mivel a gyomnövényekbe is átkerültek a gyomirtótolerancia-tulajdonságot hordozó gének, azaz elpusztíthatatlan szupergyomok jöttek létre. Ezt egy évtizeddel ezelőtt csak néhány tudós valószínűsítette, ma viszont egyértelmű adatok bizonyítják, hogy a GMO-technológia nem váltotta be a bevezetésekor tett ígéreteket, sőt kimondottan kockázatos a termelők, a fogyasztók és a környezet szempontjából is” – hangsúlyozta budapesti közönsége előtt Schmeiser.

A gazda házaspár szorgalmasan járja a világot: előadásokat tartanak, könyveket és cikkeket írnak, saját szavaik szerint egyrészt a következő generációk iránti felelősségérzetből, másrészt azért, mert szeretnék a lehető legtöbb embert és országot megóvni attól, ami velük, illetve Kanadával történt. „A gazdák sosem adhatják fel az általuk megtermelt vetőmag feletti rendelkezés jogát, és ilyesmibe a parlamenteknek sem szabad belemenniük.”

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 20. számában.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében