• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A 365 napos ruhadiéta

2016.06.24. /

Anya és lánya egy napon úgy döntöttek, egy kerek éven át nem vásárolnak ruhát. Nem, nem külföldön, valahol távol tőlünk, hanem Magyarországon. Van-e esély kilépni a fogyasztás ördögi köréből? Anyát és lányát kérdeztük. 

Divatirányzatok jönnek és mennek; az új évszakok új választékot hoznak; a reklámok és jól időzített akciók sora pedig nem igazán hagyja nyugodni a tudatalattinkat. Az emberek többségét mindez vásárlásra csábítja, méghozzá olyankor is, mikor nem a szükség diktál. Pszichológusok és viselkedéskutatók szerint a vásárlás sokak számára már nem más, mint egyfajta „érzelmi tevékenység”. Mert venni és birtokolni csak úgy, önmagában is csábítóvá vált.

De vajon mi történik akkor, ha a vásárlás már-már kényszeres? Ha egyfajta rutinná vagy elhagyhatatlannak tűnő időtöltéssé alakul? Ha a megszerzett tárgyak sokasága már többszörösen túlnő a valós szükségleteken? Nos, a legjobb forgatókönyv az, hogy a beszerzések és engedményes akciók elkötelezett hívei rádöbbennek minderre, és tudatosan próbálnak változtatni hozzáállásukon.

Ez történt Evelinnel és Barbival is. Eljött az idő, amikor a divatos és többnyire márkás darabokat viselő, csinos budapesti édesanya és lánya szembesült a ténnyel: évek óta tartó bolti körútjaiknak köszönhetően terjedelmes ruhatáruk a kelleténél jóval több darabból állt. A vásárlás esetükben egyfajta közös programmá lépett elő, ami végül túlságosan sok idejüket rabolta el. Saját bevallásuk szerint „kényszeres vásárlókká” lettek.

Ezért 2015-ben újévi fogadalomként elhatározták, hogy az év során nem vásárolnak ruhát, csak a már meglévő (amúgy nem kis számú) ruhákból öltözködnek, és nem veszik fel kétszer ugyanazt a kombinációt. Hogy a terv megvalósítása követhetővé váljon, és esetleg inspiráló lehessen mások számára is, anya és lánya közös blogot indított, ahol napról napra fotókon adták közre az aktuális öltözetüket. A napi szintű dokumentálás az „önellenőrzést” is megkönnyítette Evelinék részére, hiszen az idő előrehaladtával nem volt könnyű visszaemlékezni a sokadik – már „elhasznált” - ruhakombinációra.

Evelin és lánya eltökélten vágtak bele a próbatételbe. Felmérték az otthoni kínálatot, terveztek, alkalomhoz illő ruhákat kerestek, esténként kiválasztották a másnapi szettet, fotót készítettek, blogot szerkesztettek. A rendszeres bejegyzéseket először inkább csak rokonok és barátok olvasták, majd a Facebook segítségével egyre több ismeretlen is követni kezdte a vásárlásmentes kihívást. Az érdeklődők folyamatosan figyelték az újabb és újabb tapasztalatokról szóló sorokat és a képek frissülő tárházát. A lelkesítő hozzászólások világossá tették Evelin és Barbi előtt, hogy nemcsak ők tartják fontosnak a kezdeményezést, de mások is könnyen azonosulnak a kihívás céljával: visszaszorítani a felesleges vásárlást, lemondani a szükségtelen felhalmozásról.

Sok követőjük van

Egy idő után Barbiék azon kapták magukat, hogy az internetes követők már tanácsokat kérnek tőlük, hogy vajon mit érdemes megvásárolni egy jól használható alapruhatár feltöltéséhez. Anya és lánya arra is rádöbbent, hogy korábban túl sok olyan holmit szereztek be – csak a vásárlás élményétől vezérelve – amit aztán sosem viseltek. Innen jött az ötlet, hogy részt vegyenek néhány cserebere börzén, s úgy szabaduljanak meg ezektől a daraboktól, hogy azokat mások tovább használhassák; egyetlen kiselejtezett ruha sem került a kukába. Később már maguk is szerveztek csereberét ismerősi körben, az ebből megmaradt darabokat pedig Barbi nagymamája juttatta el adományboltokba.

A próbatétel sikeres volt: Barbiék 2015-ben nem vásároltak egyetlen ruhaneműt sem, és az év minden napján más összeállításban jelentek meg. A „ruhadiéta” több szempontból is új szemléletet hozott anya és lánya életében. Nemcsak a vásárlások maradtak el, de – régi szokásuktól eltérően – a nem hordott darabokról is könnyebben lemondanak: ma már elcserélik, továbbadják vagy eladják azokat. Utóbbit például nagy változásként élik meg, mert korábban nem árusítottak ruhabörzén, annak ellenére, hogy lett volna mit értékesíteniük.

Összességében véve ez alatt az egy esztendő alatt megerősödött bennük a tudat, hogy jóval kevesebb ruhadarab is elegendő számukra. S a jelek szerint a felismerés, vagy ha úgy tetszik az újonnan kialakult igény, tartósnak tűnik: 2016-ban eddig csak néhány holmit vásároltak, azok is inkább a - szabásukat és színvilágukat tekintve - jól kombinálható, klasszikus „alapdarab” kategóriába tartoznak. Mint mondják, eltávolodva a vásárlás ördögi körétől, letisztult bennük a kép: már nem választanának ruhavásárlást szabadidős programnak, s nem él bennük a csillapíthatatlan vásárlási kedv sem.

Bár a kísérlet lezárult, Evelin és Barbi folytatják blogírást. Öltözködési tanácsokkal, praktikákkal jelentkeznek, s a 2016-ra kitűzött új cél megvalósításának lépéseiről számolnak majd be. Hogy mi az? Egy jól használható, minimális darabszámra épülő „kapszula-ruhatár” kialakítása. „A kicsi szép” – elvén haladva. 

 

 

Legyél Te is a Tudatos Vásárlók Egyesülete büszke támogatója!

A TVE éves támogatói díja 2500 forint. És ezért kapsz egy Tudatos Vásárló Kedvezménykártyát is.

Kattints ide, ha szeretnél 5-15% kedvezménnyel vásárolni a TVE által minősített helyeken.

 

A cikk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás PTKF/1230/2015 jelű pályázat keretében készült.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében